A második fejlettségi szinten a produkciók kötetlenségén a következő fogalmi és gyakorlati lehetőségek etűdszerű összerendeződését értjük: a két- és háromtagú (tá-tá és ti-ti-tá) ritmikai formák készségszintű megvalósítását úgy, hogy azokat a tanulók alkalmazni tudják tetszőleges tér és saját irányokba, az adott zenei lüktetésnek megfelelően. Mindezek kiegészülnek a kar- és kézgesztusok saját variációival, a páros összekapaszkodásokban karolással, kézfogással, vállfogással. A hallható dinamikai elemek (például taps, kurjantás) megjelenése a mozdulatok folyamatos összekapcsolásakor szintén megjelenhet. Az ugróiskolák formáját is meg lehet változtatni (22. ábra). Az ugróiskolák önálló tervezése a kötetlenség egyik legjellemzőbb megnyilvánulása. Minél többféle ugróiskolát rajzolunk vagy rajzoltatunk le, annál változatosabb lesz a megoldás és a tapasztalatszerzés is a célirányos fejlesztés tekintetében. A másik táncfolyamatot indukáló lehetőség, hogy a (testsúlyt hordozó láb-) támaszok egymásutániságát szabályozzuk előre meghatározott módon, és a többi összetevő megválasztása (irány, ritmus, dinamika) ismét saját döntésen alapszik. Ettől a ponttól kezdve az alkotásban részt vevők maguk is meghatározhatják, hogy milyen szabályrendszer alapján állítják össze a megoldásaikat, de lényeges és megkerülhetetlen elvárás, hogy bármikor el is tudják ezt mondani.