Ebben a fejezetben áttekintjük „A társas együttműködés alapjai” című tematikai egység feldolgozási lehetőségeit a szivacskézilabdázásban. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek megismerjék és megértsék, hogy milyen értékeket rejt magában a társas együttműködés. Áttekintjük, miért fontos szempont ebben az életkorban a közös feladatvégrehajtás és ezen keresztül a tanulók személyiségfejlesztése. Ez azért szükséges, mert az életkori sajátosságokból fakadóan a tanulók valódi, csoporthoz való tartozásának élménye még nem jellemző. Ezért a testnevelésóra keretei között a tanulókban tudatosított, közösen – osztályban, csoportban – megélt pozitív élmények adják a csoporthoz tartozás élményének alapját. Ennek eredménye a fokozódó kooperatív magatartás kialakulása, a társas felelősség és a közös sikerekre törekvés megjelenése. A páros és csoportos technikai és taktikai alapok elsajátítása is fontos eleme ennek a tematikai egységnek. Megbeszéljük a támadó- és védőszerepek előkészítését a kooperatív viselkedésformák és az egészséges versenyszellem megteremtésével. A társas felelősség kialakulásához vezető úton az esetleges versenyszituációk állandó kontrollja meghatározó tényező.

Összefoglalva tehát a legfontosabb tanulási célok a következők:

Tanulási célok

• alapvető társas kommunikációs és magatartásformák megértése és formálása —> társakhoz való alkalmazkodás megtanulása
• páros és csoportos mozgásos tevékenységek kialakítása szivacskézilabdával és anélkül
• páros és csoportos technikai és taktikai alapok elsajátítása és játékban történő eredményes alkalmazása —> a közös feladatvégrehajtás és játék élményének megteremtése támadó és védő szerepek előkészítése
• egészséges versenyszellem megteremtése (kontrollált versenyhelyzetekkel!)

A társakkal történő együttműködés nem csak a szivacskézilabdában hasznosítható, hanem az élet minden területén. A csoportban végzett feladatmegoldások hatékonyabbak, mint az egyéni megoldások és sokkal szórakoztatóbbak is. A szivacskézilabda a játék szeretetéről és a közös élményszerzésről szól, ezért nagyon fontos a társakkal történő együttműködés lehetőségeinek és szerepének folyamatos tudatosítása, bővítése. Ebben nehezítő körülmény, hogy 6–10 éves korban az egocentrikus világkép még domináns szerepet tölt be. Pedagógusként fontos feladatunk a decentrálás folyamatának segítése, amelynek során a kooperatív tevékenységformák hatékony eszközök lehetnek. A társas együttműködés kialakítására a pedagógus direkt és kevésbé direkt módon is hatással lehet. Egyrészt ő választja meg a feladatot, gyakorlatot, másrészt időt és próbálkozási lehetőséget is hagy a tanulóknak, hogy megtapasztalják a sikeres együttműködést, az ahhoz szükséges kommunikációt. Mindez többnyire komoly türelmet kíván meg a pedagógustól.

A társas együttműködés módszertani alapjai:

•  Az egyénileg gyakorolt technikai elemek párban és csoportban történő végrehajtása zajlik. Ez egyrészt nehezítést jelent az egyéni ügyességfejlesztéshez képest, másrészt az egyéni technikai elemek és a kisjátékok közötti kapcsolatot teremti meg.

•  A kisjátékok és mérkőzésjátékok hatékony alkalmazásához elengedhetetlen a társas együttműködés tudatos alkalmazása. A sikeres együttműködés feltételei (pl. kommunikáció, a társra irányuló tudatos figyelem stb.) jól tudatosíthatók abból a szempontból, ami majd a taktikai helyzetek megoldásához szükséges (pl. „Ne menj túl közel a társadhoz, mert akkor egy védő le tud védeni benneteket!”)

•  A támadó-védő kapcsolatot megelőzően érdemes az együttműködés kialakítására is hangsúlyt fektetni. Az együttműködésre épülő feladatok segítenek megéreztetni a támadóval szembeni optimális távolságot (érintőtávolság), tovább elősegíti a későbbi, csapattagok és csapatrészek közötti, mérkőzés közbeni együttműködés létrejöttét.

A társsal, társakkal történő együttműködés jellege szerint lehet:

• együttműködő vagy versengő (illetve ennek „keveréke”, pl. páros fogó)
• páros vagy csoportos (a későbbi felhasználás függvényében)
• eszközzel (pl.: átadások, páros ügyességfejlesztés labdával) vagy a nélkül (pl. üldöző-menekülő, helyezkedés labda nélkül a pályán);
• helyben vagy haladással;
• fizikai kontaktussal vagy a nélkül történő.

Együttműködésnek tekintünk minden olyan tevékenységet, amelyik két vagy több ember között jön létre, és amely során az összes feladatban résztvevő egy idejű, egymást segítő részvétele szükséges a sikeres teljesítéshez. Csapatsportokban ez általában azt jelenti, hogy a csapattársak egymás játéktevékenységét segítik támadásban vagy védekezésben, labdával és/vagy labda nélkül. Nagyon fontos tudatosítani tanítványainkban, hogy a csapatuk csak akkor lehet sikeres, csak akkor tudja helyesen végrehajtani az adott feladatot, ha mindenki arra törekszik, hogy az aktuális kihívást egymást segítve oldják meg. Ha akár csak egyikük is elmulasztja ezt, nem vagy nehezebben lesznek eredményesek.

Versengő kapcsolat során a másik legyőzése a cél; gyorsabban, korábban vagy pontosabban teljesíteni az adott feladatot. A versengés minden sportnak a sajátja, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen életkorú és milyen képzettségű tanulókat helyezünk totálisan versengő helyzetbe. A korai, indokolatlan versengés ugyanis nagyon rossz hatással van a mozgás végrehajtására, különösen a kevésbé ügyes gyerekek esetében. A megfelelően előkészített és megjelenített, ún. kontrollált versenyhelyzet kiküszöböli ezeket a problémákat. (lásd még 13. TE)

Az ún. versengő-együttműködő kapcsolat nagyon jellemző a sportjátékok, azon belül a szivacskézilabda sajátos kapcsolatrendszerére. A csapattársak együttműködése azt a célt szolgálja, hogy elősegítse a csapat gólszerzését, illetve hogy megakadályozza az ellenfél gólszerzését. Ebből a szempontból minden olyan élménynek fontos szerepe lesz, amelyben a tanuló megérezheti saját felelősségét a társsal, társakkal történő együttműködésben, illetve amelyben megtapasztalhatja azokat a pozitív érzelmeket, amelyeket a jó értelemben vett egymásrautaltság eredményez (pl. bizalom, empátia, csapathoz tartozás érzete). Ez megtörténhet akár egy egyszerű páros fogónál, de számos más feladatban, játékban is. (pl. kézis-korfball).

A versengés és együttműködés sajátos kapcsolatát érdemes megközelíteni még egy aspektusból. Egy egyszerű 1:1 elleni feladat esetén, amennyiben a labdát birtokló gyorsan, pontosan és célratörően végzi a gyakorlatot, akkor a labda nélkülinek nagy erőket szükséges mozgatnia azért, hogy ezt megakadályozza. Így amennyiben mindketten arra törekszenek, hogy a lehető legjobban hajtsák végre a saját feladatukat, akkor a társukat is tanítják, miközben ők maguk is tanulnak. Ha ezt tudatosítjuk a tanulókban, akkor is szívesebben végeznek ilyenfajta versengő együttműködéseket. A versengés és együttműködés kapcsolatának tehát van egy sajátos lélektana és felelőssége, amelyre minden esetben érzékenyítenünk kell kis tanítványainkat. A versengés nem a társ megsemmisítésére, megalázására, megszégyenítésére vagy éppen sportszerűtlen (csalással történő) legyőzésére irányul. Ez a negatív magatartásforma ugyanis nem nyerhet teret az iskolai környezetben. Közös felelősségünk, hogy e – sajnos nagyon sokszor tapasztalt – káros viselkedésformák ellen felemeljük a szavunkat, és gyermekeinket sportszerű, egymást tiszteletben tartó személyiséggé formáljuk.

Tekintsük át a mozgásműveltségi tartalmakat „A társas együttműködés alapjai” című tematikai egységben!

1–2. évfolyam

Páros és csoportos labdás és labda nélküli ügyességfejlesztő dobásgyakorlatok és játékok helyben és haladással:

• egyszerű kooperatív futójátékok, szerep- és szabályjátékok a természetes hely- és helyzetváltoztató mozgások változatos gyakorlására;
• dobáspontosságra és sikeres együttműködésre törekvő kooperatív feladatok, játékok sokféle eszköz felhasználásával;
• dobások különböző irányból és formában érkező labdaátvételt követően;
• labdadobások, átadási (passz) gyakorlatok különböző alakzatokban;
• játékos passzgyakorlatok meghatározott társhoz vagy meghatározott sorrendiséggel;
• árnyék- és tükörgyakorlatok labdával a társ(ak) követésével;
• guruló, pattanó és a levegőből érkező labda elfogása, majd továbbítása társnak vagy társaknak helyből, valamint lassú (később fokozatosan gyorsuló) mozgást követően;
• átadási gyakorlatok a pálya szélességi és hossztengelyében csoportokban, pontszerzési lehetőséggel;
• alapvédekezés és a szemből érkező lövés és átadás akadályozásának feladatai;
• kontrollált sor- és váltóversenyek;
• páros és csoportos küzdőfeladatok, játékok.

3–4. évfolyam

Páros és csoportos labdás és labda nélküli ügyességfejlesztő dobásgyakorlatok és játékok helyben és haladással:

• kooperatív futójátékok, szerep- és szabályjátékok a természetes hely- és helyzetváltoztató mozgások változatos gyakorlására;
• dobáspontosságra és sikeres együttműködésre törekvő kooperatív feladatok, játékok sokféle eszköz felhasználásával;
• dobások társnak labdával végzett lendületvételt követően;
• dobások társnak különböző irányból, magasságban és az azt megelőző labdaátvételt követően;
• labdadobások, átadási (passz) gyakorlatok különböző alakzatokban és formációkban;
• játékos passzgyakorlatok meghatározott társhoz vagy meghatározott sorrendiséggel;
• játékos passzgyakorlatok döntéskényszerrel járó szituációkban;
• árnyék- és tükörgyakorlatok labdával a társ(ak) követésével;
• guruló, pattanó és a levegőből érkező labda elfogása, majd továbbítása társnak vagy társaknak (páros, hármas, négyes csoportokban történő szervezéssel) talajról és felugrást követően;
• átadási gyakorlatok a pálya szélességi- és hossztengelyében csoportokban, pontszerzési lehetőséggel;
• labdaelütést és „halászást” megéreztető gyakorlatok;
• alapvédekezés és a szemből érkező lövés és átadás akadályozásának feladatai;
• a támadás és elszakadás páros és társas feladatai, játékai;
• kontrollált sor- és váltóversenyek komplex feladatmegoldást igénylő helyzetekben;
• páros és csoportos küzdőfeladatok, játékok.

A mozgásműveltségi tartalmakat és feladatokat a következőképpen csoportosítottuk:

• Páros és csoportos labda nélküli ügyességfejlesztés gyakorlatai
• Páros és csoportos labdás ügyességfejlesztés

• dobásgyakorlatok

• egyéb páros és csoportos labdás gyakorlatok

7 fős csapatokat (4 db) alkotnak a tanulók. A játékvezető utasítására szobrot építenek a szőnyegen. Ehhez a játékvezető megnevezi, hogy hány játékosnak kell a szobrot építeni, valamint hogy hány kéz és hány láb érintheti a szőnyeg felületét. Kivitelezhető feladatokat adjunk!