Ebben a feladatban a számolás is alapvető fontosságú. A ritmikai értékek is a törtek mentén (például negyed, nyolcad) értelmezhetők, ezért elengedhetetlen, hogy a gyermekek megszokják azt, hogy számokkal és irányokkal strukturálják a mozdulataikat, mozdulatsoraikat. Nehézkessé teszi viszont a természetes számok alkalmazását, hogy ameddig a zenei lüktetés egyesével, vagyis egytagonként számolható, addig a számnevek 1–8-ig tartó sora két helyen is két szótaggal ejtődik. Emiatt a táncban másként alakulnak a számnevek: „EGY, KÉT, HÁ’ NÉGY, ÖT, HAT, HÉT, NYOLC.” Ezzel a megoldással sikerül feloldani a disszonanciát az egytagú lüktetés és a kéttagú szótagolás között.

Az ugrások kettes beosztását más térhatároló eszközzel oldjuk meg. Erre a feladatra a legalkalmasabbak a körülbelül 1 méter hosszú, 1-2 centiméter átmérőjű botok vagy pálcák. Inkább természetes vesszőket érdemes keresni, ugyanis a gazdaboltból vásárolt áruk itt nem igazán megfelelőek. A botokat egymástól megközelítőleg 30-40 cmre lefektetjük az egyenes haladási irányra merőlegesen. A feladat menete az oktató DVD-n is látható.