A tanulók szabadon választott helyen állnak a térben. A már ismert mondókákból, kiszámolókból vagy beszédgyakorlat szövegekből egy jól előre kiszámítható típusút érdemes alkalmazni. (Például „Egy, pety, liba pety, rád jutott a tizenegy, egy, két, há’, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy!”) Ezt mindenkinek egyszerre kell majd mondania, miközben a szöveg lüktetésére egyenletes tempóban a tér egy előre meghatározott iránya felé vonulnak a saját előre irányukban. Az utolsó szótagra4 történik a változás, a térváltás, ami helyben, páros lábra ugrással történik. A pedagógus adja tudtára a gyermekeknek azt, hogy merre lesz a térváltás a következő módon: a terem falainak négy síkját (vagy nyílt területen négy egymásra merőleges irányt) előre megbeszélt színekkel azonosítja (például piros, zöld, sárga, kék). A pedagógusnál ezek a színek megfelelő nagyságú, jól látható kartonpapíron vannak, amelyeket a kezében tart. A vonulás közben mutatja fel a következő térirány színét, és az utolsó szótagra ebbe az irányba kell a páros lábra ugrással fordulni.