Ebben a fejezetben több nevelési és fejlesztési célt határoztunk meg. A labda nélkül végzett feladatoknál alapvető cél a test- és térérzékelés fejlődésének elősegítése a természetes hely- és helyzetváltoztató mozgások változatos alkalmazásával, ahol a saját testtel kapcsolatos tudatosság (pl. az izomérzékelés, egyensúlyozás esetén), a térbeli tájékozódás, valamint mozgások dinamikai összetevőivel kapcsolatos tudatosság (erőkifejtés nagysága, a mozgás sebessége, illetve lefutása) kerül a tanulási fókuszba. A tematikai egység legfőbb feladata, hogy olyan, egyéni mozgástapasztalatot nyújtson a tanítványoknak, amely segítségével magabiztosan, nagyfokú sikerességgel lesznek képesek részt venni a későbbi páros és csoportos feladatokban, kisjátékokban és természetesen a mérkőzésjátékokban.

Ennek érdekében minden gyakorlatnál fontos tudatosítanunk, meghatároznunk egy-egy mozdulat/elem/gyakorlat vezető műveletét és/vagy tanulási szempontját, amire szeretnénk, hogy figyeljen a diák. Csak akkor várhatjuk el tanítványainktól, hogy a technikai elemeket tudatosan alkalmazzák játékhelyzetekben, ha már a technikai elem tanulásánál, gyakorlásánál megfelelően tudatosítunk.

Törekednünk kell arra, hogy fokozatosan nehezítsük a feladatokat, és a gyakorlatok végrehajtásában egymásra épülő tanulási szempontokat határozzunk meg. Hagyjunk elég időt arra, hogy tanítványaink önállóan rátaláljanak a helyes végrehajtásra, de legalábbis elegendő tapasztalatot szerezzenek a végrehajtásról!

Fontos! Az egyes labdás vagy labda nélküli technikai elemek leírása során igyekeztünk teljes képet adni a helyes végrehajtáshoz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy tanítványainknál hasonló részletességgel kell megkövetelnünk a végrehajtást. A szivacskézilabda foglalkozások során természetesen fontos a helyes végrehajtás, ám azt igyekezzünk változatos, élvezetes gyakorlással, játékos feladatokkal és játékokkal, elérni, emellett mindig biztosítsunk elegendő időt tanulóink számára az önálló, felfedezésen alapuló gyakorlásra.

 

Testérzékelést és térérzékelést fejlesztő mozgásos feladatok, játékok labda nélkül és labdával

 

Az 1–4. évfolyamok kerettantervében az alapvető természetes mozgáskészségek fejlesztése és alkalmazása hatja át a tematikai egységeket. A testtel és a térrel kapcsolatos érzékelési funkciók fejlődése egyre tudatosabbá, célorientáltabbá teszik az egyes mozgások végrehajtását, ami a manipulatív készségek fejlődését is támogatja. Az alapkészségeket a mozgástanulási modellünk alapján az alsó tagozaton minél változatosabb gyakorlatokkal fejleszthetjük a leghatékonyabban, amely során a tanulók széles körű tapasztalatokat szereznek az alap mozgáskészségek végrehajtásáról. Az alap mozgáskészségek gyakorlatainak rendezéséhez könyvünkben az ún. mozgáskoncepciós rendszert (10. ábra) használjuk. Ez a rendszer a mozgáskészségek végrehajtása közbeni tudatosságra fókuszál, azaz segíti a tudatos végrehajtást egy meghatározott szempontból.

A szempontok az alábbiak lehetnek:

• térbeli tudatosság
• energia-befektetés tudatossága
• kapcsolatok, kapcsolódási lehetőségek (ezen belül a testrészek közötti, az eszközzel vagy a társsal történő kapcsolódások)

A mozgáskoncepciós rendszer kiválóan alkalmas a 3–12 éves tanítványok általános ügyességének fejlesztésére, mivel szinte kimeríthetetlen variációs lehetőségeket kínál az alapkészségek, majd a későbbiekben dominánssá váló sportág-specifikus készségek tanulásakor.

Az alábbi táblázat az egyes mozgáskoncepciók részletes tartalmait mutatja. A táblázatban sötétebb szín jelöli a térbeli tudatosság és a testtudat kialakításában szerepet játszó elemeket.

 

A mozgások hatékony, célszerű létrehozásához a figyelem összpontosítására van szükség, ami az adott pillanatban egy bizonyos kognitív jelenlétet feltételez. A testünk csakis az agyunk folyamatos működése következtében képes mozgások szabályozott kivitelezésére. A mozgások összerendezéséhez nélkülözhetetlen az agyban megjelenő mentális kép (mozgásképzet, mentális terv), amely tehát minden esetben különböző szintű gondolkodási műveleteket feltételez.(3) Amennyiben tanítványaink tisztában vannak a mozgásformát kísérő kognitív összetevőkkel (például vezető műveletek, térbeli tudatosság elemei, elemi taktikai összetevők), jobbá válik a végrehajtás minősége, így segítjük a későbbi alkalmazás folyamatát. Ennek megfelelően minél változatosabb, minél több alkalmazkodást igénylő gyakorlatot használunk tanítványainknál, annál valószínűbb, hogy a játékhelyzetben a figyelmüket nem egy mozgás puszta végrehajtása fogja lekötni, hanem a végrehajtás hatékonysága, milyensége.

Az ügyességfejlesztő gyakorlatokat kezdetben szerek nélkül végezzük, de némi gyakorlás után érdemes többféle szer bevonásával nehezíteni a feladatokat. Ez sokkal hatékonyabbá és változatosabbá teszi tanóráinkat. Ilyenek lehetnek például a járás-futás-szökdelés feladatok, amelyeket először a lépésgyakoriság és lépéshossz változtatásával nehezítünk, azt követően pedig gyakorlatilag ugyanazokat a feladatokat sokféle eszköz bevonásával végzik el a tanulók. A leghatékonyabb módszerek közé tartoznak az akadálypályák, ahol a fejlesztési cél meghatározásához igazítjuk a gyakorlatokat. Az alsó tagozatos gyerekek nagy örömmel vesznek részt az órán, és a fejlesztési hatékonyság is kiváló. Természetesen ide tartoznak a futó- és ugróiskola különböző feladatai is, mint például a szivacskézilabdában is fontos sasszé- és keresztlépések, illetve előkészítő feladataik.

Nézzük, mit is jelentenek ezek a konkrét gyakorlatban! Mielőtt rátérnénk a kifejezetten a szivacskézilabdát előkészítő, labda nélküli ügyességfejlesztő feladatokra, szeretnénk mintát adni egy aktív, a gyerekek fantáziáját maximálisan kihasználó, bemelegítő feladatsorra. Ezek a gyakorlatok kiváló eszközei az aktív órakezdésnek is. A feladatok változatosságának csak a testnevelő és a gyerekek kreativitása szabhat határt (a kreatív feladatmegoldásokról, játékokról bővebben a 9. TE-ben). A feladattípus lényege, hogy egy konkrét történet köré építjük a bemelegítés fázisait.

Ezzel a feladattípussal tökéletesen fejleszthető a gyerekek testérzékelése úgy, hogy közben az egészet egy játéknak fogják fel. Mindezt lehet játszani festéssel, kirándulással, mesékkel, nagyobbaknál akár egy „mérkőzésjátékkal” is. A legfontosabb, hogy vonjuk be a gyerekeket is, és legyenek ők is a történet írói, alakítói és részesei.

(3) Gallahue, Ozmun és Goodway, 2012

 

Testérzékelést fejlesztő, bemelegítő játékos feladatok

 

Elefántfürdető

• fülmosás: jobb karkörzéssel az egyik fül, bal karkörzéssel a másik fül „megmosása”
• lábmosás: nyújtózkodással és guggolással
• felmászás a hátára: ellentétes kar-láb emeléssel
• hátmosás: térdelőtámaszban a kéz előre- és hátracsúsztatásával
• ormánymosás: törzsdöntésben fordítások jobbra, balra

 

Varázsceruza

Keressetek magatoknak egy „saját lakatlan szigetet” (személyes tér) a teremben, és forduljatok arccal felém! Képzeljétek el, hogy varázsceruza van a kezetekben. Rajzoljatok a levegőbe egyenes vonalat! Most körvonalat! Mondjatok olyan dolgokat, amelyek kör alakúak (napocska, torta, óra stb.)! Rajzoljatok cikcakkvonalat! Most pedig hullámvonalat!

 

Rajzolj a testeddel

Tudtok a kezeteken kívül más testrésszel a levegőbe rajzolni vonalakat? Milyen testrészekkel? Próbáljatok cikcakkvonalat rajzolni a lábatokkal! Most hullámvonalat a térdetekkel! Most egyenes vonalat a fejetekkel! (Bármely testrész használható, bármely vonalra, különböző kiindulóhelyzetekből – ülésből, térdelésből stb.)

 

Számrajzoló párban

Most gyorsan keressetek egy párt és fogjátok meg a kezét. (Taps, 3-2-1) Képzeljétek el, hogy az egyikőtök a festő, a társatok keze pedig egy hatalmas ecset. Ki lesz az ecset? Ki lesz a festő? Most a festő rajzoljon olyan számokat, amelyekben görbe vonal van. Aki az ecset volt, találja ki, hogy milyen számot rajzolt a festő! Milyen számokban van görbe vonal? (2, 3 stb.) Tudtok-e olyan számokat, amikben cikcakkvonal van? (1, 4, 7) Szerepcsere, és rajzoljatok ilyen számokat!

 

Tanulási szempontok*

• Figyeljétek meg a különbséget, amikor az izmotok megfeszül, és amikor elernyed!
  Próbáljátok meghatározni, hogy a végtagjaitok milyen helyzetben vannak!
• Mikor volt könnyebb egyensúlyban maradni, amikor hajlítva, vagy amikor nyújtva volt a térdetek?
  És a szűk vagy a széles terpesz volt biztosabb?

*A tanulási szempontokat úgy fogalmaztuk meg, hogy az segítse a pedagógus kommunikációját. 

 

A labda nélkül végzett ügyességfejlesztő feladatokat hat csoportba soroltuk könyvünkben. A csoportok minden esetben jól tudatosítható összefüggést mutatnak a későbbi technikai elemekkel, a mérkőzésjátékkal, akár a klasszikus kézilabda sajátosságaival is.

1. Kúszások, mászások, utánzó feladatok
2. Futó- és fogójátékok
3. Tompítások, kigurulások, esések, gördülések előkészítő és egyszerű feladatai
4. A támadó és védekező alapmozgások és gyakorlatai
5. Területváltó, területre irányuló, valamint a helyezkedést előkészítő feladatok, játékok
6. Alapvető lábmunkatechnikák alaphelyzetből

A csoportok kialakításánál igyekeztünk figyelembe venni, hogy az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladva mutassunk be egy olyan tematikai sorrendet, amely a tanítási egységek tervezéséhez is segítséget nyújtanak a tanév folyamán. Ezen felül rögzítettük a legfontosabb tanulási szempontokat, amelyeket az adott gyakorlat kapcsán egy-egy példamondattal érzékeltettünk.

 

1. Kúszások, mászások, utánzó feladatok

A kúszás és mászás mozgásmintáit minden csecsemő genetikusan magában hordozza. Mindkét mozgásforma kiemelkedő szerepet játszik az idegrendszer, az érzékszervek és a mozgáskoordináció fejlődésében, ezáltal közvetve a kognitív fejlődésben is. Bár kisiskolás korban ezen szerepük már nincs meg, fontosnak tartjuk, hogy a kúszások, mászások, a különböző támaszhelyzetekben végzett utánzó mozgások jelenjenek meg a testnevelésórákon, hiszen más mozgásokkal nem pótolható tapasztalatot jelentenek a tanulóknak a saját testükkel kapcsolatos képükről. A kúszások és mászások alkalmazása azért is fontos, mert a tanulók ebben az időszakban már saját testsúllyal tudnak erőfejlesztő gyakorlatokat végezni. Elég, ha arra gondolunk, hogy egy egyszerű fekvő- vagy alkartámasz létrejöttéhez a törzs izmainak, a vállöv és kar izmainak, továbbá a csípő körüli izmoknak egy időben kell megfeszülniük. A kúszásokat és mászásokat természetesen úgy variáljuk, hogy az megfelelő legyen a foglalkozás céljának, ennek megfelelően lehetőség van a testtudat kialakításával kapcsolatos feladatok és térbeli tudatossággal kapcsolatos feladatok végzésére is. A kúszások és mászások feladatai lehetnek: kúszások és mászások ellentétes oldali kar- és lábhasználattal, kúszások és mászások azonos oldali kar-és lábhasználattal, illetve ezek kombinációja.

Tanulási szempontok

• Kúszás közben nyújtsátok messzire a kezeteket és nyitott ujjakkal húzzátok magatokat a tenyeretekkel, közben toljatok magatokon egyet a lábatokkal!
• Akkor vagytok ügyesek, ha ellentétesen lép a kezetek és a lábatok mászás közben!
• Kúszás/mászás közben most azonos oldali karotokat és lábatokat használjátok egyszerre!
• Amikor alkaron másztok, nyissátok ki és tegyétek le a tenyereteket mászás közben!

 

A kúszásokat és mászásokat variálhatjuk utánzó mozgássorokkal is, pl. „kistigris” (hason fekvésben ellentétes oldali kar- és lábtartáscserék helyben, folyamatosan). A későbbiekben fontos lesz az is, hogy a kúszásokat és mászásokat a lehető legtöbb irányba (előre, hátra, körbe, le, fel, oldalra) végeztessük a gyerekekkel.

 

2. Futó- és fogójátékok

A futó- és fogójátékok a testnevelésórák legalapvetőbb játékai, amik számtalan módon alkalmazhatók – esetünkben a térérzékelés és a saját testtel kapcsolatos fejlesztés szemszögéből mutatunk ezekből példákat, de emellett remek előkészítő játékai a támadó-védő feladatoknak, valamint a társakkal történő együttműködésnek (pl. két ember kapcsolata védekezésben) is. A fogójátékok tulajdonképpen a taktikai gondolkodás fejlesztésének első lépcsőfokát is adják. A gyerekeknek keresniük kell az üres – a fogótól távoli – területeket, egyes fogójátékoknál pedig a társsal történő együttműködést fogóként vagy menekülőként. A fogójátékokat kreatívan lehet változtatni a foglalkozás fő részéhez igazodva. Akár előkészítő feladatként, akár egy taktikai szempont tudatosításaként is lehet alkalmazni.

Autós

Kijelölt, kb. 15 × 15 m területen járásban haladnak a gyerekek labdával a kézben (a labda a kormány, a tanuló az autó). A feladatuk, hogy a teljes terület minden „zegzugát” bejárják úgy, hogy közben egyszer sem ütköznek egymással. A terület 3 fokozatban szűkül, amelynek eredményeképpen az információfeldolgozás mennyisége nő. Ütközés esetén oda kell vezetni az autókat a pedagógushoz, aki autószerelőként egy érintéssel megjavítja az autókat és visszaengedi őket a „forgalomba”. A játékot játszhatjuk oldalazással vagy szökdeléssel is.

Csoportalakító

A pedagógus/edző számokat mond/mutat, amelyek kapcsolatban vannak a kézilabdával (6, 2, 3, 4, 7), a résztvevők olyan létszámú csoportokat kell, hogy alkossanak, amilyen szám megjelenik, vagy elhangzik. Akiknek nem jut csoport, azok befutnak a mentőkörbe (a mentőkör a testnevelő által kijelölt hely), és ott alakítanak csoportot. Ha a mentőkörben egy tanuló egyedül marad, akkor bekapcsolódhat egy szabadon választott csoportba.

Kérdés: Mit gondoltok, a számok mit jelenthetnek?

Variációs lehetőségek: annyi csoportot alakítsanak, amennyit a pedagógus mutat vagy mond. A pedagógus/edző kóddal lát el egy számot (pl. „büntetődobás távolsága” = 7, „kiállítás” = 2 vagy „szaggatott” = 9), és az elhangzó kódnak megfelelően kell a csoportokat kialakítani. További lehetőség: Fuss az adott vonalra, és kézfogással alkosd meg a létszámot!

Színes-számos csoportalakító

A területre kétszínű pionokat/bójákat helyezünk, amik a csoportalakítás középpontját fogják jelezni. Ha a testnevelő páros számot mond vagy mutat, akkor az egyik színű bójánál (például piros), a páratlan számnál pedig a másik színű bója (például kék) körül kell kialakítani a testnevelő által kért számú csoportot.

Variációs lehetőségek: a bójáknál nyújtó/erősítő/kooperatív gyakorlatok végezhetők (pacsi, fűrészelés), ezen kívül meghatározható a befejező helyzet (ülés, fekvés), ütközőgyakorlatok stb.

 

„Fusd végig a számokat!”

A feladathoz nagyobb tér (pl. udvar) szükséges. Válasszatok magatoknak egy számot 0 és 10 között! Ha megvan a saját számotok, akkor keressetek magatoknak egy olyan területet, ahol nem zavar senki! Képzeljétek el, hogy a számotok lent van a földön! Sétáljátok végig a számot! Ha sikerült, akkor álljatok vissza a kezdőpontba és most lassan fussátok végig a számotokat!

Variációs lehetőségek: Melyik számban van görbe vonal? Keress egyet, és szökdeld végig páros lábon! Melyikben van cikcakkvonal? Keress egyet, és pókjárásban rajzold a földre! A feladat nehezíthető úgy, hogy a tanuló egymás után növekvő/csökkenő sorrendben mozogja végig a számokat. Adható valamilyen alapművelet is, amit egyénileg kell megoldani és „lemozogni” (pl. 7 – 4 = ?)

Átalakítható párkereső játékká, amiben páros/páratlan számok lehetnek egymás párjai. Rajzolható párokban kétjegyű szám, akár valamilyen művelet után is. (A gyerekek egymásnak is adhatják a feladatot.) Ahogy eddig is, bármilyen mozgásforma használható a feladatok „lemozgására”.

Területfogó

A pályát (2-3-4) részre osztjuk, minden területen másmilyen mozgással lehet haladni. A mozgást a menekülőnek és a fogónak is alkalmazni kell, akit megfognak az fogó lesz.

Variációs lehetőség: akit megfogtak, “átesik” a másik területre, és ott folytatja a játékot. A fogók értelemszerűen maradnak.

 

„Tükrösfogó”

Ebben az egyszerű fogójátékban, akit a fogó megfogott, abban a helyzetben kell maradnia addig, amíg egy menekülő társa tükörképet mutat, és ezzel felszabadítja. (A fogó fix, a pedagógus cseréli.)

 

„Jégfogó”

Egyszerű fogójáték. Akit a fogó megfogott, annak a meghatározott testhelyzetben kell elhelyezkednie, és egy társának a meghatározott módon kell felszabadítania, pl. terpeszállás oldalsó középtartással, felszabadításkor a terpesz alatt kell átbújni. (A fogó fix, a pedagógus cseréli.)

 

Labdás terpeszátgurító fogó

A fogók és a menekülők egyaránt tetszőleges kézzel történő labdavezetéssel haladnak. A megfogottaknak terpeszbe kell állniuk. Úgy szabadíthatók, ha a menekülő társ hátulról átgurítja a labdát a terpesz alatt. Ha megtette, akkor vegye fel a labdát és labdavezetéssel haladjon tovább.

 

Tanulási szempontok

• Próbáljátok a teljes játékteret bejárni, de ne lépjetek ki a pályán túlra!
• Figyeljetek arra, hogy senkinek ne ütközzetek neki!
• A feladatokat gyors irányváltoztatásokkal és ritmusváltásokkal hajtsátok végre!
• Az elindulás és a megállás is a lehető leggyorsabb legyen!
• Próbáljátok meg minél többször kicselezni a társaitokat!
• Ha fogók vagytok, próbáljatok együttműködni a többi fogóval, és a pálya széle és sarkai felé terelni a menekülőket!
• Menekülőként akkor vagytok ügyesek, ha megpróbáltok mindig üres területre mozogni!

 

3. Tompítások, kigurulások, esések, gördülések előkészítő és egyszerű feladatai

A kézilabda, és ezen belül is a szivacskézilabda során a játék küzdőjellegéből adódóan sok olyan helyzet alakul ki, amikor a gyerekek nem az adott természetes helyzetnek megfelelően érnek talajt, ezért mindenképpen meg kall tanítani a helyes talajra érkezést, illetve az esések utáni tompításokat, kigördüléseket. Fontos szempont az esések utáni gyors felállás, a minél hamarabb történő játékba avatkozás lehetősége miatt. A következőkben a teljesség igénye nélkül felsoroljuk a legfontosabb technikai elemeket ebben a témakörben.

Esés tompítással – rávezető feladatok

• mellső fekvőtámaszból történő ellökődések a talajtól, érkezés hason fekvésbe, hajlított könyékkel
• térdelésből dőlés előre, fekvőtámaszon keresztül karhajlítással hason fekvésbe
• guggolásból indulva, dőlés előre folyamatos térdnyújtással fekvőtámaszon keresztül, hason fekvésbe
• hajlított állásból dőlés előre fekvőtámaszon keresztül, hason fekvésbe

 

Tanulási szempontok

• A karotokat fokozatosan hajlítsátok be (ne túl gyorsan) egészen addig, amíg eléritek a hason fekvés helyzetét!
• Figyeljetek rá, hogy a térdetek és a könyökötök ne érjen le a talajra, és a fejetek legyen megemelve!

 

Esés kicsúszással – rávezető feladatok

• guggolásból dőlés előre a talajra két kézre érkezve, és a törzs letétele után a test további „előrenyomása”
• az előző gyakorlat hajlított állásból felugrás és páros lábra érkezés után
• hajlított állásból előrevetődés utáni talajfogás kicsúszással

Tanulási szempontok

• Először a két tenyeretek érjen le a talajra!
• Ügyeljetek a megfelelő ütemben történő karhajlításra (ne legyen se túl gyors, se túl lassú)!
• A karjaitok hajlítása után a mellkasotok érjen a talajra, és a csúszás is főleg azon történjen!
• A fejeteket emeljétek meg, és nézzetek mindig előre felfelé!

Esés kigurulással a test hossztengelye körül – rávezető feladatok

• az előképzettség szempontjából fontos gyakorlatok: gurulóátfordulás előre-hátra, guruló fatörzs, judogurulás
• fekvőtámaszból gurulás jobbra és balra
• oldalsó rézsútos fekvőtámaszban lövés imitálása után kigurulás a lövő kéz letételével (mindkét oldalra)
• hajlított állásból előredőlve lövés imitálása után kigurulás a lövő kéz letételével (mindkét oldalra)
• 3 lépés után beugrásos lövés (társnak vagy kapura) kigurulás a lövő kézzel megegyező irányba, gyors felállás

 

Tanulási szempontok

• Figyeljetek arra, hogy a fejetek semmiképpen sem érhet a talajhoz, mindig emeljétek meg!
• Először a szabad kezetek és az azonos oldali lábatok érjen a talajra, majd ezután a dobókezetek!
• A kigurulás iránya felé eső karotokat mindenképpen zárjátok a törzsetek mellé!
• Próbáljatok meg úgy érkezni, hogy a kigurulás véghelyzete egy hajlított mellső fekvőtámasz legyen, amiből gyorsan újra talpra tudtok állni!

 

Esés kigurulással a test szélességi tengelye körül – rávezető feladatok

• guggolásból kigurulás a fej lehajtásával egyik, majd másik vállon át, törekedve a karok szerepének minimalizálására
• elugrás után érkezés lehetőség szerint páros lábra, majd kigurulás a dobókéz vállán át, érkezés hajlított ülésbe vagy guggolótámaszba

 

Tanulási szempontok

• Figyeljetek arra, hogy a kigurulás inkább judogurulás legyen, a fejetek ne érjen le a talajra!
• Elugrás után törekedjetek mindig páros lábra érkezni, a kigurulás után gyorsan próbáljatok meg felállni!

 

4. A támadó és védekező alapmozgások és gyakorlataik

Mind a támadó-, mind a védőszerepek megkívánják, hogy minden tanuló (játékos) gyakorlatilag folyamatosan gyors irányváltoztatásra, megindulásra, megállásra kész („rajtkész”) állapotban legyen. Ennek érdekében meglehetősen sokat kell gyakorolni az alaphelyzetet (támadóként és védekezőként egyaránt), a védekező és támadó lábmunkákat.

A támadótevékenység az ellenfél labdavesztésének a pillanatában (tehát a védők általi labdaszerzés pillanatában) kezdődik, és jó esetben góllal, rosszabb esetben a labda elvesztésével ér véget. A játékszituációkban többnyire a támadó játékos a kezdeményező fél, ezért az alaphelyzetének ezt kell segítenie.

 

Támadó alaphelyzet

• vállszéles terpeszállás, az egyik láb kb. egy lábfejnyivel előrébb,
• a törzs csípőben enyhén döntött,
• térdek, bokák enyhén hajlítva,
• karok könyökben hajlítva,
• fej előre néz,
• súlypont a talp elülső részén (súlypont függőleges vetülete a két lábat összekötő képzeletbeli vonalon legyen)

 

• Álljatok úgy vállszéles harántterpeszállásban, hogy a dobókézzel ellentétes lábfejetek előrébb legyen egy kicsit, a térdetek legyen enyhén behajlítva és törzseteket döntsétek előre egy kissé!
• Akkor vagytok ügyesek, ha ezt úgy tudjátok megcsinálni, hogy a talpatok elülső-külső részén van a súlyotok!
• A karotokat könyökben hajlítsátok be és legyetek állandó készenlétben a labda elkapására!
• A pályán folyamatosan próbáljátok szemmel tartani a labdát, az ellenfelet és a játékostársaitokat!

 

A helyes alaphelyzet nagymértékben meghatározza a támadójátékos hatékonyságát, mivel ebből a helyzetből indul minden támadáshoz használt technikai elem kivitelezése. Ez az alaphelyzet a játék során csak pillanatokra alakul ki, a támadójátékos végig mozgásban van, próbál üres területre mozogni, hogy társai által megjátszható legyen, az 1:1 elleni játékhelyzetekben a kapu felé betörni, stb.

A védőtevékenység a labdavesztés pillanatában kezdődik, és addig tart, amíg a csapat labdát nem szerez, vagy középkezdéssel újra nem kezdi a támadótevékenységet. A védő alaphelyzetének olyannak kell lennie, hogy bármikor képes legyen megakadályozni az ellenfelet a gólszerzésre irányuló törekvésében, azaz bármikor a kapu és a támadó közé tudjon helyezkedni.

 

Védekező alaphelyzet

• vállszéles terpeszállás, az egyik láb kb. egy lábfejnyivel előrébb,
• a törzs csípőben enyhén döntött,
• térdek, bokák enyhén hajlítva,
• karok könyökben hajlítva,
• fej előre néz,
• súlypont a talp elülső részén

 

• Álljatok vállszéles terpeszállásban, lábfejeitek kissé kifele, térdetek legyen enyhén behajlítva és törzsetek enyhén döntsétek előre!
• Törekedjetek arra, hogy testsúlyotok a talpatok elülső részén legyen, legalábbis ne a sarkatokon!
• A karotokat könyökben hajlítsátok be, az alkarotokkal egy kissé nyúljatok előre, az ujjaitokat enyhén nyújtsátok ki úgy, hogy előrefelé mutassanak!
• Ez az alaphelyzet a legjobb lehetőség arra, hogy gyorsan és hatékonyan tudjunk reagálni a támadó játékos tevékenységére.

 

A támadó és védekező alapmozgások tekintetében sok hasonlóságot találunk a két technikában. Mindkét alapmozgást lehet szélességben (oldalazó) és mélységben (kitámadás, „dugattyúmozgás”) is végezni.

 

Az oldalazó mozgás során a tanulók végig alaphelyzethez közeli helyzetben maradnak, annak érdekében, hogy gyors oldalirányú mozgásokat tudjanak végezni, például védekezés közben így követik a támadót. 

 

Oldalazó mozgás

Technikai leírás

• védekező/támadó alaphelyzetből indul
• az irányba eső lábbal kell az első lépést megtenni
• ne történjen keresztbe lépés

 

Vezető műveletek és további tanulási szempontok

 

• Minden esetben alaphelyzetből kell indítanotok a mozgást!
• Figyeljetek arra, hogy mindig a mozgásiránnyal azonos oldali lábatokkal lépjetek ki először oldalra!
• Akkor vagytok ügyesek, ha ez a lépés egy lapos és gyors oldalirányú helyváltoztatás lesz, a lábaitok keresztezése nélkül!
• Figyeljetek arra, hogy a talpaitok szinte folyamatosan érintkezzenek a talajjal, a térdeitek végig legyenek enyhén behajlítva, a törzsetek pedig enyhén előre döntve!

 

A kitámadás és ütközés gyakran követi egymást a gyakorlás során. Megfelelően előkészítve a szivacskézilabdázás biztonságos technikai elemévé válhat a védekezés során.

 

Kitámadás

Technikai leírás

• védekező alaphelyzetből gyors 2-3 lépés a támadó irányába
• a súlypont végig a védekező alaphelyzethez közeli
• a támadó előtt szükséges kitámasztani, majd abból visszalépni

 

Vezető műveletek és további tanulási szempontok

 

• Néhány gyors lépéssel induljatok előre, és enyhén előre döntött törzzsel érkezzetek egy új alaphelyzetbe!
• A karjaitokkal álljatok készen a támadójátékos támadótevékenységének magakadályozására!
• A kitámadást követően apró gyors lépéssekkel fussatok hátra (visszazárás)!

 

 

Ütközés

 

Technikai leírás

• a kitámadást követen nem visszarendeződés történik, hanem a támadó „megtámasztása”
• a támadóhoz közelebbi kar a lövő kezet támasztja meg, a másik pedig a támadó törzsét karolja át 

 

 

Vezető műveletek és további tanulási szempontok

 

• Akkor vagytok ügyesek, ha a támadó dobó kezét, illetve a labdát a közelebbi karotokkal megpróbáljátok megtámasztani!
• A másik karotokkal – a testi kontaktussal egy időben – a támadót támasszátok meg a csípőjénél vagy karoljátok át!
• Figyeljetek arra, hogy a támadóval folyamatos testi kontaktusban legyetek!
• Akkor csináljátok jól, ha így a támadót folyamatos felügyelet alatt tudjátok tartani.

 

A kézilabdázás jellemző alap támadó mozgása az ún. dugattyúmozgás. Ennek során a labdás támadó rátör a védőfalra, majd azok reagálását követően átpasszolja a labdát a társának, aki lendületből érkezve szintén a kapu felé tör.

A dugattyúmozgás az alapja az ún. húzás taktikai elemnek, ám ennek hatékony megvalósítása komoly technikai és taktikai felkészültséget igényel a játékosoktól. Ezért az iskolai szivacskézilabdázásban nem feltétlenül jellemző.

 

Tanulási szempontok a “dugattyúmozgáshoz” támadás során

 

• A kilépést mindig az elől lévő lábatokkal kezdjétek, akkor, amikor számítotok rá, hogy a társaitok passzolni fognak nektek!
• Ezután rövid futólépésekkel ívesen fussatok a kapu irányába, és közben fordítsátok a törzsetek a társaitok felé és nyúljatok két kézzel a labdáért!
• Akkor vagytok ügyesek, ha a labdát megfogtátok, majd utána tovább haladtok a kapu felé – betartva a lépés szabályt –, és a védők reagálnak a támadási kísérleteitekre!
• Ezután hirtelen álljatok meg, és passzoljátok át a labdát úgy, hogy a társaitok azt már mozgás közben tudják átvenni, ezután fussatok rövid futólépéssekkel hátrafelé – tekintetetek maradjon a kapu és a társaitok irányában –, és készüljetek fel újra arra, hogy passzolni tudjanak nektek!

 

A támadó és védekező alapmozgásokat segítő játékok

• Tükörfeladatok
• A tanulók szétszórt alakzatban, párokban végzik a feladatot. A pár tenyérintéssel védekező alaphelyzetben, vezető-követő kapcsolatban mozog oda-vissza mélységben (A) (kb. 4-4 lépés).
• Az előző feladat szélességben történő mozgással (B).
• Az előző két feladatnak megfelelően kis területen bármely irányban 2-2 lépéssel (C).
• Az előző feladatok tenyérérintés nélkül.
• Az 1–4. feladatokat vezető-követő kapcsolatban is játszszák le a tanulók, ahol a vezetőnek gyors ritmus- és irányváltoztatásokat kell csinálnia.
• A támadó játékosnál labda van. Amelyik oldal felé mutatja a labdát, arra az oldalra kell végezni 2-3 oldalazó lépést, amikor felkészíti vagy lepattintja, akkor kitámadást kell végezni.

 

5. Területváltó, területre irányuló, valamint a helyezkedést előkészítő feladatok, játékok4

 

A labdás és labda nélküli technikai elemek, ügyességfej-lesztő feladatok gyakorlása során érdemes figyelmet fordítani a későbbi taktikai helyzetben történő felhasználás előkészítésére is. Ez történhet olyan tanulási szempont megadásával, amely a későbbi helyzetre utal (pl. ritmusváltás gyakorlásánál az irány- és ritmusváltás egy kapu felé történik), illetve egy adott technikai elem valamilyen játékos feladatba (de még nem kisjátékba) történő helyezésével. Ebben az alpontban az utóbbi megoldáshoz szeretnénk segítséget nyújtani. Összegyűjtjük azokat a taktikai szempontokat – és kapcsolódó rávezető gyakorlatokat és játékokat – amelyeket mindenképpen meg kell ismerniük a gyerekeknek.

Az „Egyéni, labda nélküli és labdás ügyességfejlesztés” című tematikai egység főbb taktikai ismeretei:

• a labda megszerzésére és megkapására irányuló cselekvések támadásban és védekezésben;
• védekező és támadó lábmunka tudatossága játékhelyűzetekhez igazítva;
• meneküléshez és üldözéshez kapcsolódó tudatosság (elszakadás és cselezés a térben)

Fontosnak tartjuk, hogy ebben a korban a gyerekek sokszor kerüljenek 1:1 elleni szituációba. Ez minden sportjáték alapja, hiszen szivacskézilabdában is a gól eléréséért mindig egy védővel szemben kell párharcot nyerni, akár labdával akár labda nélkül. Az első ilyen jellegű találkozás már a fogójátékoknál megtörténik. A szivacskézilabdában pedig innen indul majd ki a cselezés, elszakadás és az ezekből nyilvánvalóan következő üres területre történő futás/helyezkedés. Az 1:1 ellen megnyert párharcok vezetnek majd el a létszámfölényes helyzetekig, és a támadás sikeres befejezésének lehetőségéhez. Alapvetően a rávezető játékok egyik leghatékonyabb formája a kisjátékok alkalmazása. A kisjátékokon belül lehetnek cica-, pontszerző, labdatartó játékok. A kisjátékokról részletesebben a könyv későbbi fejezetében olvashatnak.

 

Területváltó futójáték

A területet négy részre osztjuk, a tanulók szabadon futnak a játéktéren, törekedve arra, hogy minden területet kihasználjanak. A négy területre tegyünk különböző szereket pl.: 1. koordinációs létra, 2. zsámolyok, 3. kézilabda, 4. teniszlabda.

Sípjelre a gyerekeknek valamelyik területre kell szaladniuk, és az ott elhelyezett szerrel feladatokat végrehajtani. (1–2. osztályban még meg lehet határozni feladatot, 3–4. osztályban bízzuk ezt a gyerek kreativitására!) Tapsra el kell hagyniuk a gyakorlóhelyet, és az egész területet kihasználva újra futni. Sípjelre ismét választani kell egy állomást, de nem lehet ugyanazt, amit az előző körben választott a tanuló, és az sem, amelyik területen éppen tartózkodik.

További játékok: (lásd. Játékgyűjtemény)

Egyszerű „cicajáték”

Bójás „cicajáték”

Kézis korfball

Sávfogó