Ezek a gyakorlatok egyaránt lehetnek játékos elemei a testnevelésnek és az énekóráknak!  A ritmuskutatás eredménye, hogy a hangok feszültségelvezető szerepe bizonyíthatóvá vált (Pap, 2002). Az egyes magánhangzók más és más tüdőlebenyek „szellőztetésre” képesek és különféle szervi területek feszültségét képesek oldani, ezért a hangok hallatása, egyenkénti hangos „éneklése” úgynevezett tüdőtakarításnak is tekinthető. A magánhangzók kisöprik az izmokban tárolt felesleges feszültségeket, a szervi simaizomzatra is oldó hatással vannak, a rekeszizom lazítását is képesek elérni. A mássalhangzók az interiorizációs, beépítő folyamatokat segítik elő. A hangutánzó, hangulatfestő szavak és a sajátos hangzások alkalmazása megkönnyíti a feszültség „kiadását”, lereagálását. Ezt a szerepet a mindennapi életben sajnálatosan az obszcén szavak kiabálása tölti be. Erről azonban el kell téríteni a gyermekeinket a hasznos, de szalonképes feszültségelvezető szavak mondása, kiáltása felé. Ha megszokjuk, hogy például „azebatta”, „asztapaszta”,„teringettét” szavakkal kiáltjuk ki a feszültséget, s ha gyűjtünk ilyen kifejezéseket, mint egyéni indulatszótárt, akkor ezzel játékos módon tudunk indulatokat elvezetni. Indulatelvezető a fújás, a gyertyaláng egyedi próbálkozással történő eloltatása, a szándékos köhögés az „Ö” hang bekapcsolásával, a meccs szurkolóinak fújjolása, és az is, amikor azt mondjuk: „Most egy kicsit kifújom magam.”

• Önálló gyakorlat: „napimádás”

Álljunk körbe! Fogjuk meg egymás kezét! „Á” hangra emeljük fel a két kart rézsútos oldalsó magastartásba, majd a levegő lassú kifújásával együtt engedjük le a karokat kiinduló helyzetbe. A törzs előre hajtásával és a fej laza lógatásával a felsőtesti feszültségek jól oldhatók.

Változata, egyéni módon: a kilégzés fázisában előrehajlunk, és szinte kipréseljük a levegőt magunkból, majd ebből a helyzetből felegyenesedve, kitárt karunkkal szinte megemeljük a bordakosarat, majd könyökkel nyomást gyakorolva a bordákra előrehajlunk. Négy-öt ismétlés javasolt. (A gyakorlat egymás érintésével és kézfogás nélkül egyaránt kivitelezhető.)

• „Összhang” gyakorlat

Egymást figyelve azonos légzésritmusban légzünk be és ki, törekedve arra, hogy ugyanolyan hosszan fújjuk ki a levegőt, mint a többiek. A mérési adatok szerint ilyenkor azonos agyi elektromos feszültségszint alakul ki, jobb mentális összhang jöhet létre.

• Gyakorlat: Í-É-Á-Ó-Ú és az „M”

Álljunk körbe! Kezdjünk el egy légvételre együtt „Í” hangot hallatni, magas hangfekvésben. A következő normál belégzésre az „É” hangot hallassuk kevésbé magas hangfekvésben, mindaddig, amíg elfogy a levegőnk. A harmadik légvétel az „Á” hangé. Még kevésbé legyen magas a hang. A kifújás során mindvégig hangos Á-t hallassunk. A negyedik légvételre az „Ó” hangot hallassuk kellemes középmagas fekvésben, mindaddig, amíg csak tart a levegőnk. Az ötödik hang az „Ú”. Legyen mély és hosszú az Ú-ra kifújt levegő, ez magában véve is megkönnyebbülést képes létrehozni. A gyakorlat végén hallassunk együtt egy „M” hangot. Próbáljuk ki, hogy az „M” kiejtésekor milyen ajakcsiklandozó rezgést érzékelhetünk. Ez az a mikrovibráció, amely a lágyrészeken át az agykéregig hatolva csökkenti az agyi elektromos feszültségeket, azaz szorongásoldó. Innen ered bizonyos hangok (például OM; AOUM) hallatása a keleti kultúra meditációiban, mormoló hangon, folyamatos ismétlésben. Eredménye a mentális izgalmi folyamatok elcsitulása, a megnyugvás.