A feladat játékos formában és vizuális észleléssel közvetíti a kötött információt a ritmusvariációk szabad megformálása érdekében. A játékhoz szükség van néhány „ritmuskockára” (27. ábra). Az eszköz használatának alapelve olyan, mint bármelyik dobókockáé, ám méretében nagyobb. Az anyaga lehet hungarocell vagy kissé keményebb anyag, például polifoam, ám semmi esetre sem fém vagy tömör fa. Az élei legalább 10 centiméter hosszúak legyenek. A kocka lapjain különböző – már ismert, tanult – ritmusképletek vannak. A dobást követően a szintén már ismert, gyakorolt motivikai formákat kell felidézni, és beilleszteni a folyamatos mozgásba. A tanulók arckörben, csoportokban (5-6 fő) egész távolságra állnak. A mérőütést, a negyedes zenei lüktetést folyamatosan tapsolják (♪ ♪). Egyikük a ritmuskockát elgurítja valamelyik körben álló társa felé, akinek a kocka tetején látható ritmusképlet szerint kell táncolnia (lépnie, ugrania, például: ♫ ♪ ). A motivikai forma megválasztása az ő döntése. Az adott körben állók követik őt, és amit bemutatott, vele együtt eltáncolják. Amikor már együtt el tudják végezni a feladatot, akkor a kockát az előtáncoló odagurítja valaki elé. A többiek tapssal visszatérnek az alaplüktetéshez (♪ ♪). A kockagurítást követően folytatódik a játék ugyanúgy, mint fentebb.