Ahhoz, hogy a tánc kommunikációs üzenete megszülessen, elengedhetetlen magának a közlés eszközének, a tánc nyelvének, vagyis az elégséges technikai tudásnak az elsajátítása. Az önbizalom- vagy tudáshiányra hivatkozó testnevelő pedagógusok többsége feltehetően nem bízik abban, hogy birtokában van ennek az elégséges tudásnak.

Annak ellenére alacsony a reprezentativitása manapság a tánc jellegű mozgásoknak a Testnevelés és sport műveltségi területen, hogy 30-35 éve szinte minden érettségi előtt álló diák tánctudása „megmérettetik” a szalagavató bálokon, és gyakran a testnevelésórák idejét is igénybe veszik a próbák. Maga a testnevelés tanítása kevéssé alapozza meg a sokszor méregdrága ruhákban fellépő fiatalok – az előző bekezdésben említett – elégséges tudását, így külső táncmesterek próbálkoznak a hiány pótlásával, igen gyors tempóban, ám vegyes sikerrel.

Véleményünk szerint minden testnevelő rendelkezik olyan mozgáskulturális alapokkal, amelyre építve megfelelő szakmai támogatással és segédanyagokkal, önképzésre kész attitűddel és bátor, változtatásra kész hozzáállással nagyobb teret kaphatna a tánc a mindennapos testnevelésben. Nem szükséges részletezni az egyéb előnyöket (elegendő, ha például a táncolás alapozó szintjén a jóval mérsékeltebb infrastrukturális kívánalmakra gondolunk).

„Ha a lábuk nincs is a helyén, a szívük ott van.” (Christian M. Chensvold)

Ahhoz, hogy a tánc kommunikációs üzenete megszülessen, elengedhetetlen magának a közlés eszközének, a tánc nyelvének, vagyis az elégséges technikai tudásnak az elsajátítása. Az önbizalom- vagy tudáshiányra hivatkozó testnevelő pedagógusok többsége feltehetően nem bízik abban, hogy birtokában van ennek az elégséges tudásnak.

Annak ellenére alacsony a reprezentativitása manapság a tánc jellegű mozgásoknak a Testnevelés és sport műveltségi területen, hogy 30-35 éve szinte minden érettségi előtt álló diák tánctudása „megmérettetik” a szalagavató bálokon, és gyakran a testnevelésórák idejét is igénybe veszik a próbák. Maga a testnevelés tanítása kevéssé alapozza meg a sokszor méregdrága ruhákban fellépő fiatalok – az előző bekezdésben említett – elégséges tudását, így külső táncmesterek próbálkoznak a hiány pótlásával, igen gyors tempóban, ám vegyes sikerrel.

Véleményünk szerint minden testnevelő rendelkezik olyan mozgáskulturális alapokkal, amelyre építve megfelelő szakmai támogatással és segédanyagokkal, önképzésre kész attitűddel és bátor, változtatásra kész hozzáállással nagyobb teret kaphatna a tánc a mindennapos testnevelésben. Nem szükséges részletezni az egyéb előnyöket (elegendő, ha például a táncolás alapozó szintjén a jóval mérsékeltebb infrastrukturális kívánalmakra gondolunk).