A kisjáték fogalma és jelentősége

Kisjátékoknak hívjuk:

• az egyszerűsített és/vagy módosított szabályokkal,
• csökkentett létszámmal (2-4 fő),
• kis területen,
• azonos létszámmal vagy
• létszámelőnyös, létszámhátrányos csapatokkal

zajló labdarúgójátékokat, amelyek komplex taktikai helyzetek elkülönített megjelenítését teszik lehetővé.

Mielőtt nagyobb pályán, sok játékossal (5-6) játszanánk egy játékot, több okból érdemes azt kis pályán, kevesebb játékossal (2-4) gyakorolni, illetőleg kisjátékokkal előkészíteni.

A sportjátékokra sajátos technikai és taktikai egymásrautaltság jellemző: a taktikai helyzetet technikai elemek használatával oldjuk meg, ugyanakkor a taktikai helyzet új szempontokat, bővebb kontextust nyújt az adott technikai elem kivitelezéséhez.

A mérkőzésszerű kisjátékokban a pálya és a kapuk mérete szintén csökkentett a játékosok létszámához és/vagy életkorához viszonyítva, ugyanakkor a pálya minden tartozéka rendeltetésszerűen használva a játék része lehet (pl. kapuk, vonalak). A futball alapszabályainak megfelelő játék zajlik a pályán.

A kisjátékokban különböző szabálymódosításokkal, megkötésekkel élhetünk bizonyos taktikai elemek gyakoroltatása céljából. Lássunk is néhány példát erre!
Példák:

• Ha a játék közben három egymás utáni passz történik úgy, hogy az ellenfél játékosa nem tud a labdához érni, akkor az egy plusz gólt ér. Ezzel a szabállyal a labdabirtoklást segítjük elő.
• A kapuk helyett lehet vonalra játszani, ahol meg kell állítani, át kell vezetni vagy át kell passzolni a labdát egy, a vonalon kívül helyezkedő társnak, és ekkor kap a csapat egy pontot.
• A létszámelőnyös és -hátrányos játékokat is lehet mérkőzésszerűen játszani egyéb szabályok, pályatartozékok hozzáadásával (plusz kapuk) vagy elvételével.

Miért hatékonyak a kisjátékok? (A 4:4 és 8:8 elleni játékok összehasonlítása)

• Sokkal több a labdaérintés:
• 135%-kal több passz,
• 260%-kal több gólszerzési lehetőség,
• 5-6-szor több gól,
• 225%-kal több 1:1 elleni játékhelyzet,
• 280%-kal több labdavezetési idő.
• Nincs inaktív játékos (mindenki bevonódik).
• Gyorsabb játék, gyakoribb szerepváltások (támadó-védő).
• Egyszerűbb játékhelyzetek (illeszkedik a korosztályhoz).
• Könnyebb megfigyelhetőség, átláthatóság és oktathatóság, tudatosíthatóság a pedagógus részéről.

A mai, modern futball a fejben kezdődik és a lábakban végződik. Az előforduló hibák 60%-a nem a technikai hiányosságokra vezethető vissza, hanem a hibás döntéshozatalra (Ward, 2004). A technika és a taktika egyaránt a perceptuális képességeken alapul (észlelés – felismerés – döntés – végrehajtás), amelyek fejlődését minél sokrétűbb tapasztalatszerzéssel kell támogatni. A kisjátékok kiemelkedő szerepet játszanak ebben a fejlesztési folyamatban, mivel autentikus gyakorlást tesznek lehetővé.

A futball evolúciója abba az irányba halad, amely a tökéletes fizikai képességeket már csak szükséges alapnak tekinti, és nem a játékot meghatározó tényezőnek. A futball oktatásában kezdik felismerni, hogy a képzés hangsúlyát át kell helyezni az észlelés – felismerés – döntés – végrehajtás anticipációs kör első három elemére.

A kisjátékok variációit mutatja az 57. ábra, az 1–2. és 3–4. évfolyamos iskolai labdarúgásban. Fontos módszertani kiegészítés, hogy a kisjátékok során a létszámelőnyös helyzetek egyben létszámhátrányos helyzetet is jelentenek, így mindkét játékhelyzettel foglalkoznunk kell. A létszámhátrányban lévő játékos(ok) a labdaszerzést követően igyekezzenek további feladatot megoldani, hiszen nincs vége a játéknak azzal, ha megszerezték a labdát. 

Mivel az 1–2. évfolyamok mérkőzésjátéka a 3:3; a 3–4. évfolyamoké pedig a 4:4 elleni játék, ezt pirossal jelöltük az ábrán, és ebből következnek a korosztályra jellemző kisjátékok is. Koncepciónkban – így a kerettantervben is – a kisjátékok fogalma dinamikusan illeszkedik az adott évfolyamciklus mérkőzésjátékához. Például 1. és 2. évfolyamon a mérkőzésjáték 3:3 ellen zajlik, amiből következően minden olyan játékot, amely nem 3:3 ellen, hanem annál kisebb létszámmal zajlik, kisjátéknak tekintünk. Ezt azért fontos tisztáznunk, mivel önmagában a 3:3 elleni játék is egy kisjáték, amennyiben a későbbi 4:4, 4+1, 5+1, vagy a nagypályás labdarúgás szemszögéből közelítjük meg. 

A labdarúgó kisjátékok kiválóan alkalmasak arra, hogy a korábban tárgyalt taktikai alapvetéseket azok tanulási szempontjait alkalmazó gyakorlás közben próbálgassák a gyerekek.

Ismétlésképpen a legfontosabbak ezek közül: (58. ábra)

A Grassroots labdarúgás lényege, hogy minden gyerek élvezze a játékot, és a futball által szerzett élményekkel gazdagítsa, fejlessze az egészségét, fizikai állapotát, pszichés és szociális képességeit.

A fenti öt taktikai alapelv folyamatos betartása lehetővé teszi minden gyermek számára – legyen az fiú vagy lány, kicsi vagy nagy, túlsúlyos vagy sovány –, hogy benne legyen a játékban. Óhatatlanul a legügyesebb gyerekek lesznek a legtöbbet kapcsolatban a labdával, azonban ezen öt labdarúgó alapvetés folyamatos betartása biztosítja minden gyerek számára azt, hogy ő is fontos részévé váljon a játéknak és a csapatnak.

A felsorolt öt alapelv minden esetben érvényes legyen szó akár iskolai tanórán történő Grassroots labdarúgásról vagy felnőtt profi labdarúgásról. A játék akkor lesz folyamatos, ha ezt az öt alapelvet folyamatosan követik a gyerekek. A folyamatos játék adja meg a mérkőzés élvezhetőségét, élményszerzési lehetőségét. Ebben az öt alapvetésben minden gyerek megtalálja azt, ami számára a legegyszerűbben megvalósítható. Ezzel máris hasznos tagja lesz a csapatnak, aktívan, gondolkodva és kreatív döntéseket hozva benne van a játékban még akkor is, ha nem nála van folyamatosan a labda.

A játék minőségét az alapelvek betartása mellett természetesen a gyerekek ügyessége adja. Az alapelvek nagyban segítik a gyerekeket abban, hogy az erősségeiket tovább tudják fejleszteni, míg a gyengeségeiket javítani tudják, miközben élményeket és önbizalmat is szereznek.

A kisjátékokban megvalósítható módosítási lehetőségek

• létszám és támadó/védő arány
• célfelület mérete – minél kisebb, annál nehezebb elérni (ide tartozik a célfelületek száma is)
• pálya mérete – ügyesebb tanulók kisebb helyen képesek végrehajtani a taktikai-technikai elemeket
• pályán elhelyezett akadályok
• eszközök, plusz labdák alkalmazása
• egyéb megkötések (pl. érintések száma, használható terület, kiindulási hely stb.)
• félaktív, aktív védővel szemben, nagyméretű célfelületekre történő gólszerzési lehetőséggel,
• labdabirtoklás félaktív/aktív védővel szemben, rögzített célfelület (pl. kapu, vonal) nélkül,
• aktív védővel szemben célfelülettel (pl. kapu(k)ra, vonalra)
• többkapus játékok különböző formájú és méretű területeken

A kisjátékok a legalkalmasabb eszközök a taktikai és a technikai elemek összekapcsolására. Ezekben attól függően alkotunk szabályokat és alkalmazunk eszközöket, hogy milyen a gyerekek tudásszintje, és mit szeretnénk hangsúlyosan gyakoroltatni velük. Ezek a szabályok fogják biztosítani azt, hogy a gyerekek valós mérkőzéskörülmények között tanulhassák, gyakorolhassák a taktikai és technikai elemeket.

Ebben a korban a félaktív védő nagyon nehezen állja meg, hogy ne legyen aktív, tanítványaink ezért inkább úgy legyenek félaktívak, hogy valamilyen nehezítő körülmény alkalmazása mellett játszanak. Például a védők fogjanak egy bóját két kézzel a fejükön. Így a mozgásuk sebessége reális lesz, a valóságot tükrözi, azonban mivel a kezüket nem használhatják a futás, az elindulás-megállás, a fordulatok segítéséhez, így legalább egy ütemmel lassabbak lesznek a szabadon mozgó támadóknál, akik ennél fogva végrehajthatják a rájuk osztott feladatot.

A célfelületek nagyságával szintén könnyedén szabályozható az elérni kívánt cél. Ahogy nő a gyerekek tudása, úgy lehet csökkenteni a célfelületeket is a játéknak megfelelő méretig.

A pálya, a játékterület mérete szintén segíti az elérni kívánt célt. Itt is az az irányelv, hogy minél ügyesebbek a gyerekek, annál kisebb lehet a pálya vagy a játéktér addig, amíg az elérni kívánt célt meg lehet rajta valósítani.

AZ 1:1 ELLENI JÁTÉK ÉS TANULÁSI SZEMPONTJAI

Az 1:1 elleni játék a labdarúgás (és bármely sportjáték) legelemibb támadó-védő kapcsolata. A támadó feladata, hogy átjátssza a védőt, a védő feladata pedig ennek megakadályozása. Ennek érdekében mindkét fél részéről tudatosan alkalmazott technikai és taktikai végrehajtásra van szükség. Az 59. ábrán egy 1:1 elleni kisjátékot láthatunk, ahol megfelelően gyakorolható az 1:1 elleni játékhoz szükséges technikai-taktikai repertoár. A kisjáték során minden esetben egy labdás támadó és egy védő játszik két kisméretű kapura vagy bójára/zsámolyra.

• 1:1 elleni kisjátékalapok kapukra két párossal

A játékterület tudásszinttől és életkortól függően 12–25 m széles és hosszú négyzet vagy téglalap. A párok egyenként indulnak a kapujuk mellől. A támadó játékos célja a góllövés, a védőé pedig a gól megakadályozása, labdaszerzés, gólszerzés. Egy-egy játék góllal vagy a labda alapvonalon túlra jutásával ér véget. A játék gyorsítása érdekében javasolt, hogy egy segítő a pálya széléről – szükség esetén – passzoljon be labdát, amelynek megszerzése külön feladatként jelentkezik.
TSZ: alaptechnikai elemek (labdaszerzés, labdavezetés, csel, irányváltoztatás, irányított rúgás) gyakorlása (taktikai alapvetések)
Variációk: különböző méretű, formájú területek; változó méretű, anyagú labdák; kisebb-nagyobb célfelületek; több célfelület; alternatív gólszerzési lehetőségek.

A 2:2 ELLENI JÁTÉK ÉS TANULÁSI SZEMPONTJAI

Logikailag az 1:1 elleni után 2:1 elleni játéknak kellene következnie, azonban a 2:1-ben védekező gyereknek a védekezési alapelvek második lépcsőjét kellene megvalósítania. A 2:2 elleni játékban a védekező gyerekek a védekezési alapelvek első funkcióját tudják begyakorolni, a taktikatanulás szempontjából ezért a 2:2 elleni játékhelyzet megelőzi a 2:1 elleni játékhelyzet oktatását. Az előző, 1:1 elleni játékhoz képest új elemként kapcsolódik be a tanulásba a szándékos labdapassz lehetősége és igénye, továbbá a társ tudatos helyezkedése a labda átvétele érdekében, amely már igazi összjáték-lehetőséget kínál. Két játékos összjátéka már egyfajta csapatjátéknak minősül, ezért nagyon fontos a tudatos átadások, összjátékok oktatása a gyerekeknek.

A 2:2 elleni játékokban a játékhelyzetek megoldásai lehetnek az alábbiak:

• Támadásban a labda megszerzésére, megkapására, átvételére, megtartására, birtoklására, továbbítására irányuló tevékenység.
• Védekezésben nyomásgyakorlás a labdás ellenfélre vagy helyezkedés a labda és a saját kapu, célfelület közé.
• Labdavesztés esetén a labda azonnali visszaszerzésére irányuló törekvés és/vagy az ellenfél megakadályozása a gólszerzésben (a támadó és a célfelület közé történő helyezkedés).

A 2:2 elleni játékhelyzet az egyéni játék és az együttműködés összhangjának legkisebb mozaikja. Kicsiben szinte minden játékelemet tartalmaz mind a támadó, mind a védő szemszögéből. A támadó szemszögéből csak a harmadik társ által nyújtott területszerzési előnyt nem tartalmazza, azonban ezt a labda nélküli társ, labda nélküli többletmozgása pótolhatja.

A védőknek az egyéni védekezésen túl a területvédekezés alapjai is jól gyakorolhatók.

A labdarúgás védekező munkájában három alapvédekezési formát különítünk el. Az egyik az emberfogásos védekezés, a másik a területvédekezés, a harmadik pedig ezek kombinációja, a vegyes védekezés.

A következő feladatban a 2:2 elleni játék tanulására mutatunk példaként kisjátékokat.

• 2:2 elleni kisjátékalapok a gólszerzés lehetőségével

A négyzet alapú játéktér közepén elhelyezett bójakapukon át kell gólokat szereznie a pároknak. 

TSZ: támadásban – Szerezz gólt a két bója közötti passzal! Vezesd üres területre a labdát és keresd a passz és a gólszerzés lehetőségét!

        védekezésben – Helyezkedj a kapu és a labda közé!

Maradj az embereddel!

Variációk: különböző méretű, formájú területek; változó méretű, anyagú labdák; kisebb-nagyobb célfelületek; több célfelület; alternatív gólszerzési lehetőségek.

(60. ábra)

• 2:2 elleni kisjátékalapok

A következő feladatban a 2:2 elleni játékba bekapcsolunk egy-egy faljátékost, amivel 3:2 elleni többlet alakítható ki. A játékot javasolt először labdatartásra, majd célfelület kialakításával gólszerzésre is játszani, ahogy a következőkben mutatunk is rá példát a tanulási szempontok megjelölésével.
TSZ: Támadásban – Labda nélkül mozogj üres területre! Szakadj el az ellenfeledtől, hogy megjátszható legyél! Kapcsold be a faljátékost, ha tudsz neki passzolni! 
         Védekezésben – Figyeld az ellenfeled és a labdát! 
Maradj az embereddel, ne engedd átvenni a labdát!
Variációk: a gólszerzés lehetőségének beépítése a játékba; faljátékosok a szemközti oldalvonalakon is.

• 2:2 elleni játék 4 kapura

A játékterület 4 sarkába kapukat helyezünk el. Cél az összjáték és a játék közbeni gólszerzés.
TSZ: Támadásban – Labda nélkül mozogj olyan területre, ahonnan könnyebben tudsz gólt szerezni! Használd a játékterületet minden irányban!
Védekezésben – Igyekezz mindig a labda és a támadott kapu közé kerülni! A kapu közepe felől védekezz!

• 2:2 elleni játék 2 kapura

A 2:1 ELLENI JÁTÉK ÉS MEGOLDÁSAI

Amíg a 2:2 elleni játékban minden játékosnak volt egy párja, a 2:1 elleni játékban emberfölényes helyzet adódik a támadók, míg emberhátrányos a védő szemszögéből. A támadás szempontjából így kedvezőbb, a védekezés szempontjából viszont kedvezőtlenebb játékhelyzet alakul ki. Szinte minden játékhelyzet visszavezethető ide, ezért is nagyon fontos a felmerülő taktikai problémák megoldási sémáinak tudatosítása és gyakorlása.

Az első kisjátékban a két támadónak egyszerű labdatartás a feladata célfelület és gólszerzés nélkül.

• 2:1 elleni labdatartás (cica)

TSZ: Támadásban – Labda nélkül mozogj olyan területre, ahol üresen kaphatod a labdát! Használd a játékterületet minden irányban a védő mozgását figyelemmel kísérve!
        Védekezésben – Igyekezz mindig a labda és a labda nélküli ellenfél közé kerülni! Támadd a labdás játékost! Szorítsd a labdást a pálya széle felé! A passzt követően mielőbb zavard az új ellenfelet!
Variációk: terület formája, mérete; érintésszám; időkeret, meghatározott passz-szám után gólszerzési lehetőség.

• 2:1 elleni játék 1 kapura – alaphelyzet

A következő játékhelyzetben már egy célfelület irányába kell támadást vezetni. Ennek három lehetséges alapvariációját meg kell ismernie minden tanítványunknak mind a támadók, mind a védők szemszögéből.
Variációk: A feladatot mélységben helyezkedő támadó-párral is gyakoroltassuk!

• 2:1 elleni játékmegoldás-alapvariáció – A)

Ebben a variációban a védőjátékos a labdást támadja. A labdásnak ekkor két lehetősége van. Vagy passzol az üresben lévő társának, vagy egyedül csellel kapura tör. Az ábrán a passzal történő megoldás látható. A labda nélküli támadónak minden esetben követnie kell a támadást, hiszen egy esetleges kipattanó labdát még van lehetősége megszerezni.
TSZ: Támadásban – Figyeld a védő helyezkedését! Imitálj passzt és törj kapura! Ha a társ kedvezőbb helyzetben van, passzolj neki!
         Védekezésben – Mozogj a labdás felé és lassítsd a mozgását! Maradj a labda és a kapu között! Figyeld a passzsávot, és ha tudod „füleld le” az átadást! Ha átjátszottak fuss a kipattanóra! 
Variációk: A feladatot mélységben helyezkedő támadó-párral is gyakoroltassuk!

• 2:1 elleni játékmegoldás-alapvariáció – B)

Ebben a megoldásban a védő – helytelenül – a labda nélkülire lép ki. A labdás pedig felismerve a helyzetet labdavezetéssel kapura tör.
Variációk: A feladatot mélységben helyezkedő támadó-párral is gyakoroltassuk!

• 2:1 elleni játékmegoldás-alapvariáció – C)

Ebben a variációban a labdás passzt hajt végre a társnak, aki kényszerítőből visszajátssza a labdát a védőjátékos mögé! A társ lendületből kapura tör.
Variációk:  A feladatot mélységben helyezkedő támadó-párral is gyakoroltassuk!