A divergens taktikai gondolkodásra épülő labdarúgás abból indul ki, hogy mit szeretnénk látni a pályán játék közben. Filozofál, azaz gondolkodik a játékról és annak fizikai megjelenési formájáról, a stílusról. Például ha labdabirtoklást szeretnénk látni a pályán és abból kombinatív támadásvezetéseket, akkor ennek a fizikai megjelenési formája, stílusa a sokmozgásos, döntően földön tartott labdával, rövid és közepes távolságú passzokkal felépített játék.
Az egyszerű igen/nem választásos módszerig lebontva tanítja, hogy mikor, mit kell egy gyereknek tennie a pályán játék közben, hiszen ezek a helyzetek alapvetően mindig ugyanazok. Függetlenek attól, hogy milyen korú gyerek játssza, milyen mérkőzésen játssza és a pálya melyik területén történik ez a játékhelyzet. Ezáltal egy játékhelyzet megoldásának több helyes technikai végrehajtása is lehet, ebből fakadóan pedig itt hangsúlyos szerepet kap a játékos kreativitása, egyéni képessége.
A nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy a divergens taktikai gondolkodásra ösztökélt gyermek felszabadultabban játszik a pályán, kevésbé érzékeli stresszesnek a mérkőzésen rá nehezedő nyomást.
A Grassroots labdarúgás vezető alapelve, hogy mindenki érezze magát jól a játékban, amit a divergens taktikai gondolkodásra épülő játék segít és erősít. Ennek oka, hogy a kevésbé precíz technikai végrehajtás is lehet eredményes, ha azt kreatívan, váratlan helyen és időben alkalmazzák. Ezért a kevésbé ügyes játékosok is könnyebben jutnak sikerélményhez, ami az egész foglalkozást pozitívabb légkörűvé alakítja.
A divergens taktikai gondolkodásra építő labdarúgás tehát