Taktikai alapok- a játék megértése

Taktika alatt azokat az elméleti alapú, de gyakorlati felhasználású tevékenységeket, gondolkodási mechanizmusokat értjük, amelyek különböző feladatok vagy játékhelyzetek sikeres megoldásához szükségesek.

A labdarúgás két taktikai alapvetése:

• Támadásnál juttasd a labdát az ellenfél kapujába.
• Védekezésnél akadályozd meg az ellenfeledet abban, hogy a te kapudba juttassa a labdát.

Ezek egy felnőtt számára evidensek, hiszen a játékon keresztül megtanulták őket. A kezdő gyerekek számára a fenti két alapvetés azonban olyan új információhalmazt jelent, mint az egyes rúgótechnikák, vagy éppen az alapszabályok. Amennyiben a gyerekek ezt a két gondolatot veszik minden labdarúgóakció alapjának, akkor minden feladat értelmet nyer a számukra, és sokkal folyamatosabb játékra lesznek majd képesek, mint azok a gyerekek, akiknél nem rögzültek ezek az alapvető taktikai célkitűzések.

A taktikai alapvetések támadásra és védekezésre oszthatók. A támadás és a védekezés alaptaktikai döntéshozatalai feloszthatók egyéni és együttes tevékenységre. A gyerekek számára a játék könnyen értelmezhető és egyszerűen tanulhatóvá válik akkor, ha a taktikai alapvetések döntéshozatali alapsémáit megismerik.

A játéknak van iránya. Támadásban az ellenfél kapuja, védekezésben a saját kapujuk felé folyik a játék. Amíg a gyerekekben nem tudatosul, hogy mi a támadás (gólszerzés) és a védekezés (az ellenfél gólszerzésének megakadályozása) alapvetése, mire kellene törekedniük minden egyes saját labdabirtoklásnál és az ellenfél labdabirtoklásánál, addig a játék iránya sem lesz egyértelmű számukra. Így a játék kevésbé lesz folyamatos, illetve a célok tisztázatlansága miatt lassabb, töredezettebb lesz a játék.

Fontos megértetni a gyerekekkel, hogy minden labdabirtoklás esetén (vagyis amikor náluk van a labda) a csapat minden tagjának, az összes labdás és labdanélküli játéktevékenységnek a gólszerzést kell szolgálnia. A labdavesztés után pedig minden játéktevékenységüknek az ellenfél gólszerzését kellene megakadályozniuk.

A taktikai alapvetések tanulási folyamatában, egy kisjátékban, feladatban egyszerre csak egy tanulási szempontot (labdabirtokló feladat) és annak az ellenkezőjét (labdaszerzésre irányuló feladat) adjuk meg. Amíg nem tudatosul az egyik szempont, addig nem érdemes foglalkozni a következővel. Ha tudatosult, és látható, hogy a gyerekek törekszenek az adott tanulási szempont megvalósítására, akkor kapcsoljuk be a következő szempontot. Amíg az adott szinten nem tiszták az alapfeladatok, addig nem indokolt bonyolultabb feladatok elé állítani a gyerekeket. Például amikor megkapja a labdát egy gyerek, akkor törekedjen a gólszerzésre, ehhez használjon cseleket, labdavezetéseket, lövéseket, míg a labdát elvesztő gyerek egyből támadjon vissza és törekedjen az ellenfél gólszerzésének megakadályozására.

Az 1:1 elleni játék

A labdarúgás legalapvetőbb játékhelyzete az 1:1 elleni játék. Ebben a helyzetben egy labdabirtokló támadó és a labdát megszerezni kívánó védő játszik egymás ellen. A következő példán azt mutatjuk be, hogy egy játékon keresztül hogyan tudatosítható legegyszerűbben a támadó- és a védőszerep.

A játékterületre labdavezetéssel lép be a labdás tanuló, s vele egy időben a belép a túloldalon a védő. A támadó célja a gólszerzés, a védőé a gól megakadályozása. Ha a védő labdát tud szerezni, akkor ő támad tovább a másik kapura. A játékosok minden menet után cserélnek, aki támadó volt, abból védő lesz és fordítva. A következő páros akkor jöhet be, ha az előző páros valamelyik tagja gólt szerez, ha a labda elhagyja a játékteret, vagy akkor, ha bizonyos idő eltelik és sípszóval jelezzük a cserét. A labdarúgás azonban nem egyéni játék, hanem a csapat többi tagjához viszonyítva kell döntéseket hozni. A döntési mechanizmusok oktatása a játéktevékenység lényegi összetevőjét jelentik. 

A labdarúgó játékhoz szükséges taktikai alapvetések döntéshozatali sémáit mutatja be az 27. ábra. Az alapsémák jellemzője az 1–2. évfolyamokon, illetve ha bármikor kezdőkkel dolgozunk, hogy először az egyéni cselekvési sémákat rögzítjük, amelyet fokozatosan bővítünk a társakkal történő taktikai együttműködések irányába.