A táncelőkészítő gyakorlatok három fő csoportba oszthatók a tanulói szabadság mértéke szerint (a felfedezésben, az alkotásban, a kifejezésben és a gyakorlásban egyaránt):
Egy fő csoporton belül a mozgástanulás szintjei szerint a fejlődést négy lépcsőfokban megfogalmazott fejlesztési igények/elvárások tükrözik.
"A táncelőkészítő gyakorlatok három fő csoportba oszthatók a tanulói szabadság mértéke szerint: kötöttség, kötetlenség, eredetiség."
A táncelőkészítő gyakorlatok három fő csoportba oszthatók a tanulói szabadság mértéke szerint (a felfedezésben, az alkotásban, a kifejezésben és a gyakorlásban egyaránt):
kötöttség, direkt tanítás a mozgástanulás és a gyakorlás folyamatában;
kötetlenség, vezetett felfedezéses tanulás az elégséges tudás felhasználásával;
eredetiség, szabadság az önálló mozgásötletek létrehozásában, alkalmazásában.
Egy fő csoporton belül a mozgástanulás szintjei szerint a fejlődést négy lépcsőfokban megfogalmazott fejlesztési igények/elvárások tükrözik.
Alapozó gyakorlatok és egyszerű alkalmazásuk tánc jellegű feladatokban. A tánc jelleget mindenképpen hangsúlyozni kell, hiszen nem lehet elvárni, hogy mind a mozdulat értelmezésében, mind az ehhez kapcsolódó kognitív tevékenységekben járatlan tanulók hirtelen és számukra értelmezhetetlen módon belevágjanak bármelyik tánc tanulásába.
Ezen a szinten az előző szintre épülve valósulhatnak meg olyan fejlesztési szükségletek, amelyek elsősorban továbbra sem egy vagy több konkrét tánc tanulásához kapcsolhatók. A fejlesztés olyan összetettebb feladattípusokkal halad tovább, amelyek elmélyítik az eszköztudás és a materiális tudás közötti kapcsolatokat. (Ez azt jelenti, hogy a kognitív ismeretek mellett a gyakorlati tudás, vagyis az eszköztudás, a „tudni hogyan” és a materiális tudás, a „tudni mit” együttesen kerül a felszíni memóriából a mélymemóriába a sokszoros ismétlődés által.)
A megfelelő ismeretrendszerben elmélyülve már olyan önálló egyéni és társas feladatok jelennek meg, amelyek nagyban hasonlítanak a tánctípusokban fellelhető fontos, ugyanakkor elemi vonásokra. Ezen a fejlesztési szinten már nagymértékben lehet építeni a konstruktív néptánc-pedagógia által kialakítandó készségekre és képességekre, valamint a csíráiban megjelenő egyéni ötletekre, a mozdulatsorok kötöttségei mellett párhuzamosan kifejlődő kötetlenségre és az eredetiségre (kreativitásra).
Amennyiben tovább szeretnénk lépni a tánc irányába, arra speciális intézménytípust ajánlunk: a művészeti iskolákat. Ott a tehetséges gyermekek további tanítása tanrend, évfolyam, tánctípus és dialektus szerint zajlik, nem kis örömére a városi, települési rendezvények közönségének. [9; 10]
Az adott fejlesztési igények szintenként (1–3. szintek) és fő csoportonként (kötött, kötetlen, eredeti) fejlesztési területekre bontva jelennek meg. A fejlesztési területeken megfogalmazott műveltségi tartalmak feltételezik az alkotói munkához elégséges tudást, biztosítva azt, hogy a tanulók az önállósodás során a fokozódó szabadságfokukkal élve megtapasztalhassák a felfedezéses tanulás és az önálló alkotás élményét.
A gyakorlatgyűjtemény teljes szerkezetét bemutató elméleti és gyakorlati táblázat megtalálható a kiadvány végén, az 1. számú mellékletben. Az alapfogalmak meghatározásai a szaknyelvi kisszótárban követhetők nyomon. Könyvünk szövegében egy-egy ilyen fogalom első előfordulásánál a [lex] jelölés utal arra, hogy a kisszótárban magyarázat tartozik hozzá.