A kéttagú motívumokat a súlyt hordozó láb támaszának módosításával a legkönnyebb megértetni. Az egyik változat, amelynek alapjait eddig is már gyakoroltattuk, egyszerű támasz: párosról páros lábra ugrás. A különbség az, hogy az első ugrás kis terpeszben (körülbelül minimum fél lábfej, maximum 1 lábfej szélesség), a második ugrás pedig zárt lábbal érkezik a talajra. Nagyon gyakorlásigényes mozgáskapcsolat.

A már ismert jelek közül hozzárendelünk ehhez a mozgáskötéshez egyet, a már ismert négyszöget. Vagyis minden négyszög jel ezt fogja jelenteni: két ugrás páros lábon, az első kissé nyitott terpeszben, a második zárt lábbal. ♪ ♪. A zenei lüktetésre így mindig ez a megoldás maradhat, ha a négyszöget (négyzetet, téglalapot) mutatjuk vagy láttatjuk. Első gyakorlat a következő (23. ábra):

Leteszünk karikákat egy sorban, egymás után összeérintve. Minden karika mellé jobb oldalról odateszünk egy négyzetet. A zene indítása után a feladat az, hogy
minden karikában két ugrást kell tenni, az elsőt kissé nyitott terpeszben, a másodikat zárt lábbal. A gyakorlat az utolsó karikáig tart. Az indulásnál célszerű a gyermekeknek a zenei lüktetésben saját maguknak beszámolni (egy, két, egy, két), így sokkal könnyebben tudják kezdeni és folytatni a feladatot.

Variáció:

Az ugrásokkal egyidejűleg taps is megjelenhet:

• Minden első ugrásra (kis terpesz) van egy taps.
• Minden második ugrásra (zárt láb) van egy taps.
• Minden ugrásra van egy taps.