Célja, hogy segítse a gyermek önmegismerését, hogy el tudja különíteni saját magát (saját személyes terét) a körülötte lévő tértől, majd így önmaga helyzetét tudatosan megélve, megértve ismerje meg a környezete térbeli viszonyulásait, és abban magát és a cselekedeteit el tudja helyezni.

Célja a térben való tájékozódás képességének kialakítása, és ezzel párhuzamosan a saját test cselekvési lehetőségeinek meghatározása a térbeli történések sorozatában, valamint a saját tér és a konstans tér egymásra hatásának, eltérési lehetőségeinek megtapasztalása.

 

Célja, hogy a táncos mozgás, a mozdulatok egységbe szerveződjenek, ami a táncos alapozásban elképzelhetetlen valamilyen kényszerítő körülmény nélkül. Ez pedig a legfontosabb tényező, az egyenletes időbeliség, a szöveg és/vagy dallam lüktetésrendjének megértése és alkalmazása a mozdulatokban és a mozdulatsorokban.

 

A játékrész végén a kiválasztott marad a kör közepén, és gólyamódra egy lábra áll, a kiválasztó pedig beáll az ő helyére a körbe, és elkezdi az éneket. Fontos lehet még az elején megállapodni arról, hogy fiú csak lányt, lány csak fiút választhat a megfelelő szociális kapcsolatrendszer építése érdekében. A körben haladásnál a lépések lüktetése egyenletes, a kör formája megtartott.

Célja a megismert tárgyakkal és eszközökkel, valamint az elsajátított, motoros mozdulatformákkal összekötött játékos mozdulatbővítés. A tárgyak szokásos használatán túlmutató, a táncolás irányába kibontható egyéb tevékenységek felfedezéses folyamata.

Céljuk a mozdulat és a mozdulatkapcsolatok, mozdulatsorok által a tanulók környezetükhöz való biztonságát elmélyíteni, és az egyéni mozdulatjátékok generálása abban a szellemiségben, hogy a mozdulatjáték az elsődleges cselekvési lehetőség legyen a táncos és a sportmozgásban (dominánsan a csoportjátékokban) a helyzetfelismerés és az arra adott reakció csoporton belüli kinyilatkoztatására.

Céljuk, hogy a megismert mozdulatok és mozdulatcsoportok, valamint a kezdetleges motivikai formák egymásutánisága, azaz a mozdulatok folyamata kialakuljon. Az eltérő ritmikai formák megértése és megfelelő kivitelezése érdekében a magyar néptáncban megjelenő alapmotívumokból – csárdás lépés, láblengető-lendítő formák, bokázó, háromlépés-háromugrás – csak a legutóbbi gyakoroltatása.

A cél a mozdulatsoroknak és a mozdulatoknak a test különböző részein szólamokban való megjelenítése, a látható és hallható dinamikai elemek vegyítése a megfelelő feladattípusokban.11

A cél az, hogy a megismert mozdulatformákkal a közös megformálás élményt adjon, annak keresésére, átélésére motiváljon, és a kapcsolatteremtés megjelenési formái a táncos mozgásalapokkal és a hozzájuk tartozó ismeretekkel egyidejűleg átértékelődjenek.

Ezen a fejlettségi szinten a kötöttséget kezdi kiegészíteni, változatossá tenni a kötetlenség, míg az eredetiség aránya óvatosabb tempóban növekszik az 1. szint adatához képest (9. ábra). Mit kell itt a kötetlenségen érteni? Természetesen most sem azt, hogy „mindenki azt csinálhat, amit csak akar.” A kötetlenség egy olyan strukturális idegrendszeri fejlődés eredménye, amelyben az eddig megtanult mozdulatelemek összekötése jelenik meg az aktuális „kívánalmak” szerint. Ez röviden annyit jelent, hogy a változó feladatokhoz kapcsolódó változó megoldási lehetőségekhez azokat a legcélszerűbb mozdulati elemeket „veszik elő” a gyermekek (a fi atalok, a felnőttek), amelyek a megoldás lefolyása után számukra (is) élményszerű, az énképet pozitívan erősítő lesz.

 

1. Térérzékelés saját térben

- A megadott mozdulattípussal vagy típusokkal haladás a megnevezett irányokba és távolságra

Célja az előzetesen megismert fogalmi rendben az irányok és a mozdulattípusok megformálása, azok egyidejűségének értő, tudatos megjelenítése a gyakorlati tapasztalatok által.

Előrelép, helyben ugrik

A feladatban egy lépést egy ugrással kötünk össze. A lépés iránya előre, az ugrás típusa egy lábról két lábra. A teremben a már eddig is használt papír ragasztószalagból egy legalább 8 méter hosszú csíkot ragasztunk. Az előbb említett gyakorlatot ezen a vonalon kell végrehajtani a következők szerint: jobb lábbal lépés előre, jobb lábról felugrással helyben (!) páros lábra érkezés. Bal lábbal lépés előre, majd bal lábról felugrással helyben (!) páros lábra érkezés. Ebben a feladatban csak a lépésekkel történik előrehaladás, az ugrás mindig helyben történik.

(Az ugrások támaszszerkezet szerinti elnevezései, a szaknyelvi kislexikonban az ugrás szónál találhatók.)

Helyben lép, előreugrik

A feladatban a mozdulattípusok összekötése ugyanaz marad, mint az előbb, de a haladás ideje megcserélődik. Az előző papírcsíkon folyik a gyakorlás, a feladat a következő: jobb lábbal helyben lépés, majd páros lábbal ugrás előre(!); bal lábbal helyben lépés, páros lábbal ugrás előre (!).

Oldalra lép, helyben ugrik

Hasonló a 3.1.9. alfejezetben található „Ugrasd meg!” feladathoz. A haladáshoz a mozdulattípust felcseréljük: bal oldalon van a papírcsík, vagyis a haladási irány a papíron balra lesz. Bal lábbal oldalra lépünk a következő metszéspontig, majd páros lábbal helyben ugrás. Azonos ismétlést folytatunk a papírcsík végéig (10. ábra). Természetesen a gyakorlásokban ezt is megismételjük szimmetrikusan a másik oldalra.

2. Térbeli tájékozódás, tudatosság a konstans térben

- Több viszonyítási rendszerben eligazodás és elmozdulás saját egyenletes lüktetésre

Célja a saját tér és a konstans tér egymásra hatásának, illetve eltérési lehetőségeinek megtapasztalása. Ez úgy történik, hogy a mozdulatfolyamatokban állandóan változtatjuk a térirányokat mind a saját, mind a konstans térhez viszonyítva. Ezzel kialakítjuk a folyamatos saját irány–térirány kontrollt a megfelelő téri tájékozódó képesség fejlődéséhez.

Merre van az előre?

A tanulók szabadon választott helyen állnak a térben. A már ismert mondókákból, kiszámolókból vagy beszédgyakorlat szövegekből egy jól előre kiszámítható típusút érdemes alkalmazni. (Például „Egy, pety, liba pety, rád jutott a tizenegy, egy, két, há’, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy!”) Ezt mindenkinek egyszerre kell majd mondania, miközben a szöveg lüktetésére egyenletes tempóban a tér egy előre meghatározott iránya felé vonulnak a saját előre irányukban. Az utolsó szótagra4 történik a változás, a térváltás, ami helyben, páros lábra ugrással történik. A pedagógus adja tudtára a gyermekeknek azt, hogy merre lesz a térváltás a következő módon: a terem falainak négy síkját (vagy nyílt területen négy egymásra merőleges irányt) előre megbeszélt színekkel azonosítja (például piros, zöld, sárga, kék). A pedagógusnál ezek a színek megfelelő nagyságú, jól látható kartonpapíron vannak, amelyeket a kezében tart. A vonulás közben mutatja fel a következő térirány színét, és az utolsó szótagra ebbe az irányba kell a páros lábra ugrással fordulni.

Így fordítom, úgy fordítom

A kiinduló helyzet alapállás párban elöl keresztezett kézfogással (11. ábra). A mondóka a következő: „Kert alatt, kinn a kocsi, abban ül egy bécsi csacsi, hopp.” A mondókára a következő mozdulatsort kell végezni: lépés előre, majd ugyanerre a lábra ugrás előre, valamint ugyanez ellenkezőleg, majd ezt követően ennek a sornak az ismétlése. Az utolsó, „hopp” szóra páros lábú ugrás történjen. A gyermekek egymás mellett, keresztezett kézfogással abba a térirányba haladnak, amelyiket a pedagógus a feltartott színnel jelez. A pedagógus nem a terem egyik oldalánál, hanem középen helyezkedik el, így a gyermekek hamar meglátják, melyik a következő irány. A lépéshossz függ a rendelkezésre álló gyakorlási helytől.

Variáció:

A feladat ugyanez marad, de a végén, a „hopp” szóra a párnak 180 fokot kell az ugrással fordulni, egymás felé indítva a forgást [lex]. Ezzel a megoldással, akármelyik térirányt mutatja a pedagógus, a végén a gyermekek arccal mindig a terem közepe felé állnak.

- A térirányok és a saját irányok egymásra hatása

Akadálypálya előre

Összetett gyakorlatsor, amelyben az irányok és az ugrások komplex módon kapcsolódnak. Az alapgyakorlatban egy legalább 8 méter hosszú papírcsíkot ragasztunk a padlóra. A kiinduló helyzet oszlopban állás a vonal egyik végén. Az ugrások rendje a fi lmen látható módon jön létre. Egy páros lábú, majd egy egylábas ugrás van egymás után, ami szimmetrikusan ismétlődik. A keresztbe tett jelzéseket azért alkalmazzuk itt is, hogy ne a versenyzés legyen a cél, hanem a pontos végrehajtás jelentse a sikert. Érdemes több, változó hosszúságú és elhelyezkedésű csíkot ragasztani a teremben, hogy változatosak legyenek a térhasználat, a haladási irány kombinációi.

Akadálypálya hátra

A gyakorlat megoldásában a cél ugyanaz, mint az előzőben, csak az irányt változtatjuk meg. A haladás iránya: hátra az egyenes úton, és továbbra is páros és egylábas ugrások következnek.

Akadálypálya oldalra

A lábak helyzete nem változik, az egyik láb (jobb) a papírcsík egyik (jobb) oldalán van végig, a másik láb (bal), pedig a másik (bal) oldalon van. Így a haladás bár oldalt történik, de a lábak elöl-hátul iránypárban vannak, ráadásul a páros és az egylábas támasztékot váltva. Kezdetben eléggé nehezen megy a gyermekeknek, de később nagy ötletgazdagsággal és bátorsággal veszik ezt a gyakorlatot. (13. ábra)

Variáció:

Konstans térirány, változó saját irány. Az utolsó változatban az előző három forma egymás utáni kötésben, de tetszőlegesen jelenhet meg. Ennek alapján a gyermekek haladási iránya egy kijelölt konstans irányban történik, míg a saját irányaikat folyamatosan változtatják a vonal fölött, ezért a saját irányuk előre, oldalra, vagy hátra lesz a haladási (tér)irányhoz képest . Ez a gyakorlat a térlátást és a mozdulatkötések térben való elhelyezését nagymértékben javítja.

- Saját irány és a testrész fent-lent iránya

A fejem, a vállam

A gyermekek körben állnak, mindenki a kör középpontja felé néz. Egyszerre mondják az alábbi mondókát, miközben az ujjaikkal a kimondott testrészeket megérintik.

„A fejem a vállam a csípőm a lábam, a csípőm, a lábam, a csípőm, a lábam,

A fejem a vállam a csípőm a lábam, a csípőm, a lábam, a csípőm, a szám.”

A láb kimondásánál az alsó lábszáron (sípcsont), lazább gyerekeknél már egészen a bokánál érdemes az érintést végeztetni. A csípőt esetenként ki lehet cserélni térdre. A
lényeg, hogy egyre gyorsuljon a tempó, mert így a megfelelő derék- és vállbemelegítést, valamint a testtudat fejlesztését könnyedén el lehet érni.

 

3. Mozgáslüktetés érzékelése, értelmezése

Kéttagú (♪ ♪) és háromtagú (♫ ♪) ritmikai forma értelmezése és megjelenítése a testen, a zenei lüktetéssel szinkronban. Célja, hogy az eddig megismert lüktetésrendben (például mérő, taktus, lüktetés) a diff erenciált ritmikai formák illeszkedjenek. A legfontosabb, hogy ezzel a mozdulatok időtartamának különbségei tudatosulnak, rögzített ismeretté alakulnak át a végtagok mozgatásán és a szöveges formákban is.

- A fogalom verbális és egyszerű mozgásos értelmezése és megjelenítése

Ritmusnéző

A következő feladatokban két eltérő ritmikai formát a hatékonyabb megértés érdekében egy-egy ábrával helyettesítünk (14. ábra). A két negyed (♪ ♪) formája a négyzet, a két nyolcad és egy negyed a háromszög (♫ ♪). A mértani formák mindkét oldalára fi lccel rá lehet rajzolni a megfelelő ritmikai képletet. Bármikor elővesszük ezeket a jeleket, egyértelmű lesz, hogy milyen ritmikai képletről van szó. Ahhoz, hogy a gyermekek megszokják, megértsék és ki is tudják mondani ezeket a ritmikai formákat, sok gyakorlásra van szükség. Először egy-egy jelet sokáig (minimum 20 másodperc) kell felmutatni, és a gyermekeknek ülve, folyamatosan, egyszerre kell ismételgetni a jel ritmikai formáját. A pedagógusnak a tempót megadva elő kell számolni egytől négyig, így az ötödik számolásra kell kezdeni a gyermekeknek a ritmus repetálását. A jelet letéve, a másik jelet elővéve ismétlődik a folyamat. Ennek a gyakorlási folyamatnak a hossza legalább 3-4 hónap úgy, hogy hetente minimum kétszer legalább öt percre elő kell venni a gyakorlatot. A tempó körülbelül 100-105 bpm. (A tempó mértékegységeként használt bpm percenkénti ütésszámot jelent (beats per minute).A ritmikai képleteket tovább gyakoroltatjuk ritmuskeltéssel a test valamely más részein.

Csattanós

A második gyakorlási lépés során a ritmus tenyerek által keltett. Ez lehet taps, vagy lehet egyszerre két kézzel a combokon csapás. Sem a tapsok, sem a csapások esetében nem a maximális erőkifejtés a megfelelő, sőt egyáltalán nem kívánatos. Az első években a kontaktusba kerülésnél (taps, csapás) a két testfelület érintkezésének pillanata a fontos. Nem a hangerő, hanem a pontos időbeni érték legyen a mérvadó.

Dobbantós

A következő fázisban a lábakkal kell a ritmusképletet megjeleníteni. Legegyszerűbb, ha ráülnek a tornapadra a gyermekek, és így felváltva dobogtatják ki a jeleknek megfelelő ritmikai képleteket. A tapasztalat szerint ez a forma a legnehezebben elsajátítható és a legtovább tartó tanulási folyamat. A tempótartás, a tempókövetés legalább olyan fontos, mint a mozdulat strukturáltságának megteremtése. Akár a kéttagú, akár a háromtagú formát vesszük, ezt sokáig kell kondicionálni csoportban.

Ták és titik

Összetett feladat a ritmikai formák és a testrészek ritmusos mozgatásának fejlesztésére. A pedagógus a következő gyakorlási folyamatot alkalmazza: az egyik kezén háromféle számot mutathat, ezek lehetnek az egyes, kettes és a hármas. Jelentéseik: egyes – beszédhang, kettes – taps/csapás, hármas – lábdobogtatás. A pedagógus a másik kezével a kétféle mértani idomot tudja mutatni felváltva egy lap két oldalán (15. ábra). Ezek az információk egyidejűleg jelennek meg a következőképpen:

• A pedagógus az egyes számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a négyzetet.

Jelentése: a ♪ ♪ ritmust kell folyamatosan mondani.

• A pedagógus a kettes számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a négyzetet.

Jelentése: a ♪ ♪ ritmust kell folyamatosan tapsolni.

• A pedagógus a hármas számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a négyzetet.

Jelentése: a ♪ ♪ ritmust kell folyamatosan dobogni.

• A pedagógus az egyes számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a háromszöget.

Jelentése: a ♫  ♪ ritmust kell folyamatosan mondani.

• A pedagógus a kettes számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a háromszöget.

Jelentése: a ♫ ♪ ritmust kell folyamatosan tapsolni.

• A pedagógus a hármas számot mutatja az egyik kezével, a másikkal a háromszöget.

Jelentése: a ♫ ♪ ritmust kell folyamatosan dobogni.

Ezekben a feladatokban még nincs a pedagógustól független, külső kényszerítő tempó (gépzene), ezért a tempót a pedagógus adja meg végig, ezzel párhuzamosan a lüktetés vizuális megjelenítése segít a gyermekeknek a stabil lüktetésérzet kialakításában.

- A kéttagú, háromtagú lüktetés fogalom összetettebb mozgásos értelmezése és megjelenítése

Ebben a feladatcsoportban a fő cél a térben való elhelyezés. Egyszerűbb esetben a már ismert papírcsíkon (3.2.2. alfejezet) is megoldhatjuk a feladatot, vagy letehetünk a padlóra kisebb átmérőjű (körülbelül 50 centiméteres) karikákat is. Ezek darabszáma legalább 15 legyen, hogy egyszerre legalább 5-6 gyermek tudjon folyamatosan gyakorolni. Később a háromdimenziós eszközökből is képezhetünk „akadályokat”, amelyeket a gyermekeknek át kell lépni/ugrani. A gyakorlat a mellékelt DVD-n látható.

Ritmus-akadálypálya zenére

A zenére táncolás – a zenei lüktetés értése, érzékelése és a motívumoknak a szabályos időegységekre való megjelenítése – nagyon lassú folyamat. Több hónapot, de inkább több évet vesz igénybe, ameddig a táncban, ritmusgyakorlatokban nem jártas gyermekek eljutnak odáig, hogy a zenei lüktetés tempóját pontosan tudják követni a megfelelő mozgáskoordinációs formákkal. Következésképpen ebben a tanulási fázisban – amelyben a zenei kíséretnek mindenképpen meg kell jelenni – nem kell szigorúan számon kérni a „zenére” táncolást, de arra mindenképpen biztatni kell őket. A türelmetlenség csak rossz érzetet vált ki a gyermekekből, a pozitív megerősítés viszont serkenti őket a megoldások finomítására. Mindezek mellett a kísérő zene tempója a tanulási folyamattal együtt fokozatosan emelkedjen, a kezdeti 105-110-ről a 120-125 bpm tempóra.

 

 

4. A mozgás dinamikai változásai

Célja az erőfokváltozások generálása, és annak felfedezése, hogy a mozdulatok erejének változtatása hatással van a mozdulat minőségére is és a mozdulatok különböző energiabefektetése formai különbözőségeket is generál (látható-hallható).

 

- Az erőfok változásának és változtatásának egymás utáni nagy és finommotoros megjelenése (mezzopianót

 

Én tenyerem, te tenyered – A kéz nagymotoros mozgásának dinamikai változtatása

Két tanuló egymással szemben áll, és felváltva tapsolnak egyet, egyszer az egyik, másszor a másik. Az egyik gyermek karmozgása a taps ideje alatt vízszintes, a másiké pedig függőleges. A dinamikai változtatást csak a vízszintesen tapsoló teheti meg (pianótól fortéig), a függőlegesen tapsolónak csak egyféle dinamikai lehetősége van: a mezzopiano. Szerepcsere pedagógusi jelzésre történhet.

Variáció:

A tapsot szövegmondással kísérik a gyermekek, a szöveg minden egyes lüktetésére egy taps jut. Ennek értelmében az egyik csak a páratlan lüktetésekre tapsol, a másik pedig a párosokra. Még érdekesebbé tehetjük a feladatot azzal, hogy csak az egyik gyermek mondja a szöveget, mégpedig az, aki mindig azonos erővel tapsol. Így nála a szöveg és a mozdulat állandó erővel jelenik meg, míg a párjánál váltakozó erővel úgy, ahogyan azt ő szeretné. Szerep- és párcsere minden esetben szükséges.

Lépünk és dobbantunk – A láb nagymotoros mozgásának dinamikai változtatása

A gyakorlat során lépéssel kell az előző gyakorlatban leírt dinamikai variációkat létrehozni. A lépés dinamikai fokozását dobbantásnak nevezzük. A kiinduló helyzet hasonló, mivel egymással szemben állnak a párok. Egyikük stabilan mezzopiano dinamikai erővel lép helyben, a másik vele szemben változtatja a talp talajra érkezésének dinamikai töltöttségét. Ez történhet például mondókára, kiszámolóra. Szerep- és párcsere minden esetben szükséges.

 

- Súlyvételek dinamikai változtatása

Dobbantások zeneszóra

A zenei kíséret tempója körülbelül 120-125 bpm. A körben menetirányban haladva egyenletes lépéstávolságokkal séta történik úgy, hogy minden negyedik lépés dobbantva hangsúlyos [lex]. Továbbiakban ez változtatható úgy is, hogy a kezdő négy lépésben az első, majd a másodikban a második, a harmadikban a harmadik, végül a negyedik lépés jelenik meg dobbantva. Az 5. négy lépésnél nincs dobbantás, majd kezdődik minden elölről. A lépések folyamatosak legyenek a zeneszó szerint. Amennyiben sikertelen a gyakorlat, állásban, tapssal végrehajtva tisztázható a feladat dinamikájának logikája.

Helyben ugrós-dobbantós

Az előző gyakorlathoz hasonló szerkezetben a lépést ugrással kötjük össze a dinamikai hangsúlyon. Előre meghatározhatjuk, hogy hányadik tagra történik a mozdulattípus váltása (például minden negyedik tagra lépés helyett páros lábú helyben ugrás, erőteljes dobbantással). A páros lábú ugrás-dobbantást elrendelhetjük az előző gyakorlathoz képest ellenkező sorrendben is: először a negyedik tagra, utána a harmadikra, a másodikra, végül az elsőre lesz az ugrás- dobbantás, az ötödik sorozatban pedig nincs ugrás, dobbantás. Többszöri ismétlés ajánlott.

 

- Súlyvételek és gesztusok váltott dinamikai fokozásai

Kurjantós lépések

A gyakorlatok többnyire megegyeznek a 3.1.4. alfejezet gyakorlataival, összevonva a gesztusokat és a súlyvételeket, valamint a dinamikai fokozást. Előre megjelölt mennyiségű lépésnél az utolsó lépéshez egy taps vagy kurjantás, sikítás, kiáltás is kapcsolódik egyidejűleg. (Például négy lépés hosszúságú egy gyakorlati elem, az első három lépés dinamikája nagy (mezzoforte, forte), a negyedik pedig piano, de erre a tagra megjelenik a testen egy másik, nagy dinamikájú elem, taps, kiáltás… formájában.) A továbbiakban úgy lehet tovább haladni, mint az előző gyakorlatokban. Először az első, majd a második, és így tovább, a soron következő lüktetésekre történik a dinamikai változtatás az eltérő testrészeken. Az ismétlések, variációk között mindig legyen egy olyan elválasztó rész, amikor nem jelenik meg dinamikai fokozás.

Variáció:

Abban a ritmikai tagban, amikor a dinamikai fokozás egy másik testrészen létrejön (például kiáltás, taps), az eddigi mozdulatban szünet lesz (lépés helyett mozgásszünet). Lényeges, hogy a dinamikai változások a testrészeken valóban megjelenjenek, ne csak folyamatos fortissimo legyen, amire egyébként a gyermekek ebben az életkori szakaszban (és később is) hajlamosak. Értsék, érezzék meg a dinamikai színezettség adta változatosság lehetőségeit a mozdulatok kivitelezése közben.

 

5. Kapcsolat a társsal, társakkal

Célja a kapcsolatteremtés a megadott mozdulatsémákkal és mozdulatfantomokkal. A mozdulatsémák lesznek a későbbi szakaszban az automatikusan felszínre hozható cselekvési formák, a mozdulatfantomok (az elnevezés Dienes Valériától származik) pedig a jelenlegi vagy a későbbi, tanulási folyamatban a kötetlenség és az eredetiség kiindulópontjai.

- A páros viszonyok előkészítése, a bizalom kialakítása, az érintés természetes elfogadásának előkészí

Dülöngélő

Mai kortünet, hogy a gyermekek többségének semmilyen tapasztalata sincs arról, hogy mit jelent a test egyenes vonalú megtartása úgy, hogy közben hátra felé kell dőlni. Keveset hintáznak, a sergés [lex], pórumozás [lex] pedig teljesen kimarad már az életükből. Megfelelő helyzetfelmérés gyanánt, pótlásként előkészítő, rávezető gyakorlattal kell kezdeni. A videofelvételen látható gyakorlattal minden gyermekkel legalább két próbát kell tenni. Amikor már sikerül bemozdulás nélkül a hátradőlés, akkor kezdődhet meg a páros gyakorlat alapozása úgy, ahogy fi lmen látható. Amennyiben ezt már minden gyermek képes megoldani, akkor következhetnek a páros feladatok (6. kép).

Libikóka

A gyermekek egymással szemben állnak kézfogással, a lábujjaik összeérnek (16. ábra). A törzs függőleges, a szűk távolság következtében az alkar vízszintes, a felkart egészen hátra kell húzni. A feladatban a legfontosabb elvárás a lassú mozdulatok sora! Mindketten egyszerre (!) kezdik fokozatosan kinyújtani a könyöküket úgy, hogy közben a lábaikkal nem lépnek hátra. A végeredmény egy „V” betű formájú kép lesz, vagy inkább egy fordított „A” betű, amelyben az oldalsó szárak a testeknek felelnek meg, a két oldalsó szár összekötése pedig a kezek lesznek (17. ábra). A könyökök kinyújtása, a megtartott test, és a könyökök újbóli behajlítása kiinduló helyzetbe mind lassú tempóban, 10-10-10 számolásra történik.

Merülős libikóka

Az előző gyakorlat továbbfejlesztése. A kiinduló helyzet ugyanaz, mint a „Libikóka” gyakorlatnál. A feladat a következő:

• 1–8. ütem: kiinduló helyzetből fordított „A” betű kialakítása,

• 9–16. ütem: ereszkedés guggoló állásba kézfogással, nyújtott kartartással,

• 17–24. ütem: 9–16 ütem ellenkezőleg

• 25–32. ütem: emelkedés kiinduló helyzetbe.

Csoportos dülöngélő

Ötfős csoportokban állnak: egy gyermek a kör középpontjában, a többi négy körülötte, a középen állóhoz képest az elöl-hátul, a jobb és bal oldali iránypárok és a kör metszésvonalán. A középső nyújtott testtel hátradől, ezt követően a körülötte lévők adják kézről kézre, figyelve arra, hogy először mindig vissza kell állítani függőlegesbe, majd innen egy kis impulzussal valamelyik társnak kell továbbdönteni. A középen álló csukott szemmel, egyenes testtartással végzi a feladatot, a pedagógus jelzésére másik tanuló áll be középre, a középső pedig kiáll a helyére. [13]

6. Kapcsolat az eszközzel