Tanulási környezet alatt azokat a pedagógus által megteremtett tanórai feltételeket értjük, amelyek hozzájárulnak a diákok eredményes tanulásához. (Emlékezzünk, hogy a minőségi testnevelés-oktatás pozitív tanulási környezetben zajlik!) A tanulási környezetnek alapvetően két nagy összetevőjét különböztetjük meg. Az első a vezetői (menedzsment típusú) összetevő, amely mindazokat a pedagógusi tevékenységeket takarja, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a tananyag feldolgozásával, hanem annak szervezeti kereteit, a tanulás feltételeit teremtik meg. Ide tartoznak a hatékony tanuláshoz feltétlenül szükséges szokások, szabályok és rutinok, továbbá a rendezett és fókuszált gyakorlás megteremtésének és fenntartásának, a fegyelmezésnek a módszerei. A másik összetevő közvetlenül a pedagógus oktatási tevékenységére vonatkozik, amit a tanulási környezet tanítási/oktatási összetevőjének nevezünk. Ide tartoznak a mozgástanítás, tartalomfeldolgozás, gyakorlás, visszajelzés, illetve a kommunikáció különböző eljárásai, amelyekkel a 3–5. fejezetekben részletesen foglalkoztunk.

A tanórák folyamán felmerülő problémák általában mindkét komponenst érintik, ezért a testnevelő pedagógusnak felkészültnek és magabiztosnak kell lennie mindkét területen. Habár didaktikai szempontokat figyelembe véve a két komponenst külön tárgyaljuk, csakis együttes figyelembevételükkel lehetünk képesek megteremteni azt a tanulási környezetet, amely segítségével eredményes oktatási folyamat valósulhat meg. Ebben a fejezetben azokat a módszereket tekintjük át, amelyek a vezetői, más szóval menedzsment típusú pedagógusi tevékenységekkel állnak kapcsolatban.

A testnevelés területén hagyományosan szervezési fel­adatokként tekintünk a tanulásszervezéssel, osztálymenedzsmenttel kapcsolatos tevékenységekre. Rétsági Erzsébet (2004) a szervezés tématerületét „A moz­gásoscselekvés-oktatás szervezési feladatai” címen tárgyalja és a szervezési feladatokat három fő kategóriába sorolja [178]:

• a tanulók gyors és célszerű mozgatása;
• a szerek, eszközök gyors és célszerű mozgatása;
• a foglalkoztatási formák megválasztása.

A szervezést, „…az oktatási-nevelési célok megvalósításához szükséges személyi és tárgyi feltételek térben és időben történő biztosításaként…” [178, 146. o.] értelmezi és kiemeli annak szerepét a sikeres és hatékony motoros tanulás feltételei között.

Említettük, hogy a testnevelésben a munkaformákat hagyományosan foglalkoztatási formáknak nevezzük. A foglalkoztatási formák aszerint különülnek el, hogy egy időben azonos vagy különböző tananyagot dolgoznak-e fel a diákok. Osztályfoglalkoztatás esetén az osztály minden tanulója ugyanazzal a feladattal, csapatfoglalkoztatás esetén a csoportok (csapatok) más-más feladattal dolgoznak. Mind az osztályfoglalkoztatásban, mind csapatfoglalkoztatásban megjelenik az együttes, a csoportonkénti és az egyénenkénti szervezési forma.

Ebben a könyvben nem kívánjuk az egyes variánsokat és azok jellemzőit bemutatni, mivel a korábbi szakirodalmakban ezen információk rendelkezésre állnak [27; 178; 183], ráadásul a 4. fejezetben kifejtett oktatási stratégiákkal kapcsolatos tudnivalók alapjaiban kérdőjelezik meg e hagyományos struktúra alkalmazását a jövőben. Fontosabbnak ítéljük a tanulásszervezés területét más megközelítésből elemezni.

Mielőtt összegyűjtjük a hatékony osztálymenedzsment jellemzőit, tevékenységeit, szükséges rámutatnunk arra, hogy könyvünkben a tanulásszervezés és osztálymenedzsment kifejezéseket ugyanolyan jelentéstartalommal használjuk. A fogalmak alatt olyan szervezési eljárásokat, módszereket, stratégiákat értünk, amelyek tartalmazzák a tanuláshoz szükséges munkaformák (foglalkoztatási formák, személyi feltételek) kialakítását, az eszközök használatával kapcsolatos szervezést, az óra időbeosztásának figyelemmel kísérését, a tanulók magatartásának szabályozását (fegyelmezés), valamint a biztonságos környezet megteremtését és fenntartását.

A fenti tevékenységrendszer eredményes működtetése rendkívül összetett, komoly szakmai felkészültséget kíván meg a testnevelő pedagógustól. Látnunk kell azonban, hogy széles körű módszertani repertoár áll rendelkezésünkre e cseppet sem egyszerű feladatok megtanulására, a problémák felismerésére és kezelésére. Ezeket a módszertani eljárásokat a pedagógussá válás folyamatában meg lehet tanulni, tudatosan ki lehet fejleszteni, vagyis az „erre születni kell” típusú vélemények nem helytállóak.

A tanulási környezet minősége, azon belül pedig a hatékony osztálymenedzsment-eljárások fontos tényezői a tanulási lehetőségek maximalizálásának, a motiváció megteremtésének és fenntartásának, a tantervi tartalom elsajátításának, végső soron a testnevelés deklarált céljai megvalósulásának. A témával foglalkozó tudományos kutatások szerint a testnevelő pedagógusok a tanórák negyedét, ötödét töltik szervezési feladatokkal [281; 282], amely jelentős időkeretnek számít, s amely megerősíti fontosságukat a tanítási-tanulási folyamatban.

A következőkben támpontokat kívánunk adni az eredményes osztálymenedzsment-tevékenységek kialakítására, működtetésére.