Bár általában véve a labdajátékok oktatásakor egy-egy alkalommal jól jönne több idő, mint 45 perc, a szivacskézilabda kiegészítő kerettanterve a testnevelés-foglalkozások idejét és felépítését alapul véve jött létre. Ennek megfelelően ebben a fejezetben a foglalkozások szerkezeti felépítését, azok szervezésével kapcsolatos alapvető tudnivalókat dolgozzuk fel.
Általában véve egy testnevelésóra három szakaszra bontható:
1. Bevezető rész (bemelegítés, ráhangolódás), 8–12 perc
A bevezető rész feladata, hogy fizikai és kognitív értelemben is készítse elő az óra fő részében vett anyag szakmai tartalmát, alapozza meg azt. Az órára történő ráhangolódás kulcsfontosságú része a testnevelésóráknak, különösen kisiskoláskorban. Nemcsak a fegyelmezetlenségek elkerülése miatt (a fegyelmezetlenségek hátterében 90%-ban a pedagógus által rosszul megválasztott vagy kommunikált feladat áll), hanem az órán való hatékony, motivált, aktív részvétel szempontjából is. Fontos, hogy lehetőleg már az óra kezdetétől minden tanuló aktívan részt vehessen a foglalkozáson (aktív órakezdés), és a bevezető rész a gyakorlataival, illetve azok tudatosítandó tartalmaival reagáljon a fő részre.
2. Fő rész (ahol az adott óra tanulási célja megvalósul), 15–20 perc
A fő rész a foglalkozások azon időszaka, amikor az óra meghatározó tanulási szempontjaira kerül a hangsúly. Elméletileg ekkor optimális a tanulók fizikai és szellemi teljesítőképessége a tanórán, ezért elsősorban itt javasoljuk a legfontosabb tanulási szempontokat, tudatosítandó tartalmakat megjeleníteni. Fontos hangsúlyozni, hogy bár jellemzően a testnevelés-foglalkozások végén történik játék, a kisjátékok, valamint a játékos feladatok kiválóan alkalmazhatók az óra fő részében is, miközben változatos, élvezetes gyakorlási lehetőséget nyújtanak tanítványainknak.
3. (Mérkőzés)játék (Lehetőség szerint a játék reagáljon a fő részre!), 12–15 perc
A szivacskézilabda-kerettanterv alapvető célja, hogy minden tanuló számára biztosítsa az örömteli kézilabdázás élményét. Ennek megfelelően nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ha technikai és taktikai értelemben megfelelően előkészítjük, maga a mérkőzésjáték válik a leghatékonyabban fejlesztő gyakorlattá – természetesen a megfelelő didaktikai szempontok betartása mellett (lásd 4. fejezet) A mérkőzésjátékok a fő rész tanulási szempontjaihoz igazodjanak, lehetőség szerint minden tanulónak egyenlő játéklehetőséget biztosítva az említett cél eléréséhez.
Törekedjünk a minél több labdaérintésre!
Minden órán legyen pár gyakorlat erejéig labdás és labda nélküli ügyességfejlesztés!
Tartsuk be a fokozatosság elvét, könnyebb gyakorlatoktól haladjunk az összetettebb gyakorlatok felé!
Minden órát tervezzük úgy, hogy akár a technikai, akár a taktikai elemeket a tanulási szempontokhoz illeszthető játékkal rögzítsük!
A mérkőzésjátékoknál törekedjünk arra, hogy az óra céljaként megjelölt anyag elsajátítása megtörténhessen!
A terem berendezése már az óra elején megtörténhet; az óra közben történő tereprendezésnél vegyük igénybe a diákok segítségét!