A térbeli tudatosság kialakításában kiemelt fel-adatként jelentkezik a térben történő elhelyezkedés és mozgás, a téri irányok, valamint a különböző mozgásútvonalak megtanulása.

A) Elhelyezkedés és mozgás a térben

A tanítási-tanulási folyamat kezdetén elsődleges feladatunk a saját és a társas tér érzékelésének kialakítása, szerepének tudatosítása. A labdarúgó foglalkozásokon rendszeresen alkalmazunk mind (1) saját térhez kötött statikus elhelyezkedést (alakzatot), mind (2) kötött és (3) kötetlen helyváltoztatással járó gyakorlási formákat. Gondoljunk példaként a (1) szétszórt alakzatban történő ügyességfejlesztésre, a (2) két oldalvonal közötti gyakorlási formákra, illetve a (3) kötetlen, meghatározott területen belüli mozgások közbeni gyakorlásra.

Javaslatunk, hogy szükség és lehetőség szerint minden alkalommal jelöljük ki a gyakorlás során használt területhatárokat. Ez átláthatóvá teszi az egyes területeken történő gyakorlást a pedagógus és diák számára egyaránt.

A térbeli tudatosság kialakításában először a személyes tér és az általános tér fogalmait kell világossá tennünk a gyerekek számára. Egy gyakorlat történhet:

• Helyben = Személyes tér
• Mozgás után helyben (pl. futásból megállva)
• Mozgás közben = Általános tér

Mindhárom esetnek megvannak a sajátos szabályai (helyben nem zavarhatom a társakat a gyakorlásban, mozgás közben pedig mindig figyelnem kell a társaim mozgását az eredményes és biztonságos feladatmegoldás érdekében), amelyeket folyamatosan tudatosítanunk kell a tanítványainkban. Fentiek megsértése gyakran vezet magatartási problémákhoz, konfliktusokhoz. A gyakorlás alapvető elvárásainak oktatása és következetes számonkérése a pozitív tanulási környezet egyik legalapvetőbb összetevője.

Az alsó tagozatos tanulók számára kitűzött alapvető tanulási célok:

• tudjon a saját térben önállóan feladatot végrehajtani akár eszközzel is;
• legyen képes önállóan üres területet találni magának nagyobb kijelölt területen;
• legyen képes nagy csoportlétszámnál ütközés, illetve esés nélkül haladni különböző helyváltoztató mozgások közben.

B) Az irányok rögzítése

Minden mozgás a tér valamilyen irányában történik. A térbeli irányok felismerése és érzékelésének megtanulása komoly feladatot jelentenek főleg az 1–2. osztályos tanulóknak. Minél fiatalabb és fejletlenebb a gyermek, annál bonyolultabb problémát jelent számára a terek és a térirányok érzékelése. A mozgásfoglalkozások – így a labdarúgó foglalkozások is – nagyszerű lehetőséget kínálnak arra, hogy a gyermekek funkcionálisan megértsék és megtanulják a mozgások különböző irányait.
A mozgásfoglalkozásokon leggyakrabban használt térirány kifejezések a következők:

• fel, le;
• keresztben, hosszában;
• előre, hátra, oldalra, rézsútosan;
• balra, jobbra;
• óramutató járásával megegyezően és azzal ellentétesen.

A térirányokkal kapcsolatban érdemes figyelembe venni, hogy találkozhatunk olyan elsős tanulóval is, aki bizonytalan a térirányok mozgás közbeni alkalmazásában. Érdemes tehát új anyagként egy-egy foglalkozáson tudatosan elővenni és játékos körülmények között tudatosítani a fogalmakat.

C) Mozgás különböző útvonalakon

Egyik pontból a másikba mindig valamilyen útvonalon jutunk el. Ez az útvonal lehet kötött és kötetlen, valamint társ(ak) által meghatározott. A labdarúgó foglalkozásokon sokféle mozgásútvonalat használunk a gyakorlás során. A játéktevékenység pedig állandóan változó, célorientált mozgásútvonalakat eredményez. A mozgásútvonal megváltoztatása akár támadásban, akár védekezésben a sikeres részvétel alapja a játékban (pl. irányváltoztatások), hiszen a támadók üres útvonalakat keresnek, míg a védők megpróbálják ezen útvonalakat lezárni. Példaként képzeljük el, hogy egy fogójátékban hányféle különböző útvonalat használnak a játékosok!

A következőkben a négy alapvető, kötött mozgásútvonalat soroljuk fel, amelyből a 9. kép példákat is mutat:

• egyenes vonal (pl. futás);
• íves/görbe/körvonal (pl. futás, labdavezetés);
• cikcakkvonal (pl. védekezőmozgás, cselezés);
• hullámvonal.

A labdarúgó játékok közben ezek az útvonalak vegyesen és komplexen jelennek meg, de a gyakorlás során javasolt minden alapvető útvonalon gyakoroltatni akár a labdás, akár a labda nélküli technikai elemeket. Ez egyrészt változatosságot eredményez, másrészt érdekes gyakorlási szituációkat hordoz magában a gyermek számára.

D) Mozgás különböző sebességtartományokban

A térbeli mozgások egyik jellemzője, hogy sebességük van. A sebesség érzékelése és szabályozása komoly kihívást jelent a labdarúgással ismerekedő kis tanítványainknak. Egy-egy mozgás végrehajtási sebessége nagymértékben függ az adott mozgás gyakorlottságától. A magasabb tanultsági szinten lévő mozgásminták végrehajtása nagyobb sebesség mellett is sikeres és szabályozott lehet. Sok esetben azonban – tipikusan kezdőknél – egy-egy mozgás túlzott sebességű végrehajtása általában rontja a mozgáskivitelezést. (Gondoljunk csak egy váltóversenyre, ahol a kevésbé ügyesek tipikusan sokat hibáznak és rosszul végzik a gyakorlatokat, ami adott esetben konfliktusokhoz is vezet a csapaton belül!) A mozgásvégrehajtás sebességének az egyéni tudásszinthez illeszkedőnek kell lennie, vagyis úgy kell megválasztani az optimális sebességet, hogy az ne rontsa a technikai végrehajtást. Nem véletlen, hogy a mozgástanulás során csak nagy körültekintéssel alkalmazhatunk maximális sebességre sarkalló versenyeket.

A haladási sebesség változhat az álló helyzettől egészen a maximális sebességű futásig, amelyek között különböző fokozatokat határozhatunk meg. Ilyen fokozatok: helyben, járás közben, lassú futással, közepes iramú futással, lendületes futással, gyors futással és maximális sebességgel. E hét fokozat megtanulása szinte az összes labdarúgó foglalkozáson segítségünkre lesz a gyakorlatok során.

Az egyes sebességtartományok mellett a labdarúgásban megjelennek fokozatosan változó, illetve váltakozó sebességű mozgások is. Az egyes sebességfokozatok megtanulását követően elkezdhetjük tudatosítani és gyakorolni a felgyorsulást, lelassulást és a váltakozó iramú mozgásokat. Ez természetesen történhet labdával és labda nélkül egyaránt. Az egyes sebességtartományok gyakorlásával kiválóan fejleszthető a kinesztetikus érzékelés, hiszen a különböző sebességekhez megfelelő erőkifejtésre is szükség van. A tanítványaink a folyamatos gyakorlás hatására érezni fogják, hogy mikor milyen sebességű és erőkifejtésű mozdulatot kell alkalmazniuk.

Azoknál a gyermekeknél, akik „ügyesebbek”, ez a képesség magasabb szinten van:

• mozgásaik sebességét, illetve
• az egy-egy mozdulathoz szükséges erőkifejtést már viszonylagos kontrollal kezelik.

Az alsós tanulók számára kitűzött alapvető tanulási célok:

• tudjon különbséget tenni a gyors és lassú sebességű hely- és helyzetváltoztató mozgások között;
• legyen képes jelre sebességet váltani hely- és hely-zetváltoztató mozgások közben;
• legyen képes a nagy és kis erőkifejtés szabályozására és megkülönböztetésére.

E) A testtudat, testérzékelés megjelenése és szerepe

A szakirodalom a testtudat, más szóval testérzékelés képességét szoros összefüggésben tárgyalja azokkal az alapképességekkel, amelyek a kinesztézist (mozgásérzékelés) is meghatározzák. Ilyen képességek a térérzékelés, az irányérzékelés, a vesztibuláris érzékelés, és a ritmusérzékelés (időérzékelés) (Gabbard, 2011).

A testérzékelés (melyet gyakran testfogalomnak, testsémának, testtudatnak is neveznek az egyes szakirodalmak) tartalmazza a testrészek megnevezését, felismerését, azok helyének érzékelését és viszonyát a többi testrésszel, mozgáslehetőségeit és akadályozó tényezőit. A csecsemők fejlődésében a testérzékelés fejlődése központi szerepet játszik. Már egy-, másfél éves kor körül a gyermek képessé válik hívószóra néhány testrésze megérintésére, felismerésére. Óvodáskor végére alapvető cél, hogy minden gyermek képes legyen a mozgásaihoz szükséges testrészeit megnevezni és differenciáltan (egymástól függetlenül) mozgatni. A labdarúgó foglalkozásokra bekerülő kisiskolás tanulók esetében kiemelkedően fontos tényező a testérzékelés folyamatos fejlesztése, hiszen ez a hatékony mozgástanulás és ügyességfejlődés egyik alaptényezője.

A testre vonatkozó mozgáskoncepciók körülírják azokat a működéseket, amelyeket a test végez a mozgások végrehajtásakor. A témakörhöz tartozik a testrészek felismerése és azok izolált mozgatása (pl. csak a csukló mozog, csak a bal kar mozog), az egész test mozgatásának alapjául szolgáló testhelyzetek (kiinduló és befejező helyzetek), illetve mozdulatok (vagy ahogy a gimnasztika hívja: „alapformák”) ismerete és végrehajtása.

A testérzékelés és testtudat fogalmak meghatározásakor annak természetszerű tartalmából indulunk ki. A két kifejezést részben szinonimaként használjuk, azonban szeretnénk rámutatni arra, hogy a tudatosságot bővebb fogalomként értelmezzük. Egy-egy mozdulatot a gyermek minden esetben érzékel a testében, hiszen idegélettani alapon a kinesztetikus információk megjelennek az agyban. Más kérdés, hogy az érzékelés mellett képes-e a gyermek az adott mozdulat tudatos végrehajtására és a történtek verbalizálására. Ha tehát a gyermek magabiztosan végre tudja hajtani az adott mozdulatot, egyben ki tudja fejezni, hogy mit is csinált (esetleg hogyan csinálta), már tudatos végrehajtásról beszélünk. Az adott mozgásfeladat megértése, a testrészek koordinációjával történő tudatos megalkotása és a végeredmény önellenőrzése együtt mutatja a funkcionális megértés minőségét.

Fejlesztésében a határozott és határozatlan formájú gimnasztikai gyakorlatok mellett minden olyan gyakorlat alkalmas, amely a testrészek mozgásának összerendezését segíti. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a hagyományos, ütemezett gimnasztikai gyakorlatokesetében fokozottan kell figyelnünk a tanítványok mozgás végrehajtásait. Sajnos számtalanszor tapasztaljuk, hogy a gimnasztikai gyakorlatokat túl gyorsan, megfelelő és pontos szabályozottság nélkül hajtják végre a gyerekek. Oktatói feladatunk minden esetben a helyes és pontos, egyben tudatosan szabályozott végrehajtások kialakítása, megkövetelése.

Az alsó tagozatos tanulók számára kitűzött alapvető tanulási célok:

• ismerje a testét, tudja megnevezni az összes testrészét;
• legyen képes felismerni és izoláltan mozgatni a testrészeit.

Hogyan jelenik meg komplex formában a tér és az energiabefektetés tudatossága? Nézzük meg egy fogójáték példán keresztül!

A gyermekek egyik leggyakoribb közösségi játéktevékenysége a fogócska. A fogójátékok közben mind a menekülő, mind az üldöző részéről állandó irány- és sebességváltási kényszer lép föl, amelyet a térhez és a társakhoz történő igazodás nehezít. A menekülő gyerekeknek folyamatosan mérlegelniük kell a helyzetüket, és azonnali döntéseket kell hozniuk az alábbiakról:

• a menekülés sebessége (gyorsan/lassan fussanak)
• a gyorsulás és lassulás mértéke (például: a fogó üldözőbe vesz valakit, vagy kitámasztással és irányváltással cselez a menekülő)
• a térbeli helyezkedés
• a leghatékonyabb mozgásforma-kombináció (például: lassít, testcselez, irányt változtat, gyorsít).

Az, hogy melyik gyermek milyen hatékonyan játszik, alapvetően a helyzetfelismerés, a környezetből jövő információk állandó mérlegelése és az azokra adott gyors, adekvát cselekvéssorozat fogja meghatározni. Ennek a fejlesztése az állandó gyakorlással érhető el.