A mozgásos játékok az elmúlt évtizedekben egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak a testnevelésórák mindennapi gyakorlatában. Ez a törekvés nem véletlen, hiszen az úgynevezett Z generáció, vagyis a ma iskolába járó fiatalok különösen fogékonyak a játékos, illetve játékba ágyazott tanulási lehetőségeken keresztüli tudásszerzésre. Az iskolai testnevelésben tradicionálisan jelen lévő mozgásos játékok nagy többsége valamilyen sportági jellegű technikai és/vagy taktikai, illetve kondicionális fejlesztést céloz meg. A NAT 2012-ben hangsúlyosan megjelenő ismeretek és a személyiségfejlesztés tématerületébe tartozó fejlesztési feladatok és közműveltségi tartalmak emellett számos újszerű oktatási feladatot irányoznak elő a játékokkal kapcsolatban. Csak néhány példát említünk itt a NAT 2012-ből [1]:

• „alkotó, kreatív és kooperatív játékok;
• kognitív, emocionális és szociális funkciók szerepe a mozgástanulásban, mozgásérzékelésben és alkotótevékenységben;
• játékfeladatok az érzelmek és motiváció szabályozásáért;
• játékszabályok hatása a döntéshozatalra, szabálykövetésre és szabálytudatosságra;
• játéktípusok, játékstratégiák, élményszerűség, öröm a társas tevékenységekben;
• személyes és társas folyamatok szerepe a játékban és a konfliktuskezelésben;
• inklúzióra érzékenyítő játékok.”

Az iménti példák rámutatnak egyrészt a mozgásos játékok és játékos feladatok sokszínűségére, másrészt a célzott, tudatos, komplex személyiségfejlesztésben megnyilvánuló hatásrendszerükre. A könyvünkben megtalálható közel 100 játék és játékos feladat, továbbá azok sokszoros variációs lehetőségei sok új ötletet, alternatív megoldást kínálnak a tantervi feladatok feldolgozása mellett a mindennapos testnevelés bevezetésével felerősödő infrastrukturális nehézségekre is.
Mielőtt rátérünk könyvünk szerkezetének bemutatására, ki kell térnünk a játék és játékos feladat terminológiai alkalmazásának problematikájára. A hazai, testnevelési játékokkal kapcsolatos szakirodalmi háttér sokrétűen foglakozik a játéktevékenység történeti áttekintésével, fogalmi meghatározásaival és a gyermekek játékfejlődésének jellemzőivel [2; 3]. Ezekben számos játékdefiníciót olvashatunk, amelyek alapján a játékot olyan szükségleti viselkedésként értelmezzük, amelyet elsősorban önmagáért, a tevékenység öröméért, vagyis a játékfeladat megoldásáért végzünk. Nem véletlen, hogy a kisgyermekek eleinte szinte minden mozgásos feladatot játéknak tekintenek. A fára mászás, az ugrókötelezés, a labdázás önmagában mind-mind játék lehet, ameddig betölti a gyermek számára a játék szerepét. A fenti meghatározás alapján a könyvünkben bemutatásra kerülő mozgásos tevékenységek túlmutatnak azon a felfogáson, amely kizárólag a merev szabályok által irányított, a győzelem elérése, a másik legyőzése érdekében zajló tevékenységként tekint a testnevelésben alkalmazott mozgásos játékokra. Éppen ezért a játékokat és játékos feladatokat nem jelöljük külön. A bizalmi játékok, a kooperatív, a kreatív-alkotó és a szerepjátékok jelentős része ugyanis a klasszikus testnevelési játékfelfogás alapján tantárgyidegenné válna, amivel természetesen nem értünk egyet. Meggyőződésünk, hogy ezen játéktípusok hasznos és nélkülözhetetlen lehetőségeket kínálnak az iskolai testnevelés oktatásához.

A könyvet két nagy szerkezeti egységre tagoltuk. Az első részben a könyv tartalmi indoklása mellett általános módszertani ajánlásokat, megjegyzéseket fogalmaztunk meg. A második részben pedig rendszerezett formában jelenítettük meg a játékokat.

A játékgyűjtemény rész további két fő egységből tevődik össze. Az első egységben elsősorban a mozgásos feladatokon keresztüli ismeretszerzést, a gondolkodás fejlesztését támogató játékokat gyűjtöttünk. Ennek hátterében az áll, hogy a mozgásos tevékenységeken keresztül megélt, megtapasztalt, mozgással feldolgozott ismeretek érdekes, változatos, ugyanakkor hatékony tanulási folyamatot biztosítanak – különösen óvodás- és kisiskoláskorban.

A második egységben az affektív személyiségterület érzelmi és szociális vetületének fejlesztésére kínálunk feladatokat. Az érzelmi és szociális fejlődést támogató fejlesztési feladatok között kitüntetett helyen szerepeltettük a kooperatív játékokat, valamit az inklúziót, a társadalmi befogadást elősegítő, érzékenyítő játékokat. A fogyatékkal élő embertársaink problémáit, illetve a segítségadás, támogatás szükségességét, lehetőségeit megjelenítő feladatok játékba ágyazott feldolgozása maradandó élményekkel és emlékekkel gazdagít minden diákot. Ezek az emléknyomok nagy valószínűséggel hozzájárulnak ahhoz, hogy a mindennapi életben is érzékenyebbé, befogadóbbá, toleránsabbakká váljanak diákjaink.

A kooperatív játékok ugyanakkor speciális, a hagyományos testnevelési versenyjátékoktól eltérő célokkal működő játékokat jelentenek, s meggyőződésünk szerint az iskolai testnevelés szerves részét kell képezniük különösen kisiskoláskorban. Legfontosabb fejlesztő hatásukat a szociális kompetencia formálásában fejtik ki. A klasszikus kooperatív játékok során nincsenek győztesek vagy vesztesek, a játékok lényegét a közös cél és közös tevékenység jelenti, ahol mindenki jól érzi magát. A gyermekek egymással és nem egymás ellen játszanak [4] oly módon, hogy közben senki nem kerül kirekesztett, negatív helyzetbe a játékosok közül. Mindenki sikeres lehet és mindenki a siker részese lehet. Éppen ezért a csoportban szervezett játékok esetében nem a csoportok összemérése, a versenyzés a cél, hanem a közösségi élményeknek, egymás segítésének, a mozgásügyesség fejlődésének a pszichikus funkciók javulásának, a közös sikereknek a megélése. A fenti gondolatokhoz illeszkedve a kooperatív játékok feldolgozásának életkori szempontból meg kell előznie a versenyjátékok feldolgozását. Ahhoz hogy a versenyzéssel kapcsolatos akár negatív, akár pozitív következményeket megtanulja kezelni a gyermek, hogy megértse a sportszerű magatartást és az ellenfelekkel szembeni megbecsülés fontosságát, a versenytársak tiszteletét, először a szociális kompetenciáinak kell magas szintre kerülnie [5]. A kooperatív játékok ebben az oktató-nevelő feladatban kínálnak nagyszerű lehetőségeket.
Könyvünkkel hozzá kívánunk járulni ahhoz is, hogy a nem szokványos helyszíneken (például osztályterem, aula, folyosó, közpark) is hangulatos, és hasznos testnevelésórák szerveződjenek. Tudatosan törekedtünk olyan játékok összegyűjtésére, amelyek alternatív helyszíneken is jól játszhatók. A rendszerezés érdekében piktogramok vonulnak végig az egyes játékok, játékos feladatok leírásai mellett. A piktogramok arra utalnak, hogy elsősorban mely helyszíneken javasoljuk az adott játékot játszani. Fontos azonban rámutatnunk, hogy a kisebb térben játszható játékok (például folyosón, osztályteremben) természetesen nagyobb térben, vagyis más helyszíneken is játszhatók.
Az alternatív helyszínek sok esetben lehetőséget teremtenek érdekes eszközök alkalmazására is. A játékok összegyűjtésekor, átalakításakor, megalkotásakor számos olyan eszközzel kínálunk feladatokat, amelyek nem szokványosak, ugyanakkor élményszerű és hasznos mozgásos tevékenységekre adnak lehetőséget. A különböző labdák, a lufi, a lepedő/ernyő, a guruló deszka, a frizbi tapasztalatunk szerint minden korosztályban önmagukban motivációs erővel bírnak, ezzel segítve a tanulók pozitív hozzáállását az iskolai testneveléshez.