3:0 elleni játék
A 3:0-s feladathelyzet nem igazán kisjáték, mivel nincsen benne védő játékos. Ettől függetlenül ebben a fejezetben tárgyaljuk, mert támadás szempontjából ez tekinthető alapnak. A következő ábra kétkapus variációban mutatja a 3:0-s támadóhelyzet egyik lehetséges megoldási sémáját.(9) A feladatban a bal oldali játékostól indul a labda, aki bepasszolja a középső társának. Az átvételt követően a középső játékos tovább passzolja a jobb oldalinak, aki keresztbe passzol a bal oldalinak, aki végül befejezi a játékot. A két kapu segítségével a befejező játékos döntési helyzetbe kerül. Melyik kapura célszerűbb befejezni a támadást?
A feladat céljai:
Nehezítések: a játéktérre lehelyezhetők statikus akadályok (pl. bóják, pionok, jelzőtrikók), amelyek megosztják a figyelmet. További nehezítés lehet az átadások számára, illetve a mozgásirányokra vonatkozó megkötések. (69. ábra)
Variáció(k):
A feladatban egymással szemben, egyszerre indul két 3 fős csoport.(10) A feladat nehézsége, hogy a saját társnak történő átadás mellett a szemből érkezőkre is figyelni kell, hogy elkerülhető legyen az összeütközés. Ennek megfelelően osztott figyelemre van szükség. Itt tehát még nem egymás ellen játszik a két csoport, hanem csak egyszerre és egymástól függetlenül vezetnek támadást az adott kapuk irányába. (70. ábra)
(9) (10) Forrás: Wein, H. (2013)