A gyermekek kartávolságra, kis terpeszben, térdhajlítással állnak egymással szemben, és a tenyerükkel a térdükre támaszkodnak. Az egyik gyermek az egyik tenyerét nagyujjal felfelé maga elé teszi (a másikkal továbbra is térdtámasz van), ez a jel a másiknak, hogy kezdődhet a játék. A lényeg, hogy a másik gyermeknek az előre kitartott tenyérbe kell a saját tenyerével belecsapni úgy, hogy a másik kezét ő is megtartja a térdén. Ebben a játékban az azonos oldali kezek játszanak, vagyis mindkettőnek vagy a jobb, vagy a bal kezük az aktív. Hogy melyikkel történik az akció, azt mindig a kézfelmutató játékos dönti el. A szerepcsere hasonló, mint az előző játékban. Ameddig sikerül a tenyérbe csattantás, addig marad a szerep, ha elvétette a csapó, mert a hívó játékos idejében elhúzta a kezét, akkor szerepcsere következik. Nagyon figyelni kell, hogy a gyakorlat semmiképpen ne csússzon át fizikai erőfitogtatásba, agresszióba. Nem a nagy lendületű, erejű csapás a lényeg, hanem a gyors, finom mozdulat.