A testnevelési szakirodalom többféle kifejezéssel és csoportosítás mellett mutatja be a felfedezéses tanulást mint produktív tanulási lehetőséget. Míg a klasszikus mosstoni spektrumban a vezetett felfedezés, a konvergens felfedezés és a divergens felfedezés három különböző tanítási stílust takar, addig Graham, Holt/Hale és Parker (2013) a vezetett felfedezéses stratégia alá rendezi a konvergens és a divergens tanulás lehetőségeit [181]. Az oktatási modellt jól jellemzi Siedentop és Tannehill (2000) megnevezése, akik kérdéseken keresztüli tanításnak hívják [198]. Rink (2010) pedig kognitív stratégiák címszó alatt tárgyalja a fenti megközelítéseket [107]. A kognitív stratégiák elnevezést azért használja Rink, mivel a fenti megközelítésekben a problémamegoldó gondolkodás minden esetben megelőzi, illetve végigkíséri a feladatvégrehajtást. A kognitív stratégiák tanuláselképzelése szerint a tapasztalatok felhalmozódása, a korábbi problémák megoldásának emlékei, az „önfelfedezés” a tanulva tanulás folyamatát, vagyis az „igazi” tanulást alapozza meg [199]. A tanulás folyamatára mint belső konstruktumra tekint, és a hibás, téves próbálkozásokat, magát a folyamatot legalább olyan fontosnak tartja, mint az eredményt.

A módszertani struktúra egyszerűsége érdekében rendszerezésünk a Graham, Holt/Hale és Parker (2013) féle megközelítést követi, vagyis a vezetett felfedezéses tanulást két alapvető módszertani irányból írja körül [181]. Az egyik irány a konvergens felfedezés a másik pedig a divergens felfedezés. Mindkét irány jellemzője, hogy a pedagógus soha nem mutatja és/vagy mondja meg pontosan a tanulási folyamat végére várt mozgásvégrehaj­tás(oka)t, hanem a tanulókra hagyja, hogy felfedezzék és bemutassák azt. A konvergens tanulás során a pedagógus egyetlen helyes választ szeretne látni a tanítványoknál, míg a divergens tanulás esetében sok helyes válasz létezik, vagyis nincs egyetlen tökéletes válasz a problémára. Mindkét elképzelés használható egy-egy feladatra a tanórán belül, de akár az egész órán is alkalmazhatók. Mint minden tanítási stílus esetében, itt is igaz, hogy az előzetes tudásszinttől és a problémamegoldó gondolkodás fejlettségétől függően a modellt alkalmazhatjuk egyszerűbb és jóval komplexebb formában is. Például két mozgás közötti különbség felismerése sokkal könnyebb, mintha az lenne a feladata a tanulóknak, hogy egy meghatározott mozgáskészséget tekintve próbáljanak ki négy különböző végrehajtást, és figyeljék meg, melyik volt a leghatékonyabb, legsikeresebb a számukra.

A taktikai gondolkodás alapjainak elsajátításához a felfedezéses módszerek nagyszerű megoldásokat kínálnak a sportjátékok oktatásában. A játékszituációk elemzése és a helyes megoldások megtalálása érdekes, ugyanakkor kognitív értelemben is problémák elé állítja a tanulókat.

A feladatok felépítése és a modell alkalmazása gyakran kapcsolódik valamilyen más tanítási stílushoz, különösen az interaktív tanításhoz. A mozgástanítás során ugyanis alkalmazhatunk kevert megoldásokat, amelyek során mind a direkt, mind az indirekt eljárások jelen vannak a tanórán.

Konvergens felfedezés

A konvergens irányú felfedezéses tanulás során a pedagógus kérdések sorozatával kívánja a tanítványok problémamegoldó gondolkodását és mozgástanulását serkenteni. A kérdésfeltevések esszenciális összetevői a modell működésének. A túlzott, komplex vagy éppen nem egyértelmű kérdések sokszor akadályozzák a tanulási folyamat gördülékenységét. A kérdéseknek apró lépésenként kell egymásra épülniük, és az adott életkorú tanulók számára értelmezhetőnek, megválaszolhatónak kell lenniük.

A kérdésekre kapott válaszok esetében törekedjünk arra, hogy minden tanulónak legyen ideje a problémán gondolkodni, vagyis hagyjunk időt a megoldás megtalálására. Gyakori, hogy egy-egy túl lelkes tanuló bekiabálja a megoldást, és ezzel mintegy megakadályozza a többiek esélyét a saját megoldások megtalálására. A bekiabálás nélküli, szabályozott kommunikáció itt különösen betartandó szabály, amelyre a kérdések elhangzása előtt emlékeztessük a diákjainkat. A kérdéseket követően várjunk 10-15 másodpercet a válaszlehetőségre, amelyet szóban vagy írásban kérjünk! A szóbeli megoldásnál lehetőségünk van arra, hogy a választ először a közel ülő párjuknak mondják el a tanulók, így egyszerre a fél osztály válaszolhat a kérdésre. Ha a választ gyorsan leíratjuk, akkor mindenki tud válaszolni, ha egyesével kérdezünk, akkor jóval kevesebben tudnak bekapcsolódni a válaszadásba.

Jó példa a konvergens tanulásra a helyből távolugrás technikájának oktatása, amikor új tananyagként mutatjuk be a mozgást. A hagyományos, direkt oktatási megoldással ilyenkor bemutatjuk és rövid magyarázatot adunk a mozgáshoz, és globálisan gyakoroltatjuk azt a megadott mozgásminta alapján. A felfedezéses tanulás esetében azonban nem mutathatjuk és magyarázhatjuk el a helyes végrehajtást, mivel azzal az önálló tapasztalatszerzés, kísérletezés lényegét veszítjük el. Első lépésként érzékeltessük egy elugróvonaltól indulva, hogy milyen helyzetben kell lennie a térdnek a megfelelő elugráshoz! Kérjük a tanulókat, hogy gyakorolják nyújtott lábbal, majd hajlított lábbal az elugrásokat, és figyeljék meg, melyik a kényelmesebb (a kéz legyen csípőn vagy leszorítva a test mellett)! Rövid gyakorlás után kérdezzünk rá, melyiket kellene alkalmazni a továbbiakban. A gyerekek szinte biztosan felismerik, hogy mindenképpen be kell hajlítaniuk a térdüket. A következő lépés lehet annak meghatározása, hogy milyen mértékű legyen a térdhajlítás, meddig hajlítsák a térdüket, hogy nagyobbat ugorjanak. Kérjük, hogy hajlítsák be egészen mélyguggolásig, félig vagy nagyon picit. A gyakorlást követően kérdezzünk rá újra melyik térdhajlítás eredményezi a legtávolabbi ugrást! Nagyon sokan a közepes térdhajlításra fognak voksolni. Végül kérjünk olyan kísérleteket, ahol csípőn marad a kéz, és olyanokat, ahol lendületet ad az ugráshoz! Figyeltessük meg, mikor ugranak messzebb, majd kérdésen keresztül vezessük tovább őket, hogy mikor a leghatékonyabb a karlendítés („Hol állítsuk meg a lendítést?”)! Végül a sok-sok próbálkozás és kérdésen keresztül vezetett felfedezés, önálló próbálkozások hatására a diákok megérzik a számukra legmegfelelőbb – és a technikai értelemben célszerű – helyből távolugrás mozgásmintáját. Mindehhez a pedagógus „csupán” kérdéseket és több lehetséges választ fogalmazott meg, amelyek közül a gyerekek választották ki a helyes válaszokat.

Ezt a tanítási stílust a legtöbb alapkészség és sportági alaptechnika oktatása esetében könnyedén alkalmazhatjuk. A potenciálisan balesetveszélyes gyakorlatok esetében (például egyes tornaelemek) nem javasoljuk alkalmazását, legfeljebb csak nagyon korlátozott formában (kétféle megoldás közül választva). Előnye, hogy kognitív jelenlétet kíván a tanítványoktól, érdekes, változatos tanulási helyzeteket eredményez számukra, amelyek együttesen segítik a kedvező motivációs környezet kialakulását. Hátránya, hogy több időt vesz igénybe, mint a direkt mozgástanítás, azonban a tanulás eredményessége, stabilitása, a sokrétű mozgástapasztalat-szerzés, és a magasabbrendű gondolkodási képességek bekapcsolódása mind ellentételezi az időbeli befektetést.

Divergens felfedezés

A divergens felfedezés során a pedagógus olyan feladatokat, kérdéseket fogalmaz meg, amelyek egyidejűleg több helyes válaszra adnak lehetőséget. A probléma megoldása abban rejlik, hogy hányféle, illetve milyen megoldási lehetőségeket fedez fel a próbálkozásai során a tanuló. Ez azt is jelenti, hogy az osztályban nagyon sokféle megoldással fogunk találkozni. Ebben az esetben is figyelnünk kell arra, hogy milyen nehézségű feladatot adunk. A tanítási stílus tipikus kérdésfeltevései, feladatkitűzései közül az alábbiakat emelhetjük ki:

• Hányféleképpen tudsz…?
• Keress legalább négyféle…!
• Próbálj minél többféle…!
• Alakítsd át többféleképpen...!

A tanítási stílus közbeni helyes kommunikáció érdekében kerüljük el az olyan szófordulatokat, mint például: „Tudod te ennél jobban is!” vagy „Álljatok meg, és mindenki nézze Ági gyakorlatát!” Mindkét eset helytelen, mivel az előbbiben azt sugalljuk a tanítványunknak, hogy nem jó a megoldása, és mégiscsak van egy olyan mozgásminta, amit látni szeretnénk. A másik esetben pedig éppen az egyéni kreativitásnak szabunk gátat, mivel bemutatunk és kiemelünk egy helyes választ, ami éppen a sokféle jó megoldás alapelvárásával ellentétes. Ha bemutatunk, akkor minden esetben mutassunk többféle variációt!

A tanítás folyamatában a feladatmeghatározást és a tanulói próbálkozásokat kövesse minden esetben annak a lehetősége, hogy a gyerekek megmutassák kreatív megoldásaikat, és a társak ötletei alapján próbáljanak új megoldásokat kitalálni.

A divergens megoldásokra építő feladatok segítik a kreativitás és a fantázia megjelenítési lehetőségét a testnevelésben, egyben kiválóan alkalmazhatók a kevésbé ügyes, alacsonyabb mozgástanultsági szinteken lévő tanulók egyénre szabott foglalkoztatásában. Ennek egyszerű oka, hogy a mozgásvégrehajtás minősége nem hangsúlyos, sokkal inkább a mozgásminta felhasználásának sokszínűsége, amelynek segítségével jelentős koordinációs javulás érhető el.