Ebben a gyakorlatban a bot egy és kétkezes fogásmódjának váltakoztatását gyakoroljuk. A gyermekek egymás mellett állnak, legalább egy kartávolságra. Mindenki a passzív kezével ráfog a botja végére. A másik (aktív) tenyerét abba az irányba tartja oldalra, amelyik a szabadon maradt keze, vagyis, ha az aktív keze a jobb, akkor a jobb keze oldalsó középtartásban van, ujjak függőlegesen felfelé, tenyér jobbra néz. Ezután az aktív tenyerével a bot felé közelít úgy, hogy a kéz háta érjen a bothoz, 2-3 maroknyival lejjebb a passzív kéz alá, kisujj éllel felfelé, vagyis a tenyér továbbra is végig jobbra néz a botérintésig. Most a kézhátat az ujjak végei felé lassan csúsztatjuk a boton addig, ameddig a középső ujj begye nem ér a bothoz. Továbbcsúsztatjuk a kezet most már a tenyér oldalán a bottal addig, ameddig a bot nem ér a tenyerünk közepébe. Arra figyeljünk, hogy a hüvelykujj éle végig lefelé, a kisujj éle pedig végig felfelé nézzen. Amikor már a tenyerünkben van a bot, akkor meg kell markolni, de még nem emeljük el a talajról. A passzív kézzel most már el lehet engedni a botot, így az végleg az aktív kézbe kerül. Az aktív kézben lévő botot a földön levő végével lassan megemeljük úgy, hogy ez a vége folyamatosan az előre irányon keresztül ismét függőleges helyzetbe kerüljön, de most az eddigi lenti vég fent lesz. Végezetül a passzív kezünkkel ráfogunk az aktív kéz ujjaira, így ugyanazon a helyen két kézzel is megfogjuk a botot. Érdemes oda-vissza többször is gyakoroltatni ezt a mozdulatsort egészen addig, ameddig már biztonságos és folyamatos nem lesz a kivitelezés. Mindenképpen lassan és megfontoltan kell mindent gyakoroltatni, mert ha nem az előre irányon keresztül történik az emelés, akkor az oldalt állók közül valakit meg is sérthet a keresztbe emelt bot. Ne engedjük a hebehurgya, kapkodós viselkedést, „fegyverrel” nem lehet kapkodni!