A tanulók egy nagy arckört alakítanak ki kézfogással, egyenlő távolságot tartva. A kézfogás elengedése nélkül, ahol csak tudnak, lépjenek vagy bújjanak át mások összefogott keze felett, illetve alatt. A kör legyen olyan szűk és összegabalyodott, mint a fák gyökerei. Amikor már nem szűkíthető tovább, beszéd és a fogások elengedése nélkül bogozzák ki a „csomókat”, majd álljanak vissza a kezdőkörbe. A feladat variálható úgy is, hogy az egyik tanuló nem látja a csomózást, és neki kell kibontania a kört. [19]