A pár egyik tagja (a „vas”) csukott szemmel várja, hogy társa valahol hozzáérjen, amennyiben érzi a gyenge érintést, mindenképpen továbbra is érezni akarja, és ilyen módon az irányíthatóság fenntartása érdekében igyekszik, hogy az érintő testrészt kövesse.  A pár másik tagja (a „mágnes”) nyitott szemmel valahol a felsőtesten finoman hozzáér a társához, és lassú mozdulattal mozgatja a térben. Attól függően,  hogy milyen testrészek kapcsolódnak, más-más lehetőség adódik a társ mozgatására. A lassan végzett mozdulatokat képes követni a társ, a hirtelen megszakított kapcsolatot viszont nem. Ekkor magára veszi a vezető a vezetett szerepkört, és szerepcsere következik.