A mozgásfejlődés és a mozgástanulás összefonódó fogalmak, hiszen a fejlődése során a gyermek folyamatos mozgástanulási kényszerrel szembesül, amely minden esetben a már meglévő mozgáskészségbázisra épül. A sportági vagy tánc jellegű speciális mozgásanyag azonban nem alakul ki az egyszerű szabad játék hatására. A komplex sportági mozgástechnikák elsajátítása általánosságban a kisiskoláskor második felére, illetve az azt követő időszakra esik. Egy új mozgástechnika tanulásakor a gyermeknek bizonyos előfeltételek birtokában kell lennie. A számos előfeltétel közül kiemelünk hármat.

1. Általános fejlettségbeli készenlét. Bármilyen tanulási feladat előfeltétele, hogy a tanítványok kognitív értelemben képesek legyenek a feladat megértésére és a szükséges gondolkodási képességek mozgósítására. További feltétel, hogy kellő mozgástapasztalattal bírjanak, amelyre a tanulandó, új mozgás ráépül. Például hiába szeretnénk egy első osztályos tanulócsoporttól bonyolult taktikai megoldásokat kérni, ha még nem képesek absztrakt gondolkodásra. Mozgásos példával élve: hiába szeretnénk sportági technikai elemeket tanítani, ha a technikai elem alapját képező fundamentális alapkészség még nem kellően fejlett. Az általános fejlettségbeli készenlét természetesen nem csak az értelmi és motoros területre érvényes. Az affektív terület érzelmi és szociális elemei ugyancsak ide tartoznak. A tanulás közben a tanulónak aktív érzelmi és értelmi jelenlétet kell mutatnia, amelynek alapját a motivációs bázis adja. Ha a tanuló nagyfokú motivációval vesz részt a folyamatban, az nem csupán serkenti, hanem megalapozza a tanulás hatékonyságát. A tanulási motiváció egyik alapfeltétele, hogy a gyermek az észlelt kompetenciaszintje alapján képesnek lássa magát az adott feladat sikeres elvégzésére.

2. A perceptuomotoros képességek szintje, amelyek az információ felvételét, tárolását, előhívását, mozgássá alakítását és a visszajelzést tartalmazó folyamatokat ölelik fel. Ha a gyermek bármely területen alulfejlett, vagy jelentős hiányosságai vannak, az kihat a teljes mozgáskivitelezésre, illetve meg is gátolhatja egy-egy mozgás megtanulását.

3. A fizikai fittségi komponensek szintje, amelyek közül kiemeljük a koordinációt, a testösszetételt (relatív testzsírmennyiség), az erőképesség szintjét és az izomzat flexibilitását. Amíg például a tanuló nem képes a saját testsúlyát magabiztosan megtartani, biztosan nem lesz képes olyan mozgások megtanulására, amelyek ezt feltételezik. A relatív erőszint (testtömeghez viszonyítottan) olyan alaptényező, amely nélkül számos sportmozgás tanulása jelentősen korlátozódik.

(3) A következő rész tartalmának részletes leírása megtalálható Csányi Tamás és Révész László (2015) könyvében, amelyből itt csak a legfontosabbakat emeljük ki.

A MOZGÁSTANULÁS FOLYAMATA ÉS OKTATÁSMÓDSZERTANI KÖVETKEZMÉNYEI

A mozgástanulással kapcsolatban mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban számos modell elérhető.Ezek közül Magyarországon a Meinel- Schnabel-féle, 3 szakaszból álló terjedt el a testnevelés- elmélettel foglalkozó szakkönyvekben. Szakítva a hagyományos felfogással, a szerzők egy alternatív elméleti konstrukciót vettek alapul ( Gallahue és Cleland-Donelly, 2004), amelynek áttekintését Csányi és Révész (2015) nyomán közöljük.A modell3 szintre, szintenként 2 szakaszra bontja a mozgástanulást. A 3 szint lényegében megfeleltethető a klasszikus felosztásnak (lásd 6. ábra), azonban a szinteken belüli szakszok sokkal konkrétabb és részletesebb didaktikai egymásra épültséget mutatnak.A mozgástanulás azon alapvetése természetesen nem különbözik, hogy egy új mozgás tanulása annakmegismerésétől, az első sikeres végrehajtásokon át, a mozgás stabilizálódásáig, dinamikusan változó környezetben történő alkalmazásáig tart. a folyamatos gyakorlással egyre stabilabb koordinációval  éssokrétűbb alkalmazhatósággal lesz jellemezhető. A továbbiakban ezt a modelt használjuk az oktatásmódszertani ismeretek bővítéséhez.

• Sok-sok bátorító visszajelzés szükséges verbálisan és nonverbálisan is.
• A vizuális szemléltetés – a mozgás teljes képének bemutatása – nagy segítséget jelent a helyes mozgáskép kialakításában (feltéve, hogy megfigyeléses tanulási módszert, vagyis direkt oktatást alkalmazunk).
• Biztosítanunk kell a mozgás azonnali kipróbálásának, a kísérletezésnek a lehetőségét.
• Folyamatos és változatos gyakorlást alkalmazzunk – sokféle variációban, térbeli, erőbefektetésbeli, eszközzel és/vagy társsal történő végrehajtások sokaságával!
• Engedjük az önálló felfedezést! A gyerekek találják meg a helyes utakat a mozgás különféle végrehajtásához!
• Építsünk a hasonlóságok felfedeztetésére más, már tanult, hasonló mozgással (transzfer)!
• A folyamatos pozitív, specifikus és korrektív visszajelzés alkalmazása nélkülözhetetlen.
• Koncentráljunk a mozgásfolyamatra, és kerüljük a mozgásteljesítménnyel kapcsolatos elvárásokat (például távolság-, időkövetelmény, versenyszituáció)!
• Alkalmazzunk a felfedezéses tanulást támogató oktatási stratégiákat! (Sokat kérdezzünk!)

• Egyre komplexebb gyakorlási feltételek szükségesek.
• Először két, majd több, már jól ismert mozgás kapcsolódása is hatékony a tanulandó mozgásmintához
• Térben és időben egyre összerendezettebb, koordináltabb a mozgás.
• A kognitív folyamatok gyújtópontjába nem a tanulandó készség, hanem a mozgáskombináció koordinált és jól szabályozott végrehajtása kerül.

• A tanuló céljává a mozgás, illetve a mozgásra épülő kombinációk, összetett mozgássorok alkalmazása válik.
• A figyelem már nem a mozgásra koncentrálódik, hanem az alkalmazás körülményeire.

• Továbbra is sokszínű, nagyon változatos gyakorlási lehetőségeket kell biztosítanunk, amely épít a tanulandó mozgáskombinációkban történő gyakorlásra.
• A minőségi végrehajtás megkövetelése a hatékony tanulás alapfeltétele.
• Rövid és gyakori pihenőkkel szervezett módon biztosítsuk a gyakorlást!
• A gyakorlás közbeni kihívások differenciáltak és teljesíthetők legyenek.
• A kontrollált versenyhelyzeteket és az időkényszert be kell kapcsolnunk a gyakorlásba is.
• Az önértékelés, önmegfigyelés (és a társ megfigyelése is) új motivációt, tanulási lehetőséget és a mozgás további finomodását segíti.
• A támogató visszajelzések verbálisan, vizuálisan és videós szemléltetéssel is váljanak lehetővé!
• A pozitív, specifikus visszajelzések domináljanak!
• A korrektív visszajelzések már a mozgásfolyamat apróbb részleteit is érinthetik.

• A tanuló a mozgás egészét annak részleteivel együtt, teljes mértékben érti.
• A végrehajtás mentális térképe magasan fejletté válik, amely nem igényel számottevő mértékű tudatos figyelmet a mozgás kognitív összetevőivel kapcsolatban.
• A tanuló már képes az összes külső zavaró tényezőtől függetleníteni magát és kiszűrni a fölösleges információkat.
• Mozgásának kiváló térbeli, időbeli és dinamikai jellemzői vannak, ami a magas szintű mozgásszabályozásnak és a minimális tudatos figyelemnek köszönhető.
• A szinte automatizált mozgás már magas szintű teljesítménnyel és egyénre jellemző, speciális végrehajtási jellemzőkkel bír.
• A mozgásteljesítménynek az egyéni adottságok és fejleszthetőségi lehetőségek szabnak határt.

• A magas szintű egyéni teljesítményigény érdekében teremtsünk lehetőséget a pontosság és eredményesség (minőség és mennyiség) együttes megmérettetésére!
• A precíziós gyakorlásnak továbbra is változatosnak és élvezhetőnek kell lennie, de a tanuló jelentős monotóniát is képes elviselni.
• Alkalmazzuk a variábilis gyakorlás szeriális és random gyakorlási módszereit!
• Mutassunk rá az egyéni technika erősségeire, ragadjuk meg azokat!
• Továbbra is maradjon lelkesítő, támogató a kommunikáció!
• A visszajelzések minden apró hibára terjedjenek ki!
• Alkalmazzuk a tanult készséget az edzettségi állapot speciális fejlesztésére is!

Miért fontos az említett általános módszertani elvek figyelembevétele?
Mert így biztosítható:

• a hatékony, tudatos és gyors tanulási folyamat;
• a változatos és motiváló gyakorlás;
• az egyes tanulási szakaszokhoz illeszkedő mozgásanyag kiválasztása és a feldolgozás módszereinek, körülményeinek biztosítása.

Önmagában az általános módszertani elvek azonban nem elégségesek a hatékony mozgástanításhoz. Mivel a gyerekek más és más képesség- és készségszinten állnak, ezért kiemelkedően fontos, hogy, amennyire csak lehet, egyénre szabottá váljanak a tanulási feladatok. Az iskolai testnevelés és sport oktatása ettől lesz igazán hatékony, pontosabban csakis így lehet hatékony.