3:2 elleni játék
A 3 támadó 2 védő elleni kisjátékok esetében megjelenik a két védő kapcsolata, akiknek egymáshoz igazodva kell a támadókat megakadályozni a gólszerzésben, illetve labdát szerezni tőlük. A mérkőzések során gyakori létszámfölényes helyzet megoldásainak gyakorlása jelentősen növeli a kialakított gólhelyzetek számát a mérkőzésjátékok folyamán. A támadóknak ez esetben természetesen nehezebb dolguk van, mint a 3:1 elleni játékban, különösen akkor, ha a két védő optimális távolságot tart egymás között. Az optimális távolság kölcsönös besegítést, egymás mögé biztosítást is lehetővé tesz. A két védő számára tehát az optimális távolság és egymás segítése lényeges tanulási szempontokként jelentkezik. Először 4 kapus, majd 2 kapus játékban javasoljuk a játékhelyzet gyakorlását. A 4 kapus játékban könnyítjük a létszámfölényben lévő csapat dolgát.
Ha önmagában a 3:2 elleni játékhelyzetet mint támadásvezetési feladatot szemléljük, akkor szót kell ejtenünk a két alapvető megoldási sémáról. Ezeket mutatja a 75–76. feladat ábrája. Az első esetben a két védő egyike sem lép ki a labdás támadóra és a két szélső játékos passzsávját zárja. Ilyenkor a támadó feladata a védők között kapura törni és lőni. A második esetben a bal oldali védő kilépett a labdás támadóra. Ekkor az a logikus döntés, ha az üresen maradt, labda nélküli társnak passzol a támadó, aki befejezi vagy tovább építi a támadást.