Ebben a fejezetben megismerkedünk a kreatív játékok fogalmával, szerepével és oktatásmódszertani lehetőségeivel. Áttekintjük a kreativitás fogalmát, a konvergens és divergens gondolkodás jellemzőit, továbbá a kreatív játékok megjelenését a szivacskézilabdában.

A kreatív játékok olyan mozgásos játékokat takarnak, amelyek során a tanulók aktívan kapcsolódnak be egy-egy játék bizonyos szabályainak módosításába, a szabályok megalkotásába, vagy a meglévő ismereteik és fantáziájuk alapján új játékokat alkotnak.

A kreatív játékok alkalmazásával a tanulók előzetes mozgás- és játéktapasztalataira építve nagyszerű és motiváló lehetőség kínálkozik az önálló alkotó gondolkodás fejlesztésére, illetve egy adott játéktevékenység lényegének megértésére. Kiemelt célként fogalmazódik meg a játékintelligencia fejlesztése, amely célt a legegyszerűbb játékoktól egészen a komplex, taktikailag összetett játékok alkalmazásával is meg lehet oldani.

A tantervi mozgásműveltségi tartalmak áttekintése

1–2. évfolyam

• Páros és társas labdás feladatalkotások, kreatív mozgássorok létrehozása labdával vagy labda nélkül – zenére is.
• Futójátékok, fogójátékok közbeni szerepek megválasztása, kitalálása.
• Előre meghatározott futó- vagy fogójátékok egy-egy szabályának módosításai (ház, megfogás, szabadítás, létszám, eszköz, terület stb.) irányított keretek között.
• Kisjátékok és mérkőzésjátékok tanulók általi módosítása egy szempont figyelembevételével:
• labdák száma;
• a pont- (gól)szerzés lehetősége;
• a játéktéren való haladás módja;
• célfelület helye, mérete, száma;
• területkorlátozások.

3–4. évfolyam

• Páros és társas labdás feladatalkotások, kreatív mozgássorok létrehozása labdával vagy labda nélkül – zenére is.
• Futójátékok, fogójátékok közbeni szerepek megválasztása, kitalálása.
• Előre meghatározott futó- vagy fogójátékok egy vagy több szabályának módosításai (ház, megfogás, szabadítás, létszám, eszköz, terület stb.) irányított keretek között.
• Kisjátékok és mérkőzésjátékok tanulók általi módosítása 1-3 szempont figyelembevételével:
• labdák száma, mérete, fajtája;
• a pont- (gól)szerzés lehetősége;
• a játéktéren való haladás módja;
• a játéktér formája;
• a labdaszerzés módja;
• a labdabirtoklás módja;
• esélykiegyenlítő variációk (pl. jokerjátékos, átállás, speciális eredményszámítás);
• célfelület helye, mérete, száma;
• területkorlátozások;
• egyéb eszközök bekapcsolása.

Guilford (1967) értelmezésében a kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.

A kreativitás fejlődését tanulási szempontból elsősorban a divergens gondolkodást lehetővé tevő feladatok támogatják.

Guilford szerint a kreativitás a divergens (széttartó) gondolkodásban nyilvánul meg. A divergens gondolkodás teszi lehetővé egy probléma több oldalról való megközelítését annak megoldása során, illetve olyan elemek összekapcsolását, amelyeket rendszerint egymástól függetlennek vagy össze nem illőnek tartunk. A divergens gondolkodást segítő feladatoknak egyszerre több helyes megoldása is létezik. Az intelligencia ugyanakkor a divergens gondolkodástól eltérő, konvergens (összetartó) gondolkodáson alapszik.

A divergens („széttartó”) gondolkodás megnyilvánul a problémák iránti érzékenységben;

• a gondolkodás könnyedségében (fluencia), amely a szavak, gondolatok közötti kapcsolatok gyors képzésében jelentkezik;
• a gondolkodás rugalmasságában (flexibilitás), ez teszi lehetővé a megoldások célszerű variálását;
• a gondolkodás eredetisége (originalitás), a szokatlan megoldásokra való rátalálás képességében.

A konvergens („összetartó”) gondolkodás lényege, hogy egy adott probléma megoldásánál, már a jól bevált megoldást, sémát alkalmazzuk. Ez feltételezi a szabályok ismeretét, a logikai összefüggések megértését.

A kreativitás fejlesztésekor a foglalkozásokon olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy a tanuló kipróbálhassa a kreatív ötleteit, és kísérletezhessen a különböző megoldásaival. A hagyományos, direkt oktatásmódszertani koncepció sajnos ennek minimális teret ad. Az egyes játékhelyzetekben hagyjuk, hogy a változásra való törekvésüket kiélhessék, a sablonokon túl adjunk helyet és időt a szabad döntések lehetőségeinek is! Sőt, bátorítsuk is erre a gyerekeket, illetve alakítsunk ki olyan szituációt, amikor nekik kell részben vagy teljes egészében megalkotniuk és végrehajtaniuk egy feladatot!

A kreativitás a technikai elemek alkalmazásán túl elsősorban a taktikai megoldásokban nyilvánul meg.

A konvergens taktikai gondolkodásra építő szivacskézilabda  

A konvergens taktikai gondolkodásra építő szivacskézilabda-foglalkozás a kézilabda technikai elemeit parciálisan kiemeli a játék egészéből, és arra törekszik, hogy minden egyes apró részletet tökéletesen kimunkáljon. A technikai elemek tökéletes végrehajtásának megtanítására törekszik. Bízva abban, hogy a tökéletes technikai elem segíteni fogja a gyereket abban, hogy jobban, eredményesebben játsszon.

A játékhelyzeteket is felosztja, és azok megoldására sablonokat kínál a gyerekeknek. Bízva abban, hogy a jól begyakorolt sablonok segítik majd a gyerekeket a játék közben a játékhelyzetek felismerésében és azok jó színvonalú és eredményes megoldásában. A konvergens taktikai gondolkodás jó kiindulópontot ad a gyerekeknek egy-egy játékhelyzet megoldására, továbbá a technikai elemek magas szintű elsajátítása kellő önbizalmat adhat a játékosoknak a játék folyamán.

A divergens taktikai gondolkodásra építő szivacskézilabda  

A divergens taktikai gondolkodásra építő szivacskézilabdázás abból indul ki, hogy mit szeretne látni a pályán játék közben. Az egyszerű igen/nem választásos módszerig lebontva tanítja, hogy mikor, mit kell egy tanulónak tennie a pályán játék közben, hiszen ezek a helyzetek alapvetően mindig ugyanazok. Függetlenek attól, hogy milyen korú gyerek játssza, milyen mérkőzésen játssza és a pálya melyik területén történik ez a játékhelyzet. Ezáltal egy játékhelyzet megoldásának több helyes technikai végrehajtása is lehet, ebből fakadóan pedig itt hangsúlyos szerepet kap a játékos kreativitása, egyéni képessége.

A szivacskézilabda oktatás vezető alapelve, hogy mindenki érezze magát jól a játékban, amit a divergens taktikai gondolkodásra épülő játék segíti és erősíti. Ennek oka, hogy a kevésbé precíz technikai végrehajtás is lehet eredményes, ha azt kreatívan, váratlan helyen és időben alkalmazzák. Ezért a kevésbé ügyes játékosok is könnyebben jutnak sikerélményhez, ami az egész foglalkozást pozitívabb légkörűvé alakítja.

A kreativitás fő fejlesztési irányai a szivacskézilabdában  

A kreativitás fejlesztési lehetőségei a játéktevékenységen keresztül adódnak a szivacskézilabda-foglalkozásokon, amelyeket a továbbiakban három fő területre bontunk.

1. Fogók módosítása, alkotása tanulók által
2. Kisjátékok, mérkőzésjátékok módosítása, alkotása tanulók által
3. A szabad döntések módszerének alkalmazása

A fogójátékok módosítási lehetőségei között az alábbiakat említjük:

• ház,
• megfogás módja,
• szabadítás jellege,
• létszám,
• a fogók száma,
• eszköz,
• terület,
• egyéb.

A kisjátékok és a mérkőzésjátékok módosítási szempontjai:

• labdák száma, mérete, fajtája,
• a pont- (gól)szerzés lehetősége,
• a játéktéren való haladás,
• célfelület helye, mérete, száma,
• labdaszerzés módja,
• területkorlátozások, játéktér formája.

A szabad döntések módszere háromféleképpen is alkalmazható.

1. Egy bizonyos játékhelyzetre variációkat adunk, amiből a gyakorlásukat követően a további gyakorlás során a játékosok választhatnak. Például legyen a feladat kapuralövés 3 játékos kapcsolatából. Ekkor begyakoroljuk a három alapvariációt, majd amikor úgy látjuk, hogy tanulóink végre tudják azokat hajtani, akkor megnyitjuk a szabad választás lehetőségét a három variációból.

2. Az iménti példa alapján illusztráljuk a következő módszert. Egy korábbi foglalkozáson begyakorolt „három játékos összjátékából történő kapuralövés” feladattal kapcsolatban kérjük azt a gyerekektől, hogy emlékezzenek vissza, és azokból válasszanak szabadon.

3. A harmadik lehetőségünk pedig az, hogy elmondjuk a gyerekeknek a feladatot: három játékos összjátékából kellene kapura lőni, és valamilyen megkötések mellett (például mindhárom játékosnak hozzá kell érni a labdához, kötelező a játékosoknak helyet cserélni egymással a támadásvezetés közben, stb.) nekik kell szabadon kitalálniuk azt a mozgássort, amelynek a segítségével három ember összjátékából kapura fognak lőni.

Kisjátékok alkalmazásával lehetőségünk van olyan kényszerítő helyzeteket kialakítani, amelyek magukban hordozzák a kreatív játékhelyzet-megoldásokat. Lehetőségünk nyílik továbbá arra is, hogy az éppen zajló játékot megállítva a tanulókat kérdezzük meg arról, hogy hogyan kellene módosítani a játékszabályt ahhoz, hogy például több passz legyen a játékban, vagy többet mozogjanak a labda nélküli társak! A szabálymódosítások, szabályalkotások is már önálló, kreatív folyamatok, az általuk eredményezett játék pedig ugyancsak magában hordozza a kreatív játékhelyzet-megoldás lehetőségeit.