A strandröplabda, mint a teremröplabda alternatív környezetben űzhető változata, fényes karriert futott be a kezdetek óta. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy mára önálló olimpiai sportággá nőtte ki magát. A kezdetek a teremröplabda megszületésének idejére nyúlnak vissza. Az első, strandröplabdázásról szóló feljegyzések 1915-ből származnak. A játék szülőhazája Hawaii és más trópusi szigetek; ezekre az egzotikus helyekre az oda vezényelt amerikai katonák vitték magukkal a röplabdajátékot. Mivel ezeken az állomáshelyeken a tornatermi környezet ritkán volt adott, jellemzően homokos tengerparton, két pálmafa között feszítették ki a röplabdahálót. A játék ezen változata nagyon gyorsan népszerűvé vált és széles körben elterjedt. Mivel a játék és a hozzá kapcsolható természetes és vonzó környezet nagyszerű összhatást nyújtott, a szigetekről visszatérő katonák magukkal vitték új állomáshelyeikre is. Természetesen először a meleg éghajlatú vidékeken, így például Kalifornia, Florida vagy éppen Brazília homokos partjain honosodott meg a játék, de néhány évtized alatt végül a világ minden pontjára eljutott.

1930 körül alakult ki a játék ma ismert 2:2 elleni változata. A partokon a mindennapos spontán kialakuló „sörmeccsek” mellett egyre gyakrabban jelentek meg az előre meghirdetett strandröplabdatornák. A strandröplabda elsők között indított csak nőknek meghirdetett versenyeket. 1947-ben rendezték az Egyesült Államok első hivatalos bajnokságát. Az Egyesült Államok Nyugati partján a strandröplabdázás a szörfözéssel együtt a kaliforniai életérzés részévé vált. Az 1950-es évektől a játék népszerűsége miatt egyre több szponzor jelent meg a rendezvényeken, így a versenyek nagyon hamar pénzdíjas küzdelmekké váltak. Ez egyben azt is jelentette, hogy a pénzdíjakkal odalett a sportolók amatőr státusza, így a sportágnak esélye sem volt a Nyári Olimpiai Játékok programjába való bekerülése. A fordulópontot az 1996-os Atlantai olimpia jelentette, ahol bemutatkozó sportág képviselőiként vehettek részt a kor legjobb strandröplabdázói, így a világon minden idők legjobb röplabdajátékosának tartott, magyar származású Király Károly többszörös olimpiai bajnok is. A strandröplabda első szereplésétől kezdve kivívta magának a játékokon a „legnézettebb olimpiai versenyszám” címet, és ezt azóta is tartja.

Európában jellemzően a kevésbé ideális éghajlati viszonyok miatt jóval lassabban terjedt a sportág. Azzal, hogy olimpiai sportággá választották, kontinensünkön is egyre többen láttak benne lehetőséget. A kétezres évek eleje az európai országok strandröplabdázóinak felzárkózásáról szólt. Ez a folyamat annyira jól sikerült, hogy mára a világ élvonalában többséget szereztek az európai játékosok mind férfi, mind női oldalon. A pekingi olimpia az ázsiaiak tömeges megjelenését hozta a sportágban, és a folyamat nem állt le. Az FIVB adatai szerint minden évben megduplázódik a strandröplabda sportágban igazolt játékosok száma a világban. Ma az okozza a legnagyobb gondot a Nemzetközi Röplabda Szövetségnek, miként tudja versenyeztetni nemzetközi szinten ezt a hatalmas sportolótömeget.

Magyarországon 1988 óta rendeznek strandröplabdaversenyeket. 1990-ben rendezték az első országos bajnokságot. Bár a sportág hazai úttörői nagy lendülettel vetették magukat a strandröplabdázásba, az első 25 év csak nagyon lassú fejlődést hozott. A kezdetben lelkesen a sportág mellé álló szponzorok szép lassan elmaradtak, és a továbbfejlődésnek az sem kedvezett, hogy a nyári szezon elmúltával a játékosok rendre visszatértek a terembe játszani. A következő szezon kezdetéig alvó állapotban volt a strandröplabda. Körülbelül öt évvel ezelőtt néhány lelkes vállalkozó, aki hitt a strandröplabda egész éves játéklehetőségében, létrehozott egy fedett, télen is használható strandröplabda-létesítményt. Ezen a lehetőségen elindulva mára ott tart a hazai strandröplabdasport, hogy vannak a teremröplabdázástól függetlenül is, csak strandröplabdázással foglalkozó játékosaink, edzőink, akik elsősorban utánpótlásvonalon egyre több, nemzetközileg is figyelemre méltó eredményt szállítanak Magyarországnak.

A strandröplabda jellemzően a teremröplabda mozgáskészletét használja, de a játék jellegében attól több ponton is jelentősen eltér.

• A pálya mérete 8 × 16 méter.
• A háló a hölgyeknél 224 cm, a férfiaknál 243 cm magas.
• A homok elvárt mélysége 40 cm. (Figyelem! Ezen a paraméteren nem szabad spórolni! Ha a mélységet csökkentjük, jelentősen megnő a balesetveszély!)
• A játék versenyszerű változatát 2:2 ellen játsszák. Cserére nincs lehetőség sem játék közben, sem egy tornán a mérkőzések között!
• Játék közben edzői utasítás vagy bármilyen külső segítség nem lehetséges. (Ez csak a felnőttekre érvényes szabály. A nevelési szempontokat figyelembe véve utánpótláskorú játékosoknál a „coaching” megengedett.
• A mérkőzések 21 pontig és két nyert játszmáig tartanak. A döntő játék, ha van, 15 pontig tart.
• A szettek közben az ellenfelek 7 pontonként térfelet cserélnek, hogy kiegyenlítsék az esetleges kedvezőtlen környezeti hatásokat (nap, szél…)
• A kosárérintés jellegében eltér a teremben használttól. A két kézzel érintés egyidejűségét szigorúbban bírálják el. Így például az első átérkező labda megjátszása kosárérintéssel a strandröplabdában – bár nem tiltott – nem használatos.
• Szintén a tiltott érintésekhez sorolják az ún. puha, vagyis az ujjbeggyel végrehajtott egykezes érintéseket.

A játék maga a teremröplabdázáshoz képest döntően más képességrendszert igényel. Az egy főre eső játékfelület 32 négyzetméter, ugyanez a teremben mindössze 13,5 négyzetméter. Ebből adódóan a játék nagyon intenzív, ezért magas szintű gyorsasági állóképességet és rendkívüli agilitást igényel.

A strandröplabda alapvetően más fizikai és mentális felkészültséget igényel a játékosoktól, hiszen itt nincs lehetőség cserére. 

További jellegzetessége a játéknak a teremröplabdázáshoz képest a sokkal kevesebb sérülés a játékosok között. Homokon játszani ízületkímélő hatású, ezért olyanoknak is ajánlható, akik ilyen problémával küzdenek, vagy éppen (pl. túlsúlyukból adódóan) veszélyeztetettek.

A strandröplabda természetesen nemcsak versenysportként, hanem kiváló szabadidős játékként is megállja a helyét. Vízpartok mellett és strandokon egyre gyakrabban találkozhatunk pályákkal, és örömteli, hogy azok jellemzően kihasználtak. A strandröplabda szabadidős változataiban elfogadott a 3:3, a 4:4 vagy akár a 6:6 elleni játék is. Rendkívül népszerűek az amatőr strandröplabdaversenyeken a 4:4 elleni vegyes csapatok (2 fiú, 2 lány) játéka.