• Progresszív relaxáció fekvő helyzetben (7–10 évesek gyakorlata)

A gyakorlatot két részben vezetjük végig. Először a felső végtagra vezetett figyelemmel, azután a két lábon végigvezetett és ráirányuló figyelemmel végezzük el a gyakorlatot. A vezetés módja a lábon ugyanolyan, mint ahogy azt a kézen az alábbiakban bemutatjuk. Mivel a figyelem kitartása és terjedelme még csekély, a néhány gyakorlategységből álló rövid relaxációt alkalmazzuk, hogy hozzászokjanak a feladathoz.

A gyermekek a hátukon fekszenek a polifoamon. Arra kérjük őket, hogy kövessék utasításainkat, mindig arra a testrészre figyeljenek, amelyről éppen beszélünk. Engedjék el jól magukat arra a néhány percre, amíg egy utazást tesznek figyelmükkel a testükön! Minden érzés számít, amit felfedeznek, például hogy milyen az, amikor megfeszítik az izmaikat és milyen érzés, amikor elengedik a feszítést.

A gyakorlat:

Kérlek, feküdj olyan kényelmesen, mint mikor napozol nyáron és hagyod, hogy lustán pihenj. Most egy „figyelemutazás” következik. Kíváncsi vagyok, oda tudsz-e arra figyelni, hol van a jobb kezed és karod. Észrevetted-e, hogy milyen helyzetben van a karod? Kényelmes ez? Milyen ez neked?

Most kérlek, zárd ökölbe a jobb kezedet és jól feszítsd meg, mintha a tenyeredben volna egy kincs, amit senkinek nem adsz oda. Jól van. Most mégis engedd, hogy az ujjaid kinyíljanak és más is belekukkanthasson! Észrevetted, hogy milyen érzés volt feszíteni az ujjaidat és most milyen érzés, hogy már nem kell feszíteni? Most mit érzel? Milyen szót találnál arra, amit most érzel? Mihez hasonlít ez, amit most érzel?… Nagyon jó.

Most a bal karodra és kezedre figyelj, mert a bal tenyeredben van a kincs, amit elrejtesz, nem mutatod meg senkinek. Jól zárd össze a kezed, ujjaidat. Megfeszítetted? Jól van. Most kérlek, ezt a kezedet is mutasd meg, hadd láthassa bárki, mi van a tenyeredben. Nyisd ki az ujjaidat! Biztosan érzed, hogy milyen más érzés van most a kezedben, ujjaidban. Milyen ez az érzés? Milyen szót találnál arra, amit most érzel?… Jól van. Most kérlek, feszítsd meg a két karodat, hogy olyan legyen, mint egy bot. Jó erősen feszítsd meg! Jól van!… Már kiengedheted a feszítést, figyelj csak, milyen érdekes érzés van a két karodban!!! Milyen ez az érzés? Tudnál neki nevet adni? Mihez hasonlít ez az érzés? Olyan, mint… Találd ki, mihez hasonlít a legjobban!… Jól van.

Ez volt a gyakorlat első része, majd folytatjuk később, de most kérlek, nyújtózz egy jó nagyot, mint reggel szoktál az ágyban…, és egészségedre! Ha megjegyezted, milyen érzés volt, amikor feszítetted a kezed és karod, akkor most meséld el, kérlek.”

Hasonlóképpen vezetjük végig az odafigyelési és izomfeszítési gyakorlatot a jobb majd a bal lábon, majd pedig a két lábon, a nyújtózással feszítést kérve a gyermektől, a lábfej (előláb) lefeszítésével, majd pedig a pipa lábtartással, sarokkal nyújtózással. Hagyjuk a gyakorlatot követő fekvő pihenést, hogy megfigyelhesse, mit érez a feszítések után a lábában! Fontos, hogy a maga szintjén és módján képes legyen az átélt érzetekről beszélni, hogy hozzászokjon a testérzetek verbalizációjához.