A „fókuszolás” a személyközpontú pszichológia irányzatának saját „relaxációs és a testérzetekkel dolgozó módszere”. Eugen Gendlin nevéhez fűződik a kidolgozása. A módszernek kulcsa a jelentésteli érzet átélése. Ez olyan finom, szubtilis és fontos érzet, amelynek „gyökere” valamely régi, elfeledettnek hitt emlék, esemény, történés, átélés. Olyan jelentős dolog, amely az érzeten át történő emlékezés révén feszültségoldó hatású és megkönnyebbülést hoz létre.

Az alábbiakban bemutatott fókuszolási út a legegyszerűbb eljárás, mindenki képes átélni, aki tud saját testi érzeteire figyelni, és egy-egy érzetnél várakozó módon elidőzni.

A gyakorlatot az alábbi módon vezethetjük végig:

Válassz egy kényelmes ülő helyzetet! Lazítsd meg ruháidat, ha úgy kényelmesebb, lábadon csak zokni maradjon, hogy szabadon mozoghass. A szemed nyitva lehet a gyakorlat közben, de bármikor be is csukhatod, ha úgy esik jól. Végy egy jó mély lélegzetet! Testedet most fizikai valóságában, érzeteiben vizsgáld! Figyelmedet fokról fokra add a testednek! Úgy figyelj magadra, mint súllyal, térfogattal, anyaggal jellemezhető fizikai valóságra, aki teret foglal el a világban! Érezd azokat a testrészeidet, amelyek érintkeznek a székkel vagy padlóval. Érezd, hogyan tartja a testedet a szék és talpadat a padló.

Ha nehéz a figyelmedet a testedre fordítani, ne aggódj, csak maradj kicsit tovább ennél az érzésnél! Mozgasd meg a lábujjaidat és érezd, ahogy a figyelmed szétárad a lábujjaidban! Aztán fordítsd a figyelmedet fölfelé…, a térdre…, a csípődre, végül a gyomrodra! Csak ülj és létezz! Ne törődj vele, hogy mi történik körülötted! Ha ez az érzés új, akkor megéri időt fordítanod rá.

Amikor érzed, hogy figyelmedet a testedre irányítottad, fordítsd lassan a belső részekre, a torkodra, mellkasodra, gyomrodra és az alhasi részekre! Fordíts időt a torkod érzékelésére! Érezheted tisztának, de érezheted azt is, mintha könnyek szorongatnák. Bármit érzel, fogadd el! … Aztán fordítsd figyelmedet a mellkasod felé! Végy észre bármely szorító érzést, szűkülést, tágulást! … Majd pedig figyelj az alatta lévő testtájékra is, gyomrodra, hasi szerveidre. Figyeld meg, érzel-e feszülést, émelygést, idegességet valahol a testedben! Vegyél észre minden szorító érzést! Csak engedd, hogy a figyelmed tudatosítsa benned és jól átéld, megismerd, és aztán engedd el, hagyd, hogy a fejedben koncentrálódjék a figyelmed, mint egy fénysugár, ami bevilágítja tested minden pontját, amire csak ráirányul!

Most figyelj, és pásztázd végig a testedet! Hol érzel olyan érzetet, amit előbb nem tapasztaltál? Vedd szemügyre ezt az érzést! Csak keresd…, rá fogsz találni vagy rád talál maga az érzés, ami szinte odavonzza a figyelmedet! Ha megtaláltad, maradj ott az érzésnél! Milyen is ez? Mihez hasonlít? Mire emlékeztet? Átélted már ezt valaha, valahol? Honnan jöhet ez az érzés? Hová vezeti el az emlékezetedet? Mire, kire emlékeztet?

Érezd meg, hogy a testileg megtapasztalt érzésed és az emlék vagy jövevénytörténés hogyan illeszkednek egymáshoz! Csak hagyd, hogy bármi jöjjön vagy változzon! Változhat az emlék, a kép, a beérkezett történés, és változhat maga az érzés, a testi érzet is. Csak engedd! Fogadd a változást és érezd át az illeszkedést! …

Most pedig tedd fel magadnak a kérdést:

Honnan ismered ezt az érzést? Mikor találkoztál vele először? Hagyd magad emlékezni! … Miről szól ez az érzés? Miképpen függ össze az életeddel, azzal, amiben és ahogyan élsz? Miről is szól mindaz, amit most érzel, átélsz? Hogyan függ össze benned az egykori történet, kép, érzés azzal, amit most átélsz és érzel?

Fogadd el mindazt, ami felötlik benned és légy olyan elfogadó az érzésekkel, gondolatokkal, mint amilyen elfogadó az ember a barátjával vagy azzal, akit szeret!

(Hagyjunk egy-két perc időt a belső történésekre, majd visszaváltunk ekképpen:)

Most pedig fogadd el mindazt, amit az érzések és a hozzájuk illeszkedő emlékek, képek hoztak a számodra! Ha megtaláltad az illeszkedést és kaptál választ a kérdésekre, akkor ezt tekintsd a mai belső út ajándékának! Gondolkodj majd el rajta, és hasznosítsd a felismerést az életedben!

Most pedig keresd meg azt az érzést, amit a legjobban esett átélned és ezzel az érzéssel hasd át egész testedet, egész lényedet! Hagyd, hogy végigáradjon rajtad a kellemes érzés és engedd, hogy betöltse egész lényedet! Lassan, saját tempódban térj vissza figyelmeddel oda, ahonnan indultál, és egy jóleső nyújtózással vedd birtokba a kellemes éberségedet! Váljék egészségedre a belső út!