A táncelőkészítéshez a legfontosabb gesztus a taps. A tapsnak is van egy sajátos technikája, amelyben a legkevesebb erőkifejtéssel a legpontosabb és tiszta előadásmódot meg lehet valósítani. A lényege, hogy az egyik kéz tenyere és a másik kéz ujjai találkozzanak a tapsolás pillanatában úgy, hogy sem a tenyér, sem az ujjak nincsenek kifeszítve, így mindkét kézhát kissé domború (18. ábra). Ebben a helyzetben tiszta és kemény tapsok érhetők el, természetesen, szükséges a tenyerek és az ujjak megfelelő tónusban tartása. Először egyszerű szövegre a kimondott szavak ritmusát kell egyidejűleg tapsolni. Párhuzamosan be kell vezetni a két fő ritmikai fogalom megismerését, megismertetését (tá és ti-ti). Gyakorlatként jól alkalmazható, ha a gyermekek létszámának megfelelően kétféle formát jelölünk ki a térben: egy négyzetet és egy kört. A négyzet lesz a tátá ritmus, a kör pedig a ti-ti ritmus helye. A gyermekek szabadon szaladgálhatnak a térben, és tanári jelre (például egy füttyentés) beszaladnak a négyszögbe, majd egy előre meghatározott mondóka vagy kiszámoló lüktetését tapsolják, vagyis negyedeket (például „Antanténusz”). Amikor két fütty a jel, akkor a körbe kell beszaladni mindenkinek, és itt kell közösen egy kiszámoló nyolcadait tapsolni. A kiszámoló szövegében lehetőleg nyolcad dominancia legyen (például „Kiskertemben az ürge”). Ezen a módon jól kondicionálható a kétféle alapritmus a szöveggel együtt.