A gyermekek fizikai aktivitásban való részvételét számos tényező befolyásolja, melyet a szakirodalom döntően négy nagy csoportba sorol, melyek a biológiai (testi) faktorok, pszichológiai tényezők, környezeti tényezők, szociális (társadalmi) tényezők (4. ábra) (Borsdorf és Boeyink, 2011).

Guinhouya (2012) összefoglaló tanulmánya alapján megállapíthatjuk, hogy a gyermekkor tekinthető a legaktívabb életszakasznak, serdülőkortól folyamatosan csökken a fizikai aktivitás mennyisége. A fiúk minden életkorban – átlagosan megközelítőleg 20%-kal – aktívabbak a lányoknál.

Az aktivitásra pszichoszociális tényezők is hatással vannak, azok a gyermekek, akik az aktivitás kimenetével szemben pozitívak és kompetensnek, hatékonynak érzik magukat, több testmozgást végeznek, mint kortársaik (Guinhouya, 2012). Az elvégzett aktivitások szubjektív megélt élvezetessége összefügg az aktivitás és inaktivitás mennyiségével (Bai és mtsai., 2018). A motoros jártasság (motor proficiency) ugyancsak pozitívan hat az aktivitásra, az alapmozgáskészségek indirekt úton, az énhatékonyság (self-efficacy) növelésén keresztül járulnak hozzá az aktív életforma iránti elköteleződéshez (Guinhouya, 2012).

Az aktív életvitelre a szülők támogatása és példamutatása is pozitív hatással van. Egyes kutatások szerint az aktív szülők gyermekei (mindkét szülő aktivitása esetén) közel hatszor aktívabbak kortársaiknál (Moore és mtsai., 1991).
A kortársak pozitív hatása – főleg fiúknál – ugyancsak jelentős (Kohl és Hobbs, 1998).

A környezeti tényezők is egyértelműen befolyásolják a gyermekek aktivitását. Az aktivitási lehetőségek növelése (beleértve az épített környezet adta lehetőségeket), az eszközök biztosítása, és az otthon (lakásban) töltött idő csökkentése mind hozzájárulnak az aktivitás mennyiségének növekedéséhez a gyermekeknél (Guinhouya, 2012). Egyes kutatások szerint a fizikai aktivitásra motiváló tényezők hátterében örökletes, neurobiológiai tényezők is állhatnak (Roemmich, 2008). A kutatások ellentmondóak azzal kapcsolatosan, hogy a fizikai aktivitás jótékony hatásainak ismerete, illetve a szocioökonómiai státusz befolyásolja-e, és ha igen, milyen mértékben az aktivitást (Guinhouya, 2012).