A stresszek nem kerülhetők el, mert a társas lét ingerei magát a dinamikus életfolyamatot jelentik. Ha a distresszeket el akarnánk kerülni, akkor nem volna szabad munkába járnunk, kihívásoknak kitenni magunkat, és ritkítani kellene a családtagjainkkal való találkozást, állítja az egészségpszichológus Barbara Fredrickson (2000).. Csak az okoz stresszt, aki fontos, ami fontos, az életből nem léphetünk ki. Ezért nincs más választás, mint a velük való okos munkát megtanulni, alkalmazni. Nem ellenük küzdünk, hanem felismerve hatalmas energiájukat, a negatív erőkből pozitívakat kell létrehoznunk, valamint meg kell tanulnunk, amit a legsúlyosabb léthelyzetekben is egészségben maradó, küzdőképes emberek tudnak: hogyan éljék túl károsodásmentesen a legnehezebb léthelyzeteket, konfliktusokat is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a kártékony feszültségekhez két út vezet:

• a velük való „szelídítő”, átíró, levezető, hatástalanító munka, legegyszerűbben a mozgás csatornáin át, illetve
• a pozitív erőkkel való felülírás, átalakítás, azoknak az eustresszeknek a szaporításával, amelyek kiegyenlítő és hatástalanító belső állapotokat tudnak létrehozni és fenntartani bennünk.

Mindezek együttesen alkotják az úgynevezett megküzdési, megbirkózási lehetőségeinket.

A pozitív pszichológia és a „boldogságkutatás” felhívta a figyelmet azokra a küzdési módokra, melyek részint aktivitásformákkal, mozgással, „fizikai megküzdéssel”, kapcsolatosak (ezekkel foglalkozunk ebben a könyvben részletesebben), részint mentális, lelki feldolgozó működésekből szerveződnek, és tudatosan is alkalmazhatók. Ilyenek a „vitalitásgenerátorok”, amelyek az agy örömközpontjának izgalmával az endorfin- (örömhormon-) termelést és immunaktivációt létrehozva biológiailag is kiemelik az embert az ártalmas, megbetegítő hatásmezőből. Például a mosoly, derű, nevetés, a testkontaktus (érintés) szeretteinkkel, a megbocsátás képessége, a harag feldolgozása a vicc, humor útján, a spirituális élet (nem csupán a vallásgyakorlat), az embertársi segítségadás altruista megnyilvánulásai, a családi életben a szeretetteli együttlétek érzelmi hatásai mind vitalitásgeneráló hatásokat keltenek és tartanak fenn. Ezek a pozitív stresszeket (eustressz) szaporítva növelik az életminőséget és protektív (védő) faktorok a distresszártalmakkal szemben. Ilyen alapokon ma az egészségnevelésben a megelőzés (prevenció) helyett a promóció (fejlesztés) a fő fogalom. Meg kell tanulnunk az eustresszeket  szaporítani és a distresszeket hatástalanítani, levezetni, átalakítani hasznos energiákká.

Könyvünkben a mozgás, testi, fizikai aktivitás és kiegyenlítő ellentéte, a nyugalom, relaxáció, megbékélés, ellazulás eszközeivel történő testi-lelki feszültségfeldolgozás útjait kísérjük nyomon. Ezek­re készíthetjük fel növendékeinket az iskolai stresszkezelés keretében, különösképpen a testnevelés lehetőségeivel.