A szivacskézilabdázás alternatív kerettantervének szerkezeti felépítése

Szűrők, jellemzők...
Sportági módszertani ajánlások: Kézilabda
Fejlesztési terület: széleskörű mozgás-, játék- és sportműveltség

A teljes kerettantervre jellemző, hogy a kézilabda technikai és taktikai összetevőit, valamint azok oktatását, az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladva, a gyakorlás közbeni tudatosság megjelenítésével rendezi, építi fel. A tematikai egységek során a tanulási fókusz kezdetben önmagán a tanulón, illetve a tanuló és az eszköz kapcsolatán van (Egyéni labda nélküli és labdás ügyességfejlesztés). Ezt követően a fókusz már részben áttevődik a tanulón „túl”, elsősorban a társ irányába (Társas együttműködés). Ezek a tematikai egységek elsősorban a technikai elemek fejlesztését célozzák, bár előkészítik azok későbbi, taktikai felhasználását is. Itt lépnek be a képbe a kisjátékok, amelyek eleinte egyszerűbbek, majd fokozatosan egyre bonyolultabbá válnak, mintegy előkészítve a mérkőzésjátékokat. A kisjátékok tehát a szükséges képzeletbeli hidat képezik a technikai elem önálló megtanulása és mérkőzés közbeni hatékony alkalmazása között. A kreatív játékoknak elsősorban kézilabdával kapcsolatos kognitív képességek fejlesztése kapcsán van szerepük. A játék elemeinek tudatos és kreatív használata komoly fejlesztési lehetőséget rejt magában, és ezzel változatosabbá tehetjük tanóráinkat is.

A kerettanterv bevezetőjében a következő összefoglalás olvasható:

„A szivacskézilabdázás legfőbb célja, hogy a játékon keresztül minél több gyermek fedezhesse fel a kézilabdázás élményét, és tanulja meg a játék alapjait a szabadidős vagy a későbbiekben a versenyszerű kézilabdázás érdekében. A játéktevékenység és oktatásmódszertani szemlélete az életkori sajátosságokhoz illeszkedik. A játékot és a játékosságot kiemelt eszköznek tekinti, amely segítségével örömteli és izgalmas tanulási lehetőséget kínál minden gyermek számára.

Az egyszerűsített szabályrendszer és a szivacslabda tulajdonságai együttesen biztosítják, hogy a sportág félelem nélküli, szórakoztató tevékenységgé váljon az alsó tagozatos tanulók számára.

A játéktevékenység a legfőbb motiváció a tanulók számára, amely segítségével autentikus körülmények között, társas mezőben kezdődik meg a sportág alapjainak elsajátítása. Az egyéni és társas felelősségvállalás, a sportszerű magatartás és az egészséges versenyszellem kialakítása, szabályozása együttesen alapozzák meg a játékhoz szükséges morális fejlődést.

Mindezeken túl a kézilabdajátékokban megjelenő, egyéni és társas problémamegoldást kívánó helyzetek a motoros szférán túl kiválóan fejlesztik a szociális, emocionális és kognitív képességeket.

Az alsó tagozatos testnevelésben a tanulók alapvető mozgásmintáinak és mozgáskészségeinek kialakítása, formálása, illetve a szabályozott mozgásvégrehajtás alapjainak elsajátítása a legfontosabb cél. Ebből fakadóan az alapkészségek mozgásmintáinak megszilárdulása, magabiztos végrehajtásuk kialakulása kiemelkedően fontos ebben az időszakban, melyek a hatékony és gyors mozgástanulás, továbbá a bonyolultabb sportági mozgások alapjait jelentik.

A szivacskézilabda-tevékenységek során a természetes hely- és helyzetváltoztató mozgások mellett hangsúlyosan fejlődnek a manipulatív mozgások. A labda elfogása, dobása a lábak munkájával a kézilabdajátékok sajátos készségcsoportját képezik, amelyek tanulása hozzájárul a kinesztetikus érzékelés fejlődéséhez.

A gyakorlás során mindkét kéz ügyességét szükséges fejleszteni, s törekedni kell arra, hogy a vizuális információfeldolgozás a végrehajtások mentén egyre hatékonyabbá váljon. Az egyéni szerepjátékok, illetve a különböző szabályjátékok alkalmazása jól tudatosítható környezetet teremt a kreativitás, felfedezéses mozgástanulás és az ezeket kísérő önálló, alkotó gondolkodás fejlesztéséhez.

A szivacskézilabda oktatási szemlélete szerint fontos, hogy minden tanulónak azonos mennyiségű idő álljon a rendelkezésre a gyakorlás és a játék során. Ehhez illeszkedően kerüli a kiesős, sok várakozással járó tanulásszervezési formákat. Emellett figyelembe kell venni, hogy minden tanuló minden játékpozícióban rendszeresen tapasztalatot szerezzen.

Az 1–4. osztály tantervében az alapvető természetes mozgáskészségek fejlesztése és azok a kézilabdajátékhoz illeszkedő feladatok kontextusában történő alkalmazása hatja át a tematikai egységeket. Az egyéni és társas, labdás és labda nélküli ügyességfejlesztés feladatmegoldásai segítik a testtel- és a térrel kapcsolatos érzékelési funkciók fejlődését, a játékhoz szükséges alapvető készségek és képességek fejlesztését és kialakítását. A társas együttműködés szabályainak és lehetőségeinek tanulása egyre tudatosabbá, célorientáltabbá teszi az egyes mozgások végrehajtását, amelyek segítségével a kisjátékok, a kreatív játékok és a mérkőzésjátékok is egyre élményszerűbben, eredményesebben játszhatók.

A kooperatív jellegű, együttműködést igénylő játékok és feladatok megteremtik a motoros és pszichés alapját a későbbi, időkényszer alatti, versenyjellegű tevékenységeknek. A versenyek ebben az életkorban mindig a tanulás és fejlődés eszközeként jelennek meg, nem válhatnak kizárólagos céllá.

A foglalkozások során külön kiemelt fejlesztési területet jelentenek a kisjátékok, a kreatív játékok és a mérkőzésjátékok. A kisjátékokban megvalósuló alkalmazó gyakorlás feladathelyzeteket teremtve, változatos térbeli, szabálybeli és létszámmal zajló játékokban fejti ki pótolhatatlan fejlesztő hatásait. Szabályozott feltételek mellett sokszoros mozgástanulási lehetőség alakul ki minden tanuló számára. A kreatív játékok hozzájárulnak a szivacskézilabda játék taktikai alapjai megértéséhez, a játéktevékenységben történő egyre tudatosabb és motivált részvételhez, végső soron a kognitív képességek fejlődéséhez.

A mérkőzésjátékok az életkori sajátosságokhoz illeszkedő létszámmal, célfelülettel, játéktérrel és szabályrendszerrel kontrollált versenyszituációkba ágyazva teszik teljessé a pedagógiai hatásrendszert.

A fenti alapelvek és fejlesztési feladatok megvalósítása során kiemelt jelentőségű, hogy a tanulási folyamat egészét át kell hatnia a nagyfokú sikerességnek, az élményszerzésnek, a kihívást jelentő, örömteli mozgásos tevékenységeknek, amelyek a játékosság módszerével együtt formálják a testneveléshez és a kézilabdázáshoz fűződő pozitív attitűdbázist, és fejlesztik a tanulók teljes személyiségét.

A kerettanterv minden tanuló számára, heti két órában kívánja biztosítani a hatékony és eredményes szivacskézilabda-tanulást.”

 

Tematikai egységek elnevezése

 

1-2. évfolyam

  1. Egyéni, labda nélküli és labdás ügyességfejlesztés  38 óra
  2. A társas együttműködés alapjai  28 óra
  3. Kisjátékok  34 óra
  4. Kreatív játékok  16 óra
  5. Mérkőzésjátékok  28 óra

 

3-4. évfolyam

  1.  Egyéni, labda nélküli és labdás ügyességfejlesztés  30 óra
  2. A társas együttműködés alapjai  32 óra
  3. Kisjátékok  32 óra
  4. Kreatív játékok  16 óra
  5. Mérkőzésjátékok  34 óra