A szükséglet igényt és hiányérzetet jelenít meg, amely a legtöbb esetben cselekvést vált ki önmaga megszüntetésére. Szükségleteink nagy része közös, ami azt jelenti, hogy jól körülhatárolhatóak azok az igények, amelyek kielégítetlensége minden ember számára hiányt okoznak. Bár bizonyos kultúrák másként értelmezik az egyes szükségleteket, a különböző kultúrákhoz tartozó emberek szükségleteinek leginkább csak a sorrendje változik. [11]

Szociálpolitikai értelmezésben a szükségletek kielégítésének elsődleges célja az elnyomás és a kiszolgáltatottság alóli felszabadítás. Ez az értelmezés a szükségleteket két nagyobb részre bontja, az egészségre (fizikai és mentális értelemben egyaránt) és az autonómiára. Doyle és Gough (1984) szerint „nem a puszta fennmaradás, hanem az egészség, méghozzá a fizikai és mentális egészség együtt a legalapvetőbb emberi szükséglet, amelynek elsősorbani kielégítése az egyén alapvető érdeke.” Míg a fizikai egészséghez ételre, italra, alvásra, mozgásra és melegre van szükség, a mentális egészség az emberi kapcsolatok meglétét, az érzelmi támaszt, az érzelemkifejezés és a magánélet lehetőségét jelenti. Az alapszükségletek másik halmaza az emberek identitásához és autonómiájához kapcsolódik. 

Ez nem más, mint az alkotó tudat alapszükséglete, az a képességünk, amely által a céljainkat és azok eléréséhez szükséges terveket meg tudjuk fogalmazni és a szükséges eszközöket be tudjuk vonni [12]. Szükségleteink kielégítéséhez elengedhetetlen a tanulás, különösen a társas tanulás. Ha nem tudnánk például kommunikálni, vagy nem lennénk képesek társas interakciókra, akkor nem tudnánk részt venni azokban a társadalmi vagy társas folyamatokban, amelyek az igényeink és szükségleteink kielégítésében részt vesznek. A tanuláshoz és a részvételhez van szükségünk leginkább a szabadságra és az autonómiára. [13]

Szükségleteink mélyebb feltérképezése és közelebbi megértése elképzelhetetlen lenne Abraham Maslow munkássága nélkül. Maslow volt az, aki az emberi szükségletek piramisának megalkotásával először megmutatta, hogy miként épülnek egymásra és hogyan függnek egymástól alapszükségle­teink. [14]

Maslow modelljében a legalapvetőbb szükségletként a fiziológiai szükségletek vannak megnevezve. Ezek azok az igényeink, amelyeket a testünk érez. Az éhség, a mozgás, a szomjúság… kielégítetlensége esetén a fentebb lévő szintek, például a biztonság, vagy az elismerés kielégítésére nincs lehetőségünk. Jól tudjuk a gyakorlatból, hogy éhes gyereket nem lehet tanítani, mert bármely okos legyen is, leköti figyelmét korgó gyomra. Ha a piramis szintjeihez kapcsolódó szükségleteinket ki tudjuk elégíteni, akkor a legvégső igényünk az önmegvalósítás lehet. De vajon miként határozhatjuk meg az emberi szükségletek kielégítésének elégséges szintjét?

Ferge Zsuzsa szerint a szükséglethierarchia-felfogás azt sugallja, hogy a fiziológiai szükségletek, valamint az alapszükségletek minimális kielégítése már elégséges követelmény az ember igényeinek tekintetében. Azonban az alapszükségletek nem ember, hanem élőlény specifikusak – azaz az ember biológiai mivoltában gyökereznek (idézi: [15]). Ha a fiziológiai alapszükségletek kielégülnek, akkor a biológiai fennmaradás biztosított, de ezzel nincs lefedve a teljes emberi lét. Éppen ezért a szükségleteket az ember társadalmi tagságához és a társas részvétel összetevőihez érdemes kötni.

A szükségletek társas, társadalmi összefüggéseinek alapján Malinowski felhívja a figyelmünket a szükségletek és a kultúra összefüggéseire. „A szükségletek célra irányulnak, amelyet az emberi közösségi kultúra alakít és átalakít, az a kultúra, amely az eszközök, az értékek és a tevékenységek bonyolult integrált rendszerében jelentkeznek.” (idézi: [15])

Malinowski az alapszükségleteket az alábbiak szerint azonosítja a kultúrákban való megjelenési formákkal (2. táblázat):

Anyagcsere
Biológiai újratermelés
Testi közérzet
Biztonság
Mozgás
Fejlődés
Egészség

Táplálkozás
Családi közösség
Lakás
Védelem a veszélyekkel szemben
Tevékenységek
Nevelés
Higiénia

Az iskola minden polgárának egyaránt szüksége van arra, hogy biztonságos és támogató környezetben töltse a mindennapjait. Az iskolai szükségletek közé tartozik a társas kapcsolatok igénye, a tisztelet, az elfoglaltság és a kompetencia megélése. Ezeket a szükségleteket elsősorban az iskolai kultúra értékei és normái támogatják, ugyanakkor hatása van rájuk nézve az iskolai szervezet és struktúra felépítményének is.

Cohen, McCabe, Michelli és Pickeral (2009) szerint a szükségletek szempontjából az iskolai kultúra négy nagyobb dimenzióra osztható.

1. A biztonság dimenziója, amely magába foglalja a szabályokat, a normákat, a fizikai biztonságot és a társas, valamint az érzelmi biztonság értékeit.
2. A tanítás és tanulás formái, amelyben fontos szükségletként jelennek meg a tanulásban való támogatottság és a tanulás társas lehetőségei.
3. A társas kapcsolatokban megjelenő szükségletek; a különbözőség tisztelete, a társas támogatás a kortársak és a felnőttek viszonyában egyaránt.
4. Az iskolai környezet, amely kielégíteni hivatott az iskolához való kötődés igényét és a fizikai környezet megfelelőségét. [16]

A TE IS Program az iskolai kultúrára, illetve annak sajátosságaira épül, de működésével hatni kíván annak változására is; éppen ezért a szükségletek vizsgálata és pontosítása, valamint a gyerekek igényeinek kielégítése központi kérdés a program teljes folyamata során.

Érzelmi biztonság Az érzelmi biztonság alapját az anya, az apa és a család adja azáltal, hogy gyermeküket elfogadják olyannak, amilyen. Az érzelmi biztonság személyre irányuló és személyes forrású érzelem által tud megteremtődni, amelynek a tartalma a feltétel nélküli elfogadás. Ha az elfogadás érzését a gyermek megtanulja befogadni, elfogadni és viszonozni, akkor szilárd érzelmi intelligencia és önmagukkal szembeni biztonságérzet alakul ki bennük.

Az érzelmi biztonság azt jelenti, hogy jelen lehetünk a családunkban és a társas környezetünkben a magunk igényeivel és szükségleteivel. Megfogalmazhatjuk azokat, és képesek lehetünk arra, hogy mások igényeit is el tudjuk fogadni. Éppen ezért, az érzelmi biztonság mérföldkövével a Szabályalkotás és a Határok, keretek, elvárások dimenziók metszéspontjában szükségszerű foglalkozni. Az érzelmi biztonság megléte egész életünket meghatározza; az, hogy hogyan érezzük magunkat, mennyire érezzük magunkat biztonságban és mennyire vagyunk képesek magunk is biztonságot adni, mindig jelen lévő, de nem mindig tudatos élménye életünknek.

Autonómia Az autonómiára való törekvés első jele gyermekkorban, amikor a gyerekek maguk szeretnék csinálni a dolgokat, a felnőttek segítsége nélkül. Ez egyfajta belső késztetés arra, hogy függetlenek legyünk, és szerves alkotó eleme annak, hogy önmagunkat, mint különálló lényeket legyünk képesek megkülönböztetni.

Az autonómia azt az igényt jelenti, hogy mindenki maga szervezhesse meg a saját életét úgy, ahogyan akarja, a saját döntései által és a saját felelőssége mentén. Az autonómia az önállóság igénye, amely egyúttal kötelezettségekkel is jár. Az autonómiához alapvetően szükséges a kapcsolat és a kompetencia, amelyek alapként szolgálnak az autonóm személyiség kialakulásához. Az iskolai gyakorlatban az autonómia az, amikor a gyerekeknek lehetőséget adunk arra, hogy kezdeményezzenek, hogy a problémáikat maguk oldják meg és a hibáikból biztonságosan tanulhassanak. Ezáltal kerülhetők el a függőségi helyzet és a teljesítmény nem belső, hanem külső megítélésének sokszor negatív hatásai. Az autonómia eredménye a motiváció, az ösztönzés, az aktivitás és a felfedezés.
A gyerekek motivációja a választás és a döntéshozatal lehetősége mentén is értelmezhető. Azok a tevékenységek, amelyek során nincs lehetőségünk arra, hogy a magunk egyéni szempontjait is hozzáadjuk, általában unalmasak és értelmetlennek hatnak számunkra. Nem meglepő tehát az az igény, hogy a saját életét, a saját dolgait mindenki a maga döntései, a saját felelőssége mentén valósíthassa meg.

Kommunikáció A kommunikáció üzenetek és információk átadása, amelynek vannak tudatos és kevésbé tudatos elemei, valamint verbális és non-verbális formái. Az emberek közötti kapcsolatok elképzelhetetlenek kommunikáció nélkül, mivel minden magatartásnak van kommunikációs értéke.

A kommunikáció tartalmait és a közlők énállapotát együttesen a tranzakciókkal szoktuk leírni. A tran­zakciók elemzése segít bennünket abban, hogy jobban megértsük a kommunikáció, a közlés szereplőinek motivációit. Jelen esetben, amikor programszervezésünk során azonosítottuk és megfogalmaztuk szükségleteinket, a legfontosabb lépés, hogy merjük felvállalni és a külvilág számára is megismertetni igényeinket. Ehhez azonban fontos, hogy megtaláljuk azokat az adekvát kommuniká­ciós formákat, melyekkel jó esetben céljainkat képesek vagyunk meg is valósítani.

Társas támogatás A társas támogatás alapvető igénye, hogy meghallgassuk egymást és adjunk a másik számára időt a magunkéból. Általában a társas támogatás ezen formája minden csoportban fellelhető és – több más tényező mellett – a belső támogatás mentén formálódik a társas hálózat is. Ezzel együtt a társas támogatás értékének erősítése nem maradhat spontán tevékenység, hanem szemléletté kell válnia, főként az iskolai környezetben, ahol a teljesítményorientáció miatt egyre kevesebb idő és energia jut ezen kompetencia fejlesztésére.

A társas támogatás egyik jellemző formája a barátság, ami egy mélyen személyes és kölcsönös kapcsolat. Azok a gyerekek, akiknek nincs, vagy csak kevés barátjuk van/volt, azok a későbbi életükben érzelmi nehézségekkel fognak szembenézni. A barátok ugyanis nem csak játszótársakat jelentenek, hanem társat az érzelmi és morális fejlődésükben. A barátokkal való interakciókból a gyerekek rengeteg társas készséget tanulnak meg: kommunikáció, együttműködés, problémamegoldás. Ugyanakkor ez az a viszony, amelyben a negatív érzések is a helyükre tudnak kerülni, például: a féltékenység, az irigység, a túlzó érintettség. De a barátság az iskolához való kötődésre és a tanulmányi eredményeinkre is hatással van.

Exploráció A környezetünk megismerésére irányuló motiváció vélhetően a túlélés igényéből fakad. De vajon, akinek nagyobb a kíváncsisága, az tényleg jobban adaptálódik? Tanulható-e a kíváncsiság? Vannak-e árnyoldalai a felfedezésnek és a kíváncsiságnak?

Ahogyan a motiváció, úgy a felfedezés is lehet belső és külső indíttatású [17]. A játék, a spontán aktivitások, az imaginatív viselkedés általában belülről jönnek, így ezeket az érzéseket gyakran nagyon nehéz kifejezni. Az extrinzik felfedező magatartás külső ráhatásra történik, és jól körülírható ellenszolgáltatás (jutalom, büntetés) az eredménye.

1. Berlyne (a felfedezés-kutatás vezető szakembere) további különbségeket is meghatároz az exploratív magatartásra:Az inspektív viselkedés célja, hogy csökkenjen a bizonytalanság. Ez a viselkedés a mindig megújuló helyzetet elemzi, és komfortérzést keres azzal, hogy a menekülő útvonalakat, a veszély szintjét vizsgálja.
2. Diverzív viselkedés az, amely állandó stimulációt keres, általában az unalom elkerülésének vagy az arousal-szint (3) emelésének, visszaállításának motivációjával.
3. Affektív felfedező viselkedés arra irányul, hogy megtaláljuk az optimális önkifejező szintet. A gyerekeknél ez lehet a játék által okozott tiszta öröm érzése, míg felnőtteknél a filozofálás. [18]

A felfedezés és a kíváncsiság erejét bizonyítják ­Sugata Mitra kísérletei, a Hole in The Wall (4) projektben. Mitra, a városoktól távol eső indai falvakba telepített olyan kompjutereket és internetet, amelyek a falusi gyerekek számára szabadon hozzáférhetőek voltak. A gyakran írástudatlan és a nagyvilág információitól elzárt gyerekek pár hetes számítógép használat során olyan készségekre és tudásra tettek szert, amely felülmúlta a kutatók várakozásait. Csupán a kíváncsiságukat és a társas tudásmegosztás erejét használva a gyerekek maguktól voltak képesek bonyolultabb kérdésekre is felelni.

(3) A viselkedés és a teljesítmény szempontjából létezik egy optimális arousal-szint, amikor teljesítményünk a legmagasabb, viselkedésünk pedig a leghatékonyabb. Ha az arousal-szint alacsony, akkor álmossá válunk, és nehezebben tudunk koncentrálni, ha magas, akkor a viselkedés szétesetté, figyelmünk szétszórttá válik, miközben teljesítményünk csökken. Minden szervezet az optimális arousal-szint elérésére és fenntartására törekszik.

(4) http://www.hole-in-the-wall.com/

Kompetencia megélése Mindannyiunk igénye, hogy a körülöttünk lévő világot irányítani tudjuk. Mindannyian szívesen érzékeljük, hogy képesek vagyunk megbirkózni azokkal a nehézségekkel, képesek vagyunk megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyeket a környezetünk is az élet szüntelen változása felé közvetít. A helytállás és a megoldás képességének elemi igénye a kompetencia megélésével van összefüggésben. Akkor éljük meg a kom­petenciánkat, ha abban, amit csinálunk, jónak érezzük magunkat, megvan vagy megszerezhető a tevékenységünkhöz való tudás, és az eredményinkkel meg vagyunk elégedve.

Éppen ezért, e sarokpont a Tudásmegosztás és az Önbizalom dimenziók metszéspontjában található. A kompetencia megélése és annak fejlesztése kiemelt fontosságú gyermekeink számára, hiszen elengedhetetlen az egészséges felnőtt élet működtetéséhez. De mint olyan, ez a készség is nehezen tanulható, tudatosítható. Pedig nincs más dolgunk, mint hogy az apró élethelyzetekben – amilyen például egy program megszervezése – tudatosítjuk és diáktársainkkal megosztjuk azokat az érzéseket, megoldási módokat és történéseket, melyeket a program megvalósulásának helyzeteiben az önbizalmunk „segítségével” átéltünk, kibírtunk és hatékonyan megoldottunk. Mindez önmagában jutalmazó értékű, önbizalom-erősítő, és igen jó érzés.

Az érzelmi biztonság nem csupán feladathelyzetekben alapvető feltétel, de életünk majd’ minden helyzetében szükségünk van rá. Ha egy új helyzettel, egy új jelenséggel találkozunk, akkor a biztonság érzete még fontosabb. A biztonság sokféleképpen megteremthető. Vannak helyzetek, amikor elég magunk mellett tudni egy okosabb, tapasztaltabb társat, de vannak olyan helyzetek is, amikor a magunk biztonságát nekünk kell megteremteni.

Biztonságérzetünket jelentősen erősíti, ha tudjuk, hogy a környezetünkhöz, a társainkhoz miképpen viszonyuljunk. Ezt a viszonyulást segíti elő a közösen megalkotott szabályrendszer. Közös tevékenységeink, együttlétünk a szabályalkotással olyan keretbe kerül, amely kiegyenlíti a későbbi helyzetek okozta bizonytalanságainkat. A közösen felállított keretek, elvárások és igények (szükségletek) szabad kifejezése mentén válnak megtartó erővé. Az alakuló TE IS Csapatnak ebben a munkában komoly segítségre van szüksége. Hol abban, hogy a felnőttek kellő módon támogassák a közös szabályok kialakulását, hol abban, hogy engedjék őket saját szabályrendszerük kialakításában önállóan dönteni.

Akkor tudunk körülnézni, másokat is megvizsgálni, ha biztonságban érezzük magunkat. Az autonómia egy kis csoportban úgy teremthető meg, ha mindenki a maga értéke mentén elfogadottá és elismert taggá válik. Egyediségünk és elfogatottságunk megélése elengedhetetlen ahhoz, hogy a közös munka céljaihoz mi magunk is hozzájáruljunk. A célok meghatározása az első olyan közös, csoportszintű feladat, amellyel egy csapat elindíthatja tevékenységeit. A közös feladatban ekkor válik legélesebbé a csoport kommunikációjának kérdése. Vajon hatékonyak-e a közléseink? Képesek vagyunk-e elmondani, kifejezni azt, ami a feladattal kapcsolatban bennünk van? Meghallgatom-e a másikat, értem-e amit a többiek mondanak, és engem meghallgatnak-e, értenek-e mások? A kommunikáció a szükségletek megfogalmazásában esszenciális, hiszen kifejezőeszközként formát és keretet, illetve szavakat ad igényeink azonosításához és másokkal való megértetéséhez.

A kommunikáció résztvevői egyúttal fontos szereplői, erőforrásai is a közös munkának. Mivel céljaink közösek, a társak jelenléte és értékei később, a megvalósítás szempontjából is biztonságot adnak a siker felé vezető úton.

Céljaink által, a TE IS Programban való előrehaladás által olyan területekre merészkedhetünk, amelyek valószínűleg eddigi iskolai életünkben érintetlenek voltak. Mi történik, ha én is beleszólhatok abba, hogy hogyan nézzen ki az iskolai házirend? Milyen eredményekkel fog járni egy olyan belső iskolai felmérés, kutatás, amelynek céljait, lépéseit mi magunk találjuk ki? A program lépései hasonló kérdések megválaszolásához vezetnek, amelyek előhívják a részt vevő gyerekekben a kíváncsiságot és a felfedezés igényét. A felfedezés lehetősége azonban nem csak a hiányzó információk, tudások megszerzését jelenti, hanem olyan motivációt is, amely fenntartja az érdeklődés és a folyamatos tanulás igényét.

Eredményeink a sikeresség érzését adják, amely hozzájárul önbizalmunk erősödéséhez és lehetőséget ad nekünk arra, hogy a megszerzett tudást vagy akár csak az átélt élményt megosszuk a társainkkal vagy az iskola más csoportjaival. Az útvonal rajzából látható, hogy a kompetencia megéléséhez hosszú út vezet. A biztonságos alapokon meghatározott célokat, a társas támogatás megélésével megtett felfedezéseket mind a TE IS Kerék folytonos körforgása által tudjuk magabiztossággá formálni.

„Nehéz elmesélni, milyen a világ odafent, 8000 méter felett… Tiszta, szép és szigorú. Talán ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy szeretek fent lenni: ez az egyszerű, csodálatos és veszélyes világ sarokba szorít. Nincs hová elbújnom és olyannak látom önmagamat, amilyen valójában vagyok. Gyakran gyengének, kicsinek és esendőnek, néha erősnek, bátornak. A létezés határmezsgyéjén járva találkozom önmagammal, és ezt az élményt igyekszem lehozni ide, a völgybe is. Elismerem, idelent nem mindig érzem magam itthon. Egy hivatalban elbizonytalanodom, úgy érzem, hogy a világ túl bonyolult és kusza. Ilyenkor igyekszem felidézni, milyen volt, amikor még láttam a horizont görbületét. Ettől egy kicsit bátrabb és őszintébb leszek önmagammal és másokkal; kicsit jobban odafigyelek önmagamra és másokra.”

Klein Dávid
hegymászó