A gyermekek széken ülve vagy a tornateremben (illetve a mozgásra kijelölt területen) polifoamon elhelyezkedve hallgatják, amint a gyakorlatokat végigvezetjük. Sorra feszítik végig az izmaikat aszerint, ahogyan mi a gyakorlatokat mondjuk. Feladat, hogy figyel­jenek a gyakorlat kivitelezésére, legyenek benne figyelmükkel. Próbálják megfigyelni, milyen az, amikor az izmok megfeszülnek. Hol és hogyan érzik ezt? Amikor vége a feszítésnek, azt figyeljék meg, milyen érzés az, amikor egy izom megpihen, ellazul. Mit tapasztalnak? Alkalmazzunk szóbeli munkafázist is!

• Villámrelaxáció (korhatár nélküli gyakorlat!)

Hatásmechanizmusa: a felső végtag flexorainak és az alsó végtag extenzorainak tónusa a központi idegrendszeri, automatikus irányítás nyomán magasabb, mint az antagonistáké. Ezt használja fel a gyakorlat. A magasabb tónusú izmok feszítése a természetes mértéktől hosszabban és kissé erőteljesebben azt idézi elő, hogy a sorra ekképp végigfeszített izmok központi idegrendszeri parancsra képesek ellazulni. A legkritikusabb feszültségek idején is alkalmazható, mert csak feszíteni kell, az ellazulást a központi mechanizmus eredményezi.

A gyakorlat:

Állj egyenesen!
Szorítsd ökölbe a két kezed ujjait!
Hajlítsd be a két könyöködet (bicepszfeszítés)!
Szorítsd a könyöködet a bordakosárhoz, tartsd fenn a feszítést!
Feszítsd meg a lábizmaidat!
Feszítsd meg a farizmokat, és nyújtózz felfelé egész testeddel, mintha meg akarnál nőni pár centivel!
Most engedd fel a feszítést az egész testedben, minden izmodban, és fújd ki a levegőt egy jó nagy lökéssel.
„Zongorázz” az ujjaiddal jólesően, ezzel befejeztük a gyakorlatot.

Ez a villámrelaxáció. Feszítettél, az idegrendszer pedig önmaga ad ki lazító parancsot. Bárhol, bármikor alkalmazhatod. Gyors egymásutánban azonban tilos! Maximum háromszor alkalmazd kis szünetek közbeiktatásával! Egészségedre!