A testnevelésórákon vagy sportfoglalkozásokon sokszor alakítunk ki olyan foglalkoztatási formákat, ahol pár- vagy csoportválasztásra kerül sor. Számtalan konfliktushelyzet alakulhat ki, ha rosszul választjuk meg a csoportalakítási eszközünket. A következőkben javaslatot szeretnénk tenni, hogy hogyan érdemes a foglalkozásokon a különböző csoportalakítási módszereket alkalmazni. Ezt az áttekintést Csányi Tamás, Révész László (2015): A testnevelés tanításának didaktikai alapjai – Középpontban a tanulás. 1. kiadás. Magyar Diáksport Szövetség, Budapest könyve nyomán közöljük.

A játékhoz történő csapatválasztásnál biztosan van mindenkinek legalább egy negatív élménye, amikor a nyílt csapatkapitányos választást részesítette előnyben a pedagógus. Ilyenkor az osztály legügyesebb és/vagy legmegbízhatóbb tanulói (csapatszámtól függően) egyesével vagy kettesével választják az osztálytársaikat a csoportjaikba. Egyre fogy a tömeg, és a végén szinte minden alkalommal a kevésbé ügyes, vagy éppen beilleszkedési nehézségekkel küzdő tanulók maradnak. Rendkívül nehezen kezelhető pedagógiai szituációk jelennek meg, az eljárásnak szinte természetes velejárói a viták, a kirekesztő magatartás megjelenése, az utolsók elutasítása. Ezen a helyzeten csak ront, ha a gyengébb képességű vagy a közösségben kevéssé elfogadott tanulókat jelöljük ki kapitányokká. Ha a minőségi testnevelés és azon belül is a sportfoglalkozásokon az esélyegyenlőségre és érzelmi biztonságra törekvő szemléleti kerete vezeti a pedagógiánkat, akkor kerüljük el a nyílt csapatkapitányos választást, és törekedjünk olyan alternatív megoldások alkalmazására, amelyek közösségépítő, és nem közösségromboló, önértékelést rongáló hatásúak. Fontos kérdésnek tartjuk tehát, hogy milyen módon lehet a diákok aktív bevonásával, szociális értelemben is produktív módon párokat, csoportokat alakítani.

A pár- és csoportszervezés eljárásai többféle szempontból rendszerezhetők.

Előre meghatározott párok, csoportok alakulnak a pedagógus döntése alapján.

• Ilyenkor a pedagógus az óra előtt alakítja ki az adott tevékenységhez szükséges párok/csoportok név szerinti összetételét, majd a kész csoportbeosztást kifüggeszti a tornaterembe egy megszokott helyre. Amikor időszerűvé válik, a pedagógus felolvasással sorolja be a gyerekeket, vagy a kifüggesztett beosztás alapján egyszerűen mindenki megtalálja a csoportját.
• A csoportok összetétele a céljainktól, a tananyag természetétől függően változhat. Figyelembe vehetjük a baráti kapcsolatokat, szociális tényezőket, a képesség és készségszinteket (mozgásügyességet), a testalkati tényezőket (például torna- vagy küzdőgyakorlatok esetében ilyen a testtömeg, a testmagasság, az erőszint) vagy az adott feladattal kapcsolatos tudásszinteket.

Előre meghatározott párok, csoportok alakulnak a diákok döntése alapján.

• Jellemzően a több fős csoportok kialakításánál célszerű az alkalmazása annak a metódusnak, amikor az előre kijelölt csoportvezetők az óra előtt, egymás között tanácskozva választják ki a társaikat. Összeírják a neveket, majd az óra folyamán felolvasással magukhoz hívják a választottjaikat. Fontos, hogy mindenki szerepeljen a csoportokban (senki ne maradjon ki).
• Az összeírás vagy kiválasztás tanóra közben is megtörténhet, amíg a többiek valamilyen feladatot végeznek vagy játszanak.