„ Í-É-Á-Ó-Ú és az M”

Álljunk körbe! Kezdjünk el egy légvételre együtt „Í” hangot hallatni, magas hangfekvésben. A következő normál belégzésre az „É” hangot hallassuk kevésbé magas hangfekvésben, mindaddig, amíg elfogy a levegőnk. A harmadik légvétel az „Á” hangé. Még kevésbé legyen magas a hang. A kifújás során mindvégig hangos Á-t hallassunk. A negyedik légvételre az „Ó” hangot hallassuk kellemes középmagas fekvésben, mindaddig, amíg csak tart a levegőnk. Az ötödik hang az „Ú”. Legyen mély és hosszú az Ú-ra kifújt levegő, ez magában véve is megkönnyebbülést képes létrehozni. A gyakorlat végén hallassunk együtt egy „M” hangot. Próbáljuk ki, hogy az „M” kiejtésekor milyen ajakcsiklandozó rezgést érzékelhetünk. Ez az a mikrovibráció, amely a lágyrészeken át az agykéregig hatolva csökkenti az agyi elektromos feszültségeket, azaz szorongásoldó. Innen ered bizonyos hangok (például OM; AOUM) hallatása a keleti kultúra meditációiban, mormoló hangon, folyamatos ismétlésben. Eredménye a mentális izgalmi folyamatok elcsitulása, a megnyugvás.